Beöthy Zsigmond 1819. február 17-én született Komáromban. Édesapja Beöthy Gáspár, Komárom megye táblabírája, gabonakereskedő és Magyarország első hajóbiztosító társaságának pénztárosa is volt. Édesanyja Kováts (Kovács) Katalin, akinek édesapja Kováts Ferenc, Veszprém megyei főmérnök, Festetich Antal királyi kamarás jószágigazgatója volt. Beöthy Zsigmond testvérei: Zsófia, Károly és – a humoristaként és íróként ismert és korán elhunyt – László.

Felesége Ferber Karolina, a híres bibliográfus, könyvtáros, irodalomtörténész, Szinnyei József nővére. Egy gyermekük született, az irodalomtörténész, esztéta Beöthy Zsolt.

Beöthy Zsigmond alsóbb iskoláit szülőhelyén és Pozsonyban, a jogot a Pesti Királyi Tudományegyetemen végezte. Joggyakornoki éveit az 1839-1840. évi országgyűlésen, Pozsonyban töltötte. 1840. szeptember 3-án Nádasdy Lipót, a megye akkori főispánja Komárom megye aljegyzőjévé nevezte ki. 1841-ben ügyvédi oklevelet szerzett. Tevékenyen hozzájárult az 1843-44-es országgyűlési utasítások szerkesztéséhez. 1845-ben szolgabíróvá választották. E tisztségét 1848-ig töltötte be, amikor Eötvös József vallás- és közoktatási miniszter fogalmazóvá, később titkárrá nevezte ki. A szabadságharc után visszavonult. Ugyan tettleg nem vett részt a forradalomban, a kormány mégis eltiltotta ügyvédi gyakorlatától, mely megélhetését biztosította volna. Egy év múlva – kegyelem után – ismét megnyílt előtte a lehetőség és praktizálni kezdhetett, ekkortól szülővárosában ügyvédkedik. 1861-ben Komárom országgyűlési képviselőjévé választották. 1862-ben a pesti váltótörvényszék ülnökeként kezdte bírói karrierjét. 1864-től a királyi táblán bíró, ahol 1869-ben rendes bírává nevezték ki. 1870-től a királyi kúria bírája, 1883-ban a királyi tábla tanácselnöke lett. 1888-as nyugdíjazását követően a főrendiház tagjává nevezték ki.

Jogi szakirodalmi munkásságából kiemelendő az Elemi magyar közjog című kötet, mely 1846-ban jelent meg. Az első magyar nyelven közreadott közjogi összegző munka, melyben Magyarország polgári alkotmányára és közigazgatási intézményrendszerére vonatkozó szintézist olvashatunk. Jelentőségét az adja, hogy a polgári átalakulás előtti monarchia leírását, annak közjogi viszonyait ismerhetjük meg belőle.

1834-ben a Regélőben jelent meg első költeménye. Ettől kezdve a lapok rendszeresen közölték elbeszéléseit, verseit, beszélyeit, cikkeit. 1844-ben Pápán adták ki Követválasztás: Eredeti Politicai Vígjáték 3 Szakaszban című színpadi művét, 1851-ben Összes költeményeit, 1855-ben pedig Beszélyeit.

Egyházában is számos tisztséget vállalt. 1846-ban a dunántúli református egyházkerület főjegyzője, később az országos közalapítványi bizottság elnöke lett. Tagja volt a Duna melléki Egyházkerület jogügyi bizottságának és a Budapesti Egyházközség presbitériumának is.

Munkájának elismerését számos kitüntetés, rang jelzi: 1871-ben a vaskorona-rend lovagkeresztjét, 1882-ben valóságos belső titkos tanácsosi címet kapott. 1884-ben a Lipót-rend kiskeresztjével tüntették ki.

1896. január 19-én, Komáromban hunyt el. Halálához agyszélhűdés vezetett. Sírhelye a Fiumei úti Sírkertben található.