Faluhelyi Ferenc

(Nagyvárad, 1886. október 29. – Pécs, 1944. december 24.)
jogtudós, nemzetközi jogász, egyetemi tanár

Irodalom:

  • Bédi Imre: Faluhelyi Ferenc. = Nemzetiségi Szemle, 1945. 1. évf. 1. szám. p. 1-2.
  • Csapó Zsuzsanna: Faluhelyi Ferenc, a nemzetközi jog első pécsi professzora. In: Pécsi jogászprofesszorok emlékezete (1923-2008) Kajtár István (szerk.) Pécs, 2008. p.179-194.
  • Magyar Életrajzi Lexikon. Kenyeres Ágnes (szerk.) Budapest: Akadémiai Kiadó, 1967. 1. kötet. p. 462-463.

Életrajz, munkássága

Faluhelyi Ferenc Nagyváradon született 1886. október 29-én. Eredeti családneve Szövényi volt, amit később változtatott Faluhelyire. Pécsett, a ciszterci rend Nagy Lajos Gimnáziumában végezte középiskolai tanulmányait. A pécsi püspöki jogakadémián és a pesti egyetemen töltött egyetemi évei után 1911-ben avatták Budapesten jogtudományi, majd 1914-ben államtudományi doktorrá. Gyakorló jogászi munkásságát Nagykanizsán kezdte, majd Győrben lett jegyző, majd ügyészségi megbízott, és 30 évesen ügyvédi-bírói oklevelet szerzett. 1914-ben visszatért Pécsre, ahol a püspöki líceumban kezdett tanítani közjogot, jogbölcseletet. 1921-ből egyetemi magántanár lett, szakterülete a nemzetközi jog. 1922-től között a pécsi egyetemen a nemzetközi jogi tanszék tanára volt haláláig.

A nemzetközi jogászok „nagy generációjához” tartozott, pályája kezdetén ugyan még közjoggal és büntetőjoggal foglalkozott, de érdeklődése fokozatosan a nemzetközi jog felé irányult, amit ő következetesen államközi jognak nevezett tanulmányaiban és előadásaiban. Mint a nemzetközi jog tanára is, hirdette az államok egyenjogúságának elvét s ennek keretén belül az egyes nemzetek polgárai részére az őket megillető alapjogok érvényesülésének szükségességét. Szívügyének tekintette a kisebbségvédelem kérdését. Trianon traumája őt is megviselte, és hosszú évek munkáját siker koronázta, amikor 1936-ban sikerült megnyitnia a Pécsi Egyetemi Kisebbségi Intézetet, amely az első ilyen tárgyú intézmény volt az országban. Irányítása alatt Európa-szerte nagyhírű intézménnyé nőtte ki magát. Célja nemcsak a határon túl rekedt magyar kisebbségek, hanem a magyarországi kisebbségek helyzetének elemzése, jogainak és érdekeinek védelme volt. Saját folyóiratot indítottak Kisebbségi Körlevél címmel. Szintén ő felelt egy másik önálló intézeti kiadvány, a Kisebbségi Értesítő – Nemzetiségi Sajtószemle megjelenéséért.

Egyetemi tanárként huszonkét évig lelkes és felkészült oktató volt. Tanítványait mindvégig arra ösztönözte, hogy a jogi normák mögött folyton keressék az erkölcs parancsait. Két ízben is a jogi kar dékánjának választották, és aktív társadalmi tevékenységet is végzett. Tagja volt többek között a Pécsi Tudományos Irodalmi és Művészeti Társaság választmányának, a Külügyi Társaságnak, a Pécsi és Pozsonyi Jogászszövetségnek. Nemzetközi társadalmi szervezetek is elismerték munkáját. A kisebbségvédelem terén elért eredményeit 1933-ban kitüntetéssel honorálta a hágai székhelyű Assosiation Internationale Pour les Etudes du Droit des Minorités, és ebben az évben neki ítélték az olasz koronarend középkeresztjét az olasz nemzetközi jog tudományának magas szintű ismeretéért és ismertetéséért. Mindössze 58 évesen, váratlanul hunyt el Pécsett. Hatalmas szellemi örökséget hagyott maga után több mint három évtizedes publikációs tevékenységével.