Francia eredetű polgári családból született, anyja magyarnak nevelte. Huszonkét éves korában jurátusként került Pestre, Császár Ferenc mellé, aki írásra buzdította. 1843-ban a pozsonyi országgyűlésen királyi táblai jegyző. Ez évben jelent meg első elbeszélése. 1848-ban a forradalmi ifjúság ismert tagja, a szabadságharc alatt, mint huszártiszt harcolt az osztrákok ellen, meg is sebesült. Világos után Aradra internálták.

Vígjátékai közül sikerültebb az Iparlovag és a Félreismert lángész. Nevezetesebb regényei: Salvator Rosa (1855), Az ördög emlékiratai (1860), A száműzött leánya (1865), A Kékvér (1870), A nap hőse (1870), Így van ez jól (1887). Novelláinak több gyűjteményes kiadása is megjelent, az első még 1847-ben (Kedélyrajzok). A legterjedelmesebb kiadás: Degré Alajos novellái (1857, három kötetben), ezt még egy újabb kötet követte, Novellák címmel 1857-ben.

(...) víg elbeszélései (...) közül [kiemelkednek] azok, amelyekben személyes élményeit dolgozta fel. Ilyen például Szerelem és dictatura (1843) című elbeszélése, melyben a pozsonyi jurátus-élet hangulatát festi kedves humorral. Az Uram bátyám és az arszlán címűben egy hazudozó parlagi nemes mulatságos cselekedeteiről olvashatunk. Kalandos vagy „lélekrajzi" történeteiben romantikus túlzásokba téved; bosszú, temető, bűnös szélhámosság s kegyetlen párbajok témái váltakoznak bennük (Nászéj, 1845). A negyvenes években az efféle motívumok még újszerűen hatottak; Degré később is csak ezeket variálta, s a hatvanas-hetvenes években munkái már egy avult stílus igénytelenül szórakoztató példái.

Visszaemlékezéseim címmel közrebocsátotta töredékben maradt emlékiratait, két kötetben (1883–1884). Az idő próbáját ez az egyetlen műve állotta ki. Megfigyeléseinek pontossága, élénk leírásai és tárgyilagosságra törekvő szemlélete a reformkor és a szabadságharc idejének egyik legjobb emlékiratává emelik művét, amely nélkülözhetetlen forrásmunka, különösen a márciusi ifjúság történetének megértéséhez.

1870 és 1875, majd 1878 és 1881 között országgyűlési képviselő, 1883 és 1885 között az Ország–Világ című hetilap szerkesztője.