Kelemen Imre 1744-ben született Zalatárnokon. 17 éves korában lépett be a jezsuita rendbe, majd 1771 novemberétől a rend 1773-ban történt feloszlatásáig retorikát és költészettant tanított Székesfehérvárott. A rend megszűnése után Nagyszombaton jogot végzett, és 1776-tól, mint volt jezsuitát, a győri jogakadémián alkalmazták a magánjog rendkívüli tanáraként. Néhány hónap elteltével már a római jogot és a magyar törvényelméletet is ő tanította, mint rendes tanár és aligazgató. A jogakadémia Pécsre történő áthelyezéséig, 1793-ig, Győrben, majd Pécsett tanított. Ekkor Pestre helyezték, ahol az egyetemen háromszor nyert dékáni és kétszer (1799-ben, valamint 1809-ben) rektori kinevezést. 1793-tól 1817-ig tanított a pesti egyetemen. Kelemen Imrét Baranya, Zala és Zágráb vármegyében táblabíróvá, a keszthelyi Georgiconban ülnökké választották.

Leginkább magánjoggal foglalkozott, először dolgozta fel annak hazai történetét és ő kezelte először önálló jogágként a magánjogot. Figyelme emellett számos egyéb kérdésre is kiterjedt, a jogtudomány széles körét érintette. Fő műve az Institutiones Iuris privati Hungarici (1814) című magánjogi tankönyv, amit élete utolsó éveiben, negyvenéves tanári működés gazdag tapasztalatai és állandó munkája után adta ki. A polgári jog egész rendszerét összefoglaló munka első kötete a bevezetést és a személyek jogát, a második és harmadik a vagyonjogot, a negyedik a törvénykezést tartalmazza. A művet római és német jogi alapok felhasználásával írta, érthető, világos stílusban. Úttörő módon Werbőczytől eltérő gondolatmenetet követ. A három kötet a római jog szerint a De personis, De rebus ill. De actionibus címet viseli, ezenkívül tartalmaz egy függeléket a per- és iratformákról. Az 1814-es kiadásnak 3000 példánya azonnal elfogyott. Az elismerő királyi leirat hatására az 1818-as második kiadás elé egy történeti bevezetőt is írt Historia juris hungarici privati, documentis ac testimonis illustrata quam eluculratus est Budae, 1818 címmel. A munka 1822-ben megjelent magyar kiadásának (a Magyar hazai polgári magános törvényről írt tanítások) megjelenését már nem érhette meg. Feldolgozta a római jogi és a német természetjogi szakirodalmat is. Johann Gottlieb Heineccius, német jogtudós módszerét követve önálló elméleti tanokat fejtett ki. Kelemen Imre 1819.március 26-án, Pesten hunyt el.

A portré az ELTE Egyetemi Könyvtár és Levéltár gyűjteményéből származik - köszönet érte.
KEP01999 (URI: http://hdl.handle.net/10831/1950)