A szabadkai születésű jogtudós 1905-ben a kolozsvári egyetemen szerezte meg jogi doktori diplomáját. Gyakorlati jogászként kezdte pályáját, először a makói járásbíróság fogalmazója volt, majd a szegedi törvényszék jegyzője, később a nagykikindai ügyészség alügyésze, majd ügyésze lett. 1916-ban az Igazságügyi Minisztérium törvény-előkészítő osztályára került, ahol több mint húsz éven keresztül dolgozott, majd kúriai bíró lett. Oktatóként a kezdetektől fogva a szegedi egyetemhez kötődött, hiszen ott szerezte doktori oklevelét, majd 1934-ben habilitált büntetőjogi területen. 1937-ben nevezték ki a szegedi egyetem polgári törvénykezési jogi tanszékére tanszékvezető egyetemi tanárnak. 1940-ben a kolozsvári tudományegyetemen a magyar polgári és büntető törvénykezési jog, egyben az anyagi büntetőjog professzora volt, és emellett a Polgári és Büntető Törvénykezési Jogi Szeminárium igazgatója. Egészen 1947-ben bekövetkezett haláláig tanszékvezető egyetemi tanár volt Szegeden, mint a büntetőjog és a büntető eljárásjog professzora.

1943-ban megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjának. Székfoglalóját "Perszemlélet ás kriminálpolitika" címmel írta. Az Akadémia Jogtudományi Bizottságának meghívott, majd később rendes tagja lett. Emellett számos szakmai szervezet tagja is volt, a Szerzői Jogi szakértői Bizottságnak. a Törvényszéki Orvosi Vizsgálóbizottságnak, társelnöke az Iparjogvédelmi Egyesületnek, alelnöke a Sajtótudományi Társaságnak és a Társadalomtudományi Társulatnak.

Több területen is maradandót alkotott, jogi polihisztornak is nevezték. A büntetőjog mellett a magánjog, a szerzői jog, a sajtójog foglalkoztatta. Egyik főműve, Az okozatosság büntetőjogi problematikája című monográfia, 1936-ban jelent meg. Büntetőjogi gondolkodását meghatározták az I. világháború vége felé jelentkező égető társadalmi kérdések, s előszeretettel foglalkozott a gazdasági bűncselekmények problematikájával. Időtálló javaslatokat tett a büntető perorvoslati reformmal kapcsolatban, és anyagi büntetőjogi munkásságához szorosan kapcsolódik büntető eljárásjogi tevékenysége is. Emellett a szellemi alkotások oltalmának kérdéskörével is foglalkozott. A szerzői jog és a sajtójog országosan elismert egyik legkiválóbb művelője volt. A rádiózás korszakának kezdetén, 1927-ben írta a Rádió, szerzői jog, sajtójog című monográfiáját. A személyiségi jogok kérdéskörével is foglalkozott, a Szladits Károly által szerkesztett nagy Magyar magánjog első kötetében ő írta a személyiségi jogról, valamint a szerzői jogról írt fejezeteket.