Köpeczi dr. Deák Albert régi székely családban született 1864. március 15-én Marosvásárhelyen. A Köpeczi Deák család eredeti fészke Bölön és Köpecz település volt az Erdővidéken, Háromszékben, melyet később Marosszéknek neveztek. Deák Albert édesapja, Deák József Marosvásárhelyen vállalt tanári állást. Deák Albert a gimnáziumot még a szülővárosában, egyetemi tanulmányait azonban már Kolozsvárott végezte, ahol később élete jelentős részét töltötte. Magánéletéről keveset tudunk. Annyi bizonyos, hogy 1891-ben Kolozsvárott, mint fiatal ügyvéd oltárhoz vezette Fischer Irmát, dr. Fischer Lajos ügyvéd lányát. Házasságukból öt gyermek élte meg az apa halálát.

Deák egész életében vágyott a politikai karrierre, de sem a kiegyezéssel szemben álló ellenzék, sem a Tisza István-féle Nemzeti Munkapárt, sem pedig a Jászi Oszkár nevével fémjelzett Radikális Párt képviselőjelöltjeként nem tudott parlamenti mandátumot szerezni. Végzettségét tekintve ügyvéd volt, előbb, mint a kolozsvári ügyvédi kamara elnöke, később pedig mint Kolozsvár főügyésze tevékenykedett 1919-ig. Alkalomadtán jogi szakközleményeket publikált a Jogtudományi Közlönyben és az M. (Magyar) Újságban.

A jogász pálya mellett fogékony volt a művészetekre is. Kortársai elmondása szerin nagyszerűen zongorázott – Ylang-Ylang (A maga asztalára) címen keringőt is komponált –, valamint festett. Igazán maradandó nyomot azonban írásaival hagyott maga után. 1884-től mint hírlapíró elbeszéléseket, tárcákat és cikkeket publikált, előbb a Magyar Polgár hasábjaira 1884-től 1885-ig, majd az Erdélyi Híradó és a Kolozsvár lap számára 1885 és 1891 között, később a Kolozsvári Közlönyben 1889-ben. Szépirodalmi közleményei és útleírásai jelentek meg az Élet és Irodalomban, az Ország-Világban, valamint a Vasárnapi Újságban, melyeket gyakran maga illusztrált. Első komolyabb lélegzetvételű szépirodalmi műve, az 1887-ben megjelenő Piros alsó, mely az 1867-ben meginduló ellenzéki, balközép Magyar Polgár napilap utód lapjában, a Kolozsvár tárcájában részletekben is megjelent. A református családból származó Deák azonban nem csak szépirodalmi műveket alkotott. „Trebla Kádder” álnéven 1894-ben megjelentetett A harc a nemzetállam ellen című antiklerikális röpiratában a reformkort szemlélve vetette össze a protestantizmus és a magyar nemzet ügyét. „A protestáns érdekek szövetségébe lépett a szabadelvű áramlat és a szabadságra törekvő egész reformirányzat, ellenben a katholikus érdeknek kedvezett a pápai befolyásnak ez időtájt kezdődött erősbülése egész Európában”, írta művében. Az 1867-hez vezető út történetét fejtegetve is arra a megállapításra jutott, „hogy a nemzet alkotmányos szabadsága és a protestánsok érdekei karöltve járnak”. Deák szerint a kultúrharc mindig is a világi hatalomért folyt. Véleménye szerint „a pápaság, ez a világra szóló hatalom, soha sem állott talán jelentékenyebb áramlattal szemben, mint a mit a jelen század uralkodó eszméje: a »Nemzetiségi eszme« indított”. Deák a magyarországi egyházpolitikai harcok kapcsán hangsúlyozta, hogy nem az „elkeresztelések”, vagyis a vegyes házasságban élő szülők gyermekének a "nem nemet követ" elvvel ellenkező keresztelése, vagy a kiskorú személy áttérése és nem is a polgári házasság miatt fordult szembe egymással állam és egyház, hanem a nemzet eszméje miatt. Interpretációjában a polgári házasságról szóló törvény sem más, mint „a nemzeti eszme térfoglalása a hazai jog terén”.

1903-ban jelent meg Deák A többség akarata és az obstrukczió című füzete Kolozsvárott. A századfordulón a korszellem kedvezett a politikai röpiratoknak, A többség akarata… azonban kiemelkedett a „politikai röpirat gombavilágában”, világos és meggyőző politikai érvelésével. „Deák egyszerűen nem tendencziával írta meg röpiratát sem erre, sem arra, ha csak az igazság keresését nem vesszük tendéncziául. A szerző teljes elfogulatlansággal ismertetvén a helyzetet, a politikai helyzet idáig való fejlődését, a következőképen konkludál”, fogalmazták meg könyvajánlójukban a Szeged és vidéke szerkesztői, a lap 1903. május elsejei számában. Deák Albert a szépirodalom iránti vonzalmának továbbra is igyekezett teret hagyni szerteágazó munkásságában. Köpeci Booz D. Albert írói álnéven megjelent A szendi Robinson vagy a fin de siécle hőse, mely 1908-ban látott napvilágot Kolozsvárott. Tudományos munkáiban Deák Albert legközelebb talán a mai értelemben vett politikatudós karakteréhez állt, hiszen a 1912-ben megjelent kétkötetes munkáját, melyet a parlamenti rendszerekről és a pártkormányzatról írt, ma is haszonnal forgatható. Munkájában az angol parlamentarizmust alapul véve érvelt azon „általánosan parlamentárisnak ismert elv” mellett, miszerint „a király kormányának parlamenti felelőssége csak a kormány programjának és tetteinek ismeretében érvényesülhet”. Véleménye szerint „a parlamentáris fejedelmek” általánosan elismert joga minisztereik kiválasztása, s azok elbocsájtása tetszésük szerint.

Az impériumváltást követően Deák 1919-től Budapesten élt. 1922-ben Horthy Miklós kormányzó, gróf Bethlen Miklós miniszterelnök előterjesztésére, „dr. köpeczi Deák Albert budapesti gyakorló ügyvédnek a kolozsvári ügyvédi kamara volt elnökének és Rechtnitz Bélának, a Magyar ruggyantaárugyár részvénytársaság alelnök-vezérigazgatójának közhasznú tevékenységük elismeréséül a magyar királyi kormányfőtanácsosi címet adományozta”, olvasható a Magyar Közlöny 1922. évi 254. számában. Az Erdélyi Református Egyházkerület volt jogtanácsosa, az Erdélyi Irodalmi Társaság tagja élete utolsó éveire hazatért szülőföldjére, ott érte a halál Baróton 1924-ben. Földi maradványait augusztus 26-án helyezték örök nyugalomra református rítus szerint a baróti temetőben.

A portré forrása: Erdélyi Lapok, 1911 /23. szám, 1 old.