Lőw Tibor 1873. december 27-én született Budapesten. Édesapja Lőw Tóbiás, büntetőjogász, jogi szakíró, királyi főügyész-helyettes, aki 1872-ben, a királyi ügyészségi rendszer felállítása után lett a híres főügyész, Kozma Sándor helyettese és egészen haláláig, 1880-ig látta el a főügyész-helyettesi tisztséget. Nagyapja Lőw Lipót, aki az 1848-i szabadságharcban, mint zsidó tábori lelkész vett részt, majd 1850 és 1875 között Szeged főrabbijaként működött. Egy öccse volt, Lőw Lóránt. Felesége Nathan Elza, akivel 1919. szeptember 23-án, Budapesten kötött házasságot. A házasságukból két gyermek született: Lőw Éva és Lőw Hanna.

Középiskolai tanulmányait a budapesti Kegyes Tanítórendiek Főgimnáziumában folytatta. Egyetemi tanulmányait a Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetemen és Lipcsében végezte, majd ügyvédi és bírói vizsgát tett. 1899-től bírósági szolgálatot teljesített. Az igazságügyi miniszter 1899. december 11-én a Budapesti Királyi Törvényszékhez aljegyzővé nevezte ki, majd ugyanitt 1903-tól jegyzői kinevezést kapott. 1904. július 31-én miniszteri előterjesztés alapján az uralkodó albíróvá nevezte ki a budapesti IV. kerületi járásbírósághoz. 1908. március 10-én a Budapesti Királyi Törvényszéken törvényszéki bírói, majd 1921-től tanácselnöki kinevezést kapott. 1926-tól a Budapesti Királyi Ítélőtábla bírája, ahol 1929 és 1940 között a kereskedelmi tanács elnökeként működött. Bírói tevékenységét, működését mind bírótársai mind a jogi szakma részéről mindig nagy elismerés övezte, tanácselnöki kinevezése kapcsán az alábbi méltató sorok jelentek meg a Jogtudományi Közlöny 1929. november 1-jei, 21. számában: „… örömmel állapítjuk meg, hogy igazságügyünk vezető tényezőinek sikerült a tanács élére Lőw Tibor személyében olyan bírót állítani, akinek bírói múltja, a gyakorlati élet iránti érdeklődése, a külföldi jogrendszerekben és jogi irodalomban való nagy jártassága és nem utolsó sorban fáradhatatlan szorgalma biztosítékát nyújtják annak, hogy a tanács nemcsak az egyes ügyek elintézésében feleljen meg feladatának, hanem egyben fontos közege legyen a judicatura fejlődésének is…”

Lőw Tibor nemcsak mint bíró, hanem mint jogíró is kiváló volt. Elsősorban kereskedelmi joggal és hiteljoggal foglalkozott, a kereskedelmi joggyakorlat kiváló fejlesztőjeként tartják számon. Cikkei jelentek meg a témában többek között a Jogállam, a Jogtudományi Közlöny és a Kereskedelmi Jog című folyóiratokban. A korlátolt felelősségű társaságok ügyvezetőségének ellenőrzése címmel két részből álló cikke jelent meg a Jogtudományi Közlönyben (1. rész. 1934. 29. sz. p.169-170., 2. rész. 1934. 30. sz. p.173-175.), a Jogállam 1930. 1-2. számában pedig az okirati kényszer és a kereskedelmi jog kapcsolatáról értekezik. Több évtizeden át, 1917 és 1934 között szerkesztette a Jogtudományi Közlöny melléklapjaként megjelent Hiteljogi Döntvénytár című időszakos döntvénygyűjteményt. Löw Tibor nemcsak a hiteljog egészét ismerte kiválóan, de otthonos volt a magánjog egyéb területein és a polgári eljárásjogi kérdésekben egyaránt, amiről számos cikke is tanúskodik. A bírói hatáskör és a per érdeme címmel jelent meg írása a Jogtudományi Közlöny 1908. évi 44. számában, Ítéletek és indokaik címmel pedig a Polgári Jog 1928. 4. számában fejti ki nézeteit az ítélkezés módszereivel kapcsolatban.

1902-ben a Grill Kiadó gondozásában jelent meg a kereskedelmi törvény (1875. évi XXXVII. törvény) német nyelvű szövegváltozata, jegyzetekkel, magyarázatokkal és tárgymutatóval ellátva. Az összeállítást háromszor adták ki, a 2. kiadás 1910-ben, a 3. kiadás pedig 1924-ben látott napvilágot.

Röviddel halála előtt, 1940-ben jelent meg a korlátolt felelősségű társaságokról írt kommentárja A korlátolt felelősségű társaság és a csendes társaság törvényének (1930: V. tc.) magyarázata címmel. A TÉBE kiadónál megjelent munkában a szerző a legapróbb részletekig elemzi a korlátolt felelősségű társaságról és a csendes társaságról szóló 1930. évi V. törvényt, és közli a törvényhez kapcsolódó joggyakorlatot is. Löw Tibor az ítélőtábla kereskedelmi tanácsának elnökeként éveken keresztül irányító szerepet játszott a törvény alkalmazásának bírói munkájában.

A magyar jog és jogirodalom területén kívül nagy jártassága volt a külföldi jogrendszerekben és jogirodalomban is. Számos külföldi – elsősorban német nyelvű – jogi művet ismertetett a hazai jogi szakfolyóiratokban. A jogi műveltség mellett széleskörű általános műveltséggel is rendelkezett. A jogi stúdiumon kívül a történelem és bölcsészet érdekelte leginkább.

Lőw Tibor főhadnagyi rangban harcolt az I. világháborúban és katonai szolgálatával 1916-ban kiérdemelte a Signum Laudis (Katonai Érdemérem) kitüntetést, emellett a IV. Károly király által 1916-ban alapított háborús emlékérem, a Károly-csapatkereszt tulajdonosa is volt.

1940. szeptember 5-én hunyt el Budapesten. Sírja a Farkasréti izraelita temetőben található.