Grünwald Béla 1839. december 2-án született a felvidéki Hont vármegye kis, főleg szlovákok által lakott településén, Szentantalban. Apja, a Bártfát alapító egyik tekintélyes szász család leszármazottja volt. Szülei anyagi helyzete lehetővé tette, hogy jó nevelésben részesüljön. Pesten, Bécsben, Heidelbergben és Berlinben járt egyetemre: ügyvédi oklevelet szerzett és filozófiai előadásokat hallgatott. 1865-ben külföldi útjai után visszatért szülei besztercebányai házába. 1868-ban Zólyom megye törvényhatósági közgyűlése 1868-ban főjegyzővé választotta, és 1871-ben alispán lett, azaz a megyei közigazgatás irányítója. Fő célja a nemzetiségek asszimilációjáért való küzdelem volt. Ezt az asszimilációt erős, a kormány által kinevezett, tisztviselőkre alapozott, központilag irányított és ellenőrzött állami közigazgatással akarta megvalósítani. Átütő erejű személyiség volt, sokoldalú, nagy műveltségű, de kérlelhetetlen. Meggyőződése volt, hogy a helyi autonómiák (leginkább a nemzetiségiek) lehetetlenné teszik az erős, polgári nemzetállam kialakulását. A Felvidék című röpirata 1878-ban jelent meg, amelyben a szlovákok asszimilációjáról értekezett.

1878-ban a szliácsi kerület képviselője lett szabadelvű programmal. 1880-ban kilépett a pártból, és az Apponyi-féle Mérsékelt Ellenzékhez csatlakozott. Ebben a pártban sem igazán tudta érvényre juttatni törekvéseit, amelyek a közigazgatás központosítását tűzték ki célul. Kiábrándult a politikából, és inkább a történelem irányába fordult. 1888-ban jelent meg a 18. századi Magyarországról átfogó képet nyújtó kötete A régi Magyarország. Saját korának problémáinak gyökerét a 18. században keresi, mert nézete szerint az az időszak a hanyatlás időszaka volt. A nemesség minden szempontból felelőtlen, érdemtelenül élvezi a privilégiumait, és az elnemzetietlenedés is elsősorban az ő számlájukra írható. A kötet napok alatt elfogyott, számos elismerő kritika mellett az Akadémiai tagságot is meghozta számára. Ugyanakkor a nemesség soraiban természetesen nem aratott osztatlan sikert. Legnagyobb vádja velük szemben az volt, hogy a nemzetállam ügyét elhanyagolták. Véleménye szerint erre a gyógyír a központosítás, amely a polgári fejlődést is szolgálja. 1890-ben Széchenyi Istvánról jelent meg az Új Magyarország című munkája, ami nem aratott akkora sikert, mint amire számított. Az érzése szerint az élet minden területén kudarcot valló, érzékeny, befelé forduló, ekkor már betegeskedő Grünwald Béla 1891. május 4-én Franciaországban a Szajna parton főbe lőtte magát. A Montmartre temetőjében helyezték örök nyugalomra. Sírjára Apponyi Albert búcsúmondata került: "Itt nyugszik Grünwald Béla, a magyar állameszme törhetetlen apostola."