Lőw Tóbiás 1844. június 5-én született Nagykanizsán. Édesapja Lőw Lipót 1850-től haláláig, 1875-ig Szeged főrabbija volt. Fiú testvérei Loew N. Vilmos amerikai ügyvéd, újságíró, műfordító, Lőw Sámuel orvos, belgyógyász, balneológus, Lőw Tivadar ügyvéd, Lőw Mózes építész és féltestvére Lőw Immánuel hittudós, orientalista, aki édesapjuk halálát követően 66 éven keresztül volt főrabbi Szegeden.

Három gyermeke volt. Lőw Tibor törvényszéki bíró, táblabíró, jogi író, Lőw Andor főkönyvelő és Lőw Lóránt ügyvéd, aki 1944-ben a holokauszt áldozata lett.

A gimnáziumot Szegeden, a Kegyes Tanítórendi Katolikus Gimnáziumban, a jogi egyetemet Pesten, a Magyar Királyi Tudományegyetemen és Bécsben végezte. A jogi tanulmányok után 1867-től az Igazságügyi Minisztérium törvényelőkészítő osztályán dolgozott, mint miniszteri fogalmazó. 1871-ben előadott az első magyar jogászgyűlésen a polgári házasságra vonatkozó kérdésben. 1872-ben, a királyi ügyészségi rendszer felállítása után (lásd: 1871. évi XXXIII. törvénycikk), 28 évesen lett királyi főügyész-helyettes a híres főügyész, Kozma Sándor mellett, aki a magyar királyi államügyészség megteremtője és első államügyésze volt. Lőw Tóbiás egészen haláláig, 1880-ig látta el a főügyész-helyettesi tisztséget.

A széles látókörű Löw Tóbiást két évi ügyészi munkája megerősítette abban, hogy hiányzik egy gyakorlati jelentőségű jogi szaklap. 1874-ben egyik alapítója volt a bírák, ügyészek, ügyvédek, közjegyzők és egyetemi tanárok havi folyóiratának, a Magyar Igazságügy című jogtudományi szaklapnak, mely méltó helyet foglalt el az első európai jogi szakfolyóiratok sorában is. A lap első számában Mit akarunk címmel megjelent programcikkében Lőw Tóbiás tárgyilagosan vizsgálta egy új folyóirat szükségességét és lehetőségét, valamint a korábbi kísérletek meghiúsulásának okait. Az új lap megindítása kapcsán azt a gyakorlati célkitűzést fogalmazza meg, miszerint “...folyóiratunk feladatát nem elméleti kutatások képezendik, nem is a jogtudomány egyes ágait, egyes szakait akarjuk kizárólag mívelni, hanem feladatunkat abban látjuk, hogy az összes magyar igazságügynek, összes jogi életünknek tudományos, módszeres, elvileges alapokon való rendezésében és fejlesztésében mint szerény munkások részt vegyünk…midőn a jogtudománynak akarunk szolgálni, azon meggyőződésből indulunk ki hogy csak az az igazi tudomány, mely jogéletünket, igazságügyünket képes megtermékenyíteni, eszmékben gazdaggá, formákban czélszerüvé tenni.”

Egészen halálig, 1880-ig szerkesztette a lapot és több tanulmánya is abban látott napvilágot. Mint jogi író elsősorban büntetőjoggal foglalkozott. A Magyar Igazságügyben megjelent cikkei többek között a magyar büntető-törvénykönyv javaslatának előterjesztésével (2. évf. 6. sz. 1874. p.413-422.), a mellékbüntetésekkel és azok jogkövetkezményeivel (6. évf. 3. sz. 1876. p.135-161.) foglalkoztak, de értekezett a horvát büntető törvénykönyv javaslatáról is (13. évf. 2. sz. 1880. p.198-205.). Cikkei érintették a bírósági szervezet kérdéseit (5. évf. 1. sz. 1876. p.1-16.) és a képviselők mentelmi jogát egyaránt (11. évf. 1. sz. 1879. p.82-91.) A Jogtudományi Közlönyben értekezett a halálbüntetésről (2. évf. 28. sz. 1867. p.148-150.) és tanulmánya jelent meg a fogházjavítással kapcsolatban is (1. évf. 2. sz. 1866. p.21-23.)

Lőw Tóbiás tevékeny részt vállalt a Csemegi-kódex, azaz a bűntettekről és vétségekről szóló magyar büntetőtörvénykönyv (1878. évi V. törvénycikk) előkészítésében és szerkesztésében. Fő műve a magyar büntetőtörvénykönyv és teljes anyaggyűjteményének sajtó alá rendezése, összeállítása, amely 1880-ban, a büntető törvénykönyv hatályba lépésének évében látott napvilágot. A két kötetben és közel 1600 oldalas terjedelemben kiadott gyűjtemény részletes áttekintést nyújt a kódex előkészítése során, annak megalkotásával összefüggésben keletkezett anyagokról, a különféle bizottsági tárgyalásokról és az országgyűlési vitákról. Az anyaggyűjtemény magában foglalja a büntetőtörvénykönyv szövegét, valamennyi azt megelőző szövegezését az első miniszteri javaslattól a törvénybe iktatott szövegig, a miniszteri indokolást, az igazságügyi miniszter által a büntetőtörvénykönyv javaslatának átvizsgálására egybehívott értekezlet jegyzőkönyveit, a Képviselőház igazságügyi bizottságának összes jelentését, tárgyalásainak összefoglaló ismertetését, a Képviselőház összes tárgyalását, a Főrendiház bizottságának valamennyi jelentését, valamint a Főrendiház összes tárgyalását. Az anyaggyűjtemény a maga tartalmi teljességének, valamint szerkesztési elveinek, áttekinthetőségének köszönhetően nagy jelentőséggel bír mindazok számára, akik a büntető jogtudományt elméleti módon művelik, de talán még nagyobb az anyaggyűjtemény haszna és fontossága „…a gyakorlat szempontjából azokra nézve, kik hivatásuknál fogva a törvény, a tételes jog alkalmazásával foglalkoznak”. Lőw Tóbiás így fogalmaz a mű előszavában: „Az anyaggyüjtemény nem kommentár, nem tankönyv, hanem egyiknek is, másiknak is alapul szolgál. Számos tévedést csirájában képes elfojtani és számos termékeny eszmével gazdagítani a codex tanulmányát. A gyakorlatias tudománynak és a tudományos gyakorlatnak szolgálni: ez az anyaggyüjtemény sajátos hivatása.”

1869-ben megjelentette az akkor már elhunyt Récsi Emil Magyarország közjoga című munkájának második javított, bővített kiadását, majd ugyanezen műnek szintén Lőw Tóbiás tollából 1871-ben megjelent a harmadik, bővített kiadása is.

Több jelentős mű fordítója. Ferdinand Mackeldey német jogtudós római jogi tankönyvét (A római jog tankönyve. 1-3. kötet. A tizennegyedik, Dr. Fritz János Ádám által tetemesen javított és bővített kiadás után magyarra áttették Báttaszéki Lajos, Löw Tóbiás és Wágner Géza. Pest: Heckenast Gusztáv, 1863-1864) és Robert Mohl Az államtudományok encyklopaediája című művét is magyar fordította.

Eötvös Károly a volt vármegyei tiszti ügyész, majd királyi ügyész, ügyésztársáról a Magyar Alakok című könyvében emlékezett meg. Régi szerkesztőtársa, Tauszig János nekrológjában iránymutató férfinak nevezte Löw Tóbiást, az ügyészi szervezet haladása egyik irányadójának: „Államügyészségünk ma szerves alkatrészét képezi justitiánknak, nem idegen test többé organismusunkban, s ha a tökéletesség nagy fokára nem emelkedett is, mindenesetre távolmaradt a fent vázolt végletek mindegyikétől. Az volt a szerencse, hogy az intézmény élére oly férfiakat sikerült állítani, kik teljes tudatával bírtak fontos küldetésüknek, s kik világosan látták az irányt, melyen haladni kell. E férfiak sorában látjuk Löw Tóbiást.”

Lőw Tóbiás 1880. június 7-én hunyt el Budapesten súlyos betegség következtében. Sírja a Salgótarjáni úti Zsidó Temetőben található.