Ifjabb kisdobronyi Isaák Gyula Hatvanban született 1885. október 15-én régi református nemesi családban. Édesapja Isaák Gyula (1858–1935) évtizedeken keresztül Heves vármegye közigazgatásában dolgozott, mint az Egri Központi járás főszolgabírója, a vármegye főjegyzője, alispánja majd főispánja, aki 1927-től haláláig felsőházi tag is volt. Édesanyja a szintén nemesi származású ferbachi Troll Jozefine. Egy testvére volt, Erzsébet. Felesége wolfenaui Wolff Leona (Lily), akivel egy közös gyermekük született, György.

Tanulmányait Egerben kezdte. Az Állami Főreáliskola és a Jogakadémia elvégzését követően a Budapesti Tudományegyetemen szerzett jogtudományi doktori oklevelet 1908-ban. Még ebben az évben, „díjas” joggyakornoki kinevezést kapott a Budapesti Királyi Ítélőtábla területére.

1910-ben jegyzővé nevezték ki a gyulafehérvári, 1911-ben pedig az egri törvényszékhez. 1913-ban albíróként működött a pétervásári járásbíróságon, majd 1914-től alügyészként, illetve ügyészként Egerben, 1918-tól pedig Budapesten. Ezzel párhuzamosan az Országos Központi Árvizsgáló Bizottság Rendészeti Osztályán is dolgozott, majd vezette azt 1918-ig. Az első világháborút követően 1945-ig az Igazságügyi Minisztérium Törvényelőkészítő Osztályának munkatársa volt.

1923-ban főügyész-helyettesi kinevezést kapott, 1935-től kúriai bíró, kúriai tanácselnök, majd a Kúria másodelnöke 1947-ben bekövetkezett haláláig.

Friss diplomás, ifjú jogászként jelent meg első tanulmánya A többszörös választói jog (Budapesti Szemle 1908 június-július, 134 és 135. kötet) címmel, melyben nemzetközi példák alapján fogalmazott meg javaslatokat a hazai jogalkotók számára, a választói jog törvényi szabályozása kapcsán. Pályafutása kezdetétől büntetőjoggal, a büntetőjogi felelősség és a büntetőjogi védelem kérdéseivel, illetve büntető eljárásjoggal foglalkozott. Jogesetek közreadásával, elemzésével rendszeresen publikált a Büntető Jog Tárában. Komoly szakmai visszhangot váltottak ki a „Jogi kérdések az árdrágító visszaélésekről szóló törvényben” című tanulmányában megfogalmazott észrevételei, illetve a törvény gyakorlati alkalmazásával kapcsolatos megjegyzései (Bűnügyi Szemle, 1910. 10. sz. p.373-396.). Büntetőjogi törvényeket és rendeleteket magyarázott, elsősorban a büntetőjog sajátos, ritkábban előforduló eseteit vizsgálta. Ezt tükrözik a jogtudósok körében komoly elismertséget kiváltó tanulmányai: „Az államtitok büntetőjogi védelméhez” (1931), „A külföldi közhivatalnok büntetőjogi felelőssége” (1933), „A gyermek családi állását sértő bűntett” (1936), illetve az „Egyházi hatóságok büntetőjogi védelmei” (1937) címmmel. Isaák Gyula nem az elmélet sokat vitatott alapkérdéseihez nyúlt egy-egy újabb elméleti megoldás kísérletével, hanem inkább a gyakorlati jogéletben kevésbé gyakran előforduló problémák felé fordult. Szakirodalmi működése során a legismertebbek, a legszélesebb körben elterjedt kommentárjai, törvény magyarázatai: Büntetőtörvénykönyv a kihágásokról (1928.), Büntető törvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1930), A bűnvádi perrendtartás: a melléktörvényekkel, rendeletekkel, joggyakorlattal, jegyzetekkel és utalásokkal (1928). Ez utóbbit Vargha Ferenc koronaügyésszel közösen állították össze. Az először önállóan (1928), majd Angyal Pállal (1937) együtt kiadott büntetőtörvénykönyv magyarázatos kiadásai, a „Büntető törvénykönyv a bűntettekről és vétségekről” (1937.) című művek a gyakorlatban úgyszólván nélkülözhetetlennek bizonyultak és több kiadást is megértek.

Előadások, felolvasóestek, vitaestek aktív résztvevője volt. Közreműködött a híres jogtudós, egyetemi tanár, Finkey Ferenc jubileumi emlékkötetének összeállításában (Büntetőjogi dolgozatok Finkey Ferenc irodalmi munkássága négyévtizedes évfordulójának emlékére 1936). A neves jogász, ügyész, bíró a Jogtudományi Közlöny szerkesztőbizottságának tagja volt, illetve a Révai Nagy Lexikon szerkesztésében is munkálkodott. 1945 júniusától, mint kúriai tanácselnök részt vett az Ideiglenes Nemzetgyűlés alkotmányjogi bizottságának szakértői értekezletein. Legutolsó nyilvános szereplése a Magyar Jogászegyletben tartott előadása volt, melyet „A béke büntetőjogának előkészítése” címmmel tartott meg. (Jogtudományi Közlöny, 1946. 23-24. sz. p.323-324).

A Magyar Sajtótudományi Társaság egyik alapítóját, az Egységes Bírói és Ügyvédi Vizsgabizottság és a Magyar Társadalomtudományi Társulat tagját a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra.

A Kúria elnöki tisztét betöltő Dr. Kerekess István nekrológjában a „messze kiemelkedő elméleti képzettségű, kivételes gyakorlati büntetőjogi tudással rendelkező …, szerény modorú tudóstól és a puritán jellemű kodifikátortól” búcsúzott. (Jogtudományi Közlöny 1947. március 30. p.89-90.)