Külügyi Szemle

A két háború közötti magyar külpolitikai szakirodalom egyik igen értékes és bőséges lelőhelye a Külügyi Szemle. A folyóirat a Magyar Külügyi társaság hivatalos orgánumaként jelent meg 1920-1925-ig (I-V. évfolyam), majd több mint hároméves szünet után 1929-1944 között (VI-XXI. évfolyam). A lap a finanszírozási gondok miatt nagyon zavarossá vált 1923-1925 közötti időszakától és 1926-1928 közötti szünetelésétől eltekintve rendszeresen és pontosan jelent meg. Az 1929 januárjával kezdődő új periódusban mindig pontosan, a tárgyhónap elseje és tizedike között került forgalomba. Színvonalában elmaradt ugyan a korszak kimagaslóan legjobb társadalompolitikai folyóiratától a Magyar Szemlétől – jóllehet szerzőgárdájuk részben közös volt -, de a választott szakterületen, a nemzetközi tudományokban bőséges tájékoztatást nyújtott.

Az első időszakban a Külügyi Szemle szerkezete még nem alakult ki pontosan, így például a tanulmányokat és a hírjellegű cikkeket sem választották el egymástól következetesen. Az újraindulás után a szerkesztők már világosan elkülönítették az önálló közleményeket a különböző szemlerovatoktól, ezzel a folyóirat struktúrája áttekinthetővé, következetessé vált. A Külügyi Szemle – mint a folyóiratok általában – négyféle közleményt jelentetett meg: a rendszerint hosszabb lélegzetű tanulmányokat az egyes számok elején helyezték el, ezt követték az egyes szemlékbe sorolt rövidebb közlemények, áttekintések, majd a hírek rovata következett, végül a hol külön, hol elszórtan közölt könyvismertetések zárták az egyes számokat. (A 21 esztendő alatt a folyóiratban összesen több mint 4700 közlemény jelent meg, a füzetek elején publikált önálló tanulmányok száma meghaladta az 500-at.)

A Külügyi Szemle ezenkívül mindvégig számos ismertetést közölt a nemzetközi jog, a külpolitika, a diplomáciatörténet, a világgazdaság és a kisebbségpolitika hazai és külföldi irodalmáról – könyvekről, folyóiratokról egyaránt. Ezek egy része nem volt több egyszerű bemutatásnál, nem adta a kérdéses mű méltatását vagy bírálatát, mindössze a megjelenés tényét közölte. Másik része viszont – kisebb vagy nagyobb terjedelemben – részletesen is foglalkozott a megjelent munkák erényeivel, hibáival. Ezeknek a bővebb ismertetéseknek a száma meghaladta az 500-at.

A folyóirat húszesztendei fennállása alatt mintegy 300 szerzőtől közölt különböző műfajú írásokat. A szerzőknek nagyjából ötöde, 65 tekinthető „állandónak” – ők legalább 3 önálló tanulmányt vagy legalább 10 kisebb cikket jegyeztek.

A Külügyi Szemle egész története – megindulása, kezdeti nehézségei, szünetelése, majd érett formában való újbóli megjelenése és másfél évtizedes rendszeres jelenléte – szorosan összefüggött a magyarországi politikai közvélemény alakulásával. A háborút közvetlenül követő években megélénkülő külpolitikai érdeklődés, az ezt követő bizonytalanság, az ország presztízsének megrendülése, a revíziós külpolitika 1921-1927 közötti viszonylagos passzivitása, majd 1927 utáni megélénkülése egyben a folyóirat sorsát is befolyásolta. A Külügyi Szemle életében bekövetkező hullámzások mindvégig 1-2 éves késéssel követték a külpolitikai kérdések iránti érdeklődés tendenciáit.