Farkas Lajos 1841. november 14-én született Bonchidán. Hét testvérével korán árvaságra jutott, mert édesapjuk, Farkas Pál, áldozatul esett az Erdélyben 1848. október és 1849. január között dúló oláh vérengzésnek. A család nehéz anyagi helyzete miatt Farkas Lajos később kezdte el tanulmányait a kolozsvári római katolikus elemi iskolában, majd a piarista líceumban folytatta, ahol 1864-ben, kitűnő minősítéssel kapta meg az érettségi bizonyítványát. Jogi tanulmányait a pesti Királyi Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karán kezdte, majd romló egészségi állapota miatt egy évvel később a nagyszebeni jogakadémián folytatta. Miután kitűnő eredményeket ért el, harmadéves joghallgató korától a szebeni kincstári ügyészség fogalmazási szakán dolgozott. A megfeszített munka azonban egészségét aláásta, így később, 1871-ben avatták a jogtudományok doktorává.

Farkas Lajos 1869. október 11-én kezdte meg a szebeni jogakadémián, a római jogi tanszéken jogtanári előadásait, kezdetben ideiglenes, majd véglegesített helyettes tanárként. 1872 szeptemberében a frissen alapított Kolozsvári Magyar Királyi Tudományegyetem római jogi tanszékének nyilvános rendkívüli, majd 1873-tól nyilvános rendes professzora lett 1915-ig. Farkas Lajost ebben az évben több tragédia is érte, meghalt felesége Senz Anna, és gyermeke is. Egészsége ismét megrendült, ezért 1915. május 31-én nyugalomba vonult. Ezután sem hagyott fel tudományos tevékenységével, amit haláláig, 1921. június 24-ig folytatott.

Farkas Lajos a Gustav Hugo alapította és Friedrich Carl von Savigny féle Történeti Jogi Iskola (Historische Rechtsschule) követője volt. A római jog történetének feltárásával foglalkozó értekezései, valamint a magánjogi dogmatikával kapcsolatban írt tanulmányai a Jogtudományi Közlönyben jelentek meg. Publikált még az Erdélyi Múzeum és az Erdélyi Múzeum Egylet című kiadványokban is.

Farkas Lajos odaadó és fáradhatatlan tudományos munkásságával nemcsak az egyetemet támogatta, hanem Kolozsvár városát is abban, hogy megőrizhesse kulturális elsőbbségét Erdélyben. Ezt bizonyítja az a számtalan működési kör, társadalmi munka, amelyet többek közt a helyi Szent Erzsébet egyháznak főgondnokaként, az erdélyi római katolikus státus igazgatótanácsának tagjaként, és tiszteletbeli előadójaként töltött be. Emellett az Erdélyi Pártfogó Egyesületnek és a Tüdőgondozó Intézetnek is elnöke, az Erdélyi Múzeum Egyletjog- és társadalomtudományi szakosztályának szervezője és vezetője, a központi választmánynak pedig tagja volt.

Az egyetem életében, annak kormányzásában is tevékenyen részt vett. Karának többször volt dékánja (1877-1878, 1887-1888, 1900-1901, 1910-1911-es tanévekben), az 1896-1897-es tanévben az egyetem rektori tisztségét töltötte be. A Magyar Tudományos Akadémia 1893 májusában választotta levelező tagjává. 1897-ben a magyar kormány miniszteri tanácsosa címet is megkapta, majd az I. osztályú polgári hadi érdemkereszttel és a Lipót-rend lovagkeresztjével tüntették ki.

A portré forrása: erdelyikronika.net