Imling Konrád 1840. november 26-án született. Gimnáziumi tanulmányait Rozsnyón kezdte el, majd Kassán fejezte be. A pesti egyetemen folytatott jogi tanulmányokat 1860-tól 1864-ig. Ez idő alatt nevelő volt gróf Andrássy Manó házában. A királyi kúrián és az orvosi törvényszéknél töltötte gyakorlati éveit. 1868-ban szerezte meg a jogi doktori címet, illetve tette le az ügyvédi vizsgát. Ezt követően ügyvédként tevékenykedett Késmárkon. 1873-ban a tornai törvényszékhez nevezték ki bírónak, majd 1877-ben a kassai törvényszékhez került. 1881-ben került pótbíróként a budapesti királyi ítélőtáblához. 1886-ban rendes bíró lett. 1891-ben nevezték ki kúriai bíróvá.

1889-ben az Igazságügy-minisztérium munkatársa lett, ahol részt vett a törvényelőkészítési munkákban, és a telekkönyvi betétek szerkesztésében Az ő érdeme volt a telekkönyvi intézmény egységesítése, valamint a telekkönyvi rendeletek határőrvidékre és Fiumére való kiterjesztése. Részt vett a jogi oktatásban is: tagja volt az ügyvédi, bírói vizsgabizottságnak és a jogi államvizsga bizottságainak. 1894-től jelentős szerepet vállalt a polgári törvénykönyv előkészítésében, különös tekintettel a dologjogi rész megalkotására, valamint a házassági vagyonjog átdolgozása is a nevéhez fűződik. 1906 és 1913 között a törvénykönyvtervezet előkészítési munkáinak vezetője volt. A Fodor-féle Magyar magánjogban a telki terhek, a zálogjog és a szolgalmak fejezeteinek kidolgozásáért felelt.

Jogi szakcikkeket írt többek között dologi jogi, telekkönyvi jogi témákban a Magyar Jogászegyleti Értekezések, az Ügyvédek lapja, a Telekkönyv, a Jogtudományi közlöny, az Erdélyrészi jogi közlöny, A jog és a Magyar jogászújság című folyóiratokban. 1913. március 27-én hunyt el Budapesten, 72 évesen.

Az arckép forrása: Vasárnapi Újság, 1913. LX. évf. 14. szám. p.278.