Konek Sándor, a jeles egyházjogász és statisztikus 1819. augusztus 18-án, polgári családba született Pesten. A pesti piarista, kegyesrendi gimnázium elvégzése után a Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem 1834-től bölcsészetet, jogot és államtudományi ismereteket tanult. Az egyetem elvégzése után 1839-től a budai székhelyű Magyar Királyi Udvari Kamaránál dolgozott fogalmazó gyakornokként.

Felesége Drábánt Sarolta 40 éves korában halt meg. Öt gyermekük született: Sándor, Irma, Emma, Ida és Gizella.

1841-ben tette le az ügyvédi vizsgát, és 1842-ben szerezte meg doktori diplomáját jog- és államtudományok köréből. Latin nyelvű értekezése, Theses e scientiis juridicis et politicis… címmel még ebben az évben nyomtatásban is megjelent.

1845-ben kezdett el tanítani a Győri Királyi Jogakadémia Statisztika és Bányajog Tanszékén, majd 1850-ben a Pozsonyi Jogakadémiára helyezték át, ahol statisztikát, bányajogot, közigazgatási jogot és pénzügyi jogot is oktatott. 1854-től haláláig a Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetemen dolgozott, elsőként a statisztika nyilvános rendes tanára lett, majd 1860-tól az egyházjogi tanszéket vezette tíz éven át. 1861-ben a Jog- és Államtudományi kar dékánja lett, majd a kiegyezést követően 1869-ben, mint királyi tanácsos, az egyetem rektori tisztét is betöltötte. Közel három évtizeden keresztül vezette a Statisztikai Tanszéket. 1858-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották, 1867-ben pedig a rendes tagok sorába emelték. Az MTA levelező tagjává választását követően „Magyarország bűnvádi statistikája” címmel 1859. április 4-én tartotta meg székfoglaló előadását. Rendes taggá választásakor „A magyar korona országainak legújabb népesedési mozgalmai” címmel tartott székfoglaló előadást 1868. január 20-án. 1868-ban a Budapest székhellyel működő Országos Statisztikai Tanács tagjának is megválasztották.

Konek Sándor a 19. század során az államtudománytól elkülönülő tudomány, a statisztika, úttörő alakja volt. Életét elsősorban a statisztika önálló tudományágként való elismertetésének szentelte, előadásaiban és könyveiben ezt hirdette. A statisztika általános módszertanának kifejlesztése terén Konek Sándor kimagasló jelentőségű munkát végzett, ma is sok tekintetben iránymutató. Tudományos érdeklődése az összefoglaló jellegű statisztikai munkák mellett a szakstatisztikák felé fordult, főként a demográfia és a népmozgalom témák vizsgálata vonzotta. Írásaiban elsősorban a népesedéssel és a bűnügyi statisztikával foglalkozott, melyet elsőként ő készített Magyarországon, valamint a statisztika elméletével. Behatóan kutatott egyes gazdasági ágazatokat, mint a bányaművelés és a kereskedelem trendszámítás. Az adatsorok matematikai-statisztikai értékelésén túlmenően a közgazdasági tanulságokat és az ezzel kapcsolatos teendőket is megfogalmazta. A közgazdasági-statisztikai értekezéseiben a magyar érdekek érvényesüléséért küzdött. Az egyes adatsorok elemzése szempontjából elsőrendű fontosságúnak tekintette azok szélesebb összefüggésbe helyezését. Igyekezett a nemzetközi statisztikai mutatószámok és trendek figyelembevételével értelmezni a magyarországi és a Monarchiabeli adatsorokban tükröződő jelenségeket. Munkásságával jelentősen hozzájárult a hazai statisztikatudomány elméleti alapjainak megteremtéséhez.

Konek Sándor korának talán a legjelentősebb hazai egyházjogásza volt, egyházjogi kézikönyvére, Egyházjogtan kézikönyve. Különös tekintettel a Magyar Sz. Korona tartományaira napjainkban is sokan hivatkoznak, úttörő munkája nem évült el. Az 1863-ban megjelent tankönyv 1903-ig kilenc átdolgozott, javított kiadást ért meg. Konek Sándor kézikönyvében az egyházjog nemzetközi szakirodalom legújabb eredményeire is tekintettel volt. Munkáját, halálát követően, az egyházjog másik jeles elismert művelője, Antal Gyula rendezte sajtó alá.

Konek Sándor jogtudósnak, elsősorban jogakadémiai és egyetemi katedrán végzett oktatótevékenysége volt jelentős. Rendszeresen írt, kötetei mellett írásai jelentek meg az Akadémiai Értesítő, a Statisztikai és Nemzetgazdasági Közlemények, a Nemzetgazdasági Szemle, a Jogtudományi Közlöny és a Budapesti Szemle folyóiratok hasábjain.

Konek Sándor Balatonfüreden 1882. augusztus 1-én halt meg. Budapesten a Kerepesi temetőben temették el.