Az állandó bizottságok
A törvényalkotási bizottság és a nemzetiségeket képviselő bizottság
Eseti és vizsgálóbizottságok
A Bizottsági elnöki értekezlet
A bizottságok működése és ülésezése
Az állandó bizottságok
Az Országgyűlés rendszerint az alakuló ülésén hozza létre az állandó bizottsági rendszerét és ennek keretében dönt arról, hogy mennyi bizottság kerüljön létrehozásra, azok milyen elnevezéssel és – a 2022-es ciklustól kezdődően – milyen feladatkörrel, továbbá hány taggal és tisztségviselővel működjenek.
Az Országgyűlésről szóló törvény előírja, hogy kötelező létrehozni a Mentelmi, Összeférhetetlenségi, Fegyelmi és Mandátumvizsgáló Bizottságot (a továbbiakban: Mentelmi Bizottság), valamint az alkotmányügyi kérdésekkel, költségvetéssel, külügyekkel, európai uniós ügyekkel, honvédelemmel, nemzetbiztonsággal és nemzetpolitikával foglalkozó állandó bizottságot.
Az állandó bizottságok feladatköre a kormányzati feladatokhoz igazodik, de a bizottsági rendszer nem követi minden tekintetben a minisztériumi struktúrát: egyes bizottságok feladatköre több minisztériumot is érint, míg az egyes minisztériumok feladatai több bizottság feladatkörébe is tartozhatnak. Emellett van olyan állandó bizottság, amelyet az Országgyűlés a belső működésével, illetve a képviselők jogállásával összefüggő kérdések megoldására hoz létre. (Ilyen a Mentelmi Bizottság.)
1990-ben az Országgyűlés alakuló ülésén 14 állandó bizottságot hozott létre, a ciklus végén pedig 18 bizottság működött. Az 1994–98-as ciklusban az alakuló ülést követően 17 állandó bizottság működött, a ciklus végén pedig már 19. Az 1998–2002-es ciklusban 22 állandó bizottság alakult meg, és számuk a ciklus során 23-ra nőtt. 2002 és 2006 között minden addiginál több, összesen 25 állandó bizottság tevékenykedett. A 2006–2010-es ciklusban az Országgyűlés egy egyszerűbb és költségtakarékosabb bizottsági rendszert alakított ki 18 állandó bizottsággal. A 2010–2014-es ciklusban a ciklus elején 19 állandó bizottság alakult meg, majd a ciklus végére számuk 20-ra nőtt. A 2014–2018-as, valamint a 2018-2022-es ciklusban 14 állandó bizottság működött és az Országgyűlés a 2022. évi alakuló ülésén ismételten 14 állandó bizottság létrehozásáról döntött.
Az állandó bizottságok az Országgyűlés kezdeményező, javaslattevő, véleményező, törvényben és a határozati házszabályi rendelkezésekben meghatározott esetekben ügydöntő, valamint a kormányzati munka ellenőrzésében közreműködő szervei.
Az állandó bizottságok feladata, hogy folyamatosan segítsék az Országgyűlést a törvényalkotó és ellenőrző tevékenységében, előmozdítsák az Országgyűlés tárgyalásának eredményességét. A törvényalkotási eljárásban igen jelentős az állandó bizottságok szerepe, mivel a részletes vitát 2014 óta nem a plenáris, hanem a bizottsági üléseken folytatják le. A bizottságokat is érinti továbbá minden olyan ügy, amely az Országgyűlés feladata, sőt, saját kezdeményezésükre foglalkozhatnak mindazokkal – a feladatkörüket érintő – kérdésekkel, amelyeket az állami és társadalmi élet adott területén alapvető jelentőségűnek tartanak. Az állandó bizottságok – egyes esetekben jelölőbizottságként is eljárva – a jelöltállítással, illetve a jelöltek meghallgatásával fontos szerepet töltenek be egyes közjogi tisztségviselők megválasztása, illetve kinevezése során.
Az állandó bizottságok tevékenysége az Országgyűlés főbb funkcióihoz kapcsolódik. Az egyes állandó bizottságok munkájában ugyanakkor eltérő súlyú a törvényalkotó munkában való közreműködés, illetve a kormányzati munka ellenőrzése.
Az állandó bizottságok egyes feladataik elvégzésére tagjai sorából albizottságokat hozhatnak létre. Az adott bizottság feladatkörébe tartozó törvények végrehajtását, társadalmi és gazdasági hatását, valamint a deregulációs folyamatokat figyelemmel kísérő albizottság létrehozása valamennyi állandó bizottság számára kötelező.
Az állandó bizottságoknak csak országgyűlési képviselők lehetnek a tagjai. Az állandó bizottság munkájában bizottsági tagként lehetőség szerint minden képviselőcsoportból annyi képviselő vehet részt, amennyi a frakciók közötti létszámaránynak megfelel. E bizottságokban tehát a parlamenti arányoknak megfelelően a kormánypárti képviselők vannak többségben. A Kormány tagja, a miniszterelnök politikai igazgatója és az államtitkár kivételével minden képviselő – ideértve a független képviselőket is – számára biztosítani kell, hogy legalább egy állandó bizottság vagy a törvényalkotási bizottság munkájában részt vehessen.
Az Országgyűlés ugyanakkor dönthet úgy is, hogy valamely állandó bizottságba a kormánypárti és az ellenzéki képviselőcsoportok együttesen ugyanannyi tagot jelöljenek (paritásos bizottság). Az Országgyűlésről szóló törvény rendelkezései szerint paritásos állandó bizottság a Mentelmi Bizottság.
A bizottságok többségének – a parlamenti arányoknak megfelelően – kormánypárti elnöke van. Törvény rendelkezése alapján a Nemzetbiztonsági Bizottság, valamint a parlamenti szokásjog alapján a Költségvetési Bizottság vezetését ellenzéki elnök látja el, figyelemmel arra, hogy ezeken a területeken a Kormány feletti ellenőrzés kiemelt hangsúlyt kap. Ezek mellett a 2018–2022-es ciklusban, valamint 2022-től a Fenntartható Fejlődés Bizottsága, a Népjóléti Bizottság és a Vállalkozásfejlesztési Bizottság elnöki tisztének betöltése is az ellenzéki képviselőcsoportokat illeti meg.
A bizottságok tisztségviselőinek és tagjainak megválasztására, a személyükre vonatkozó változásra, illetve a megüresedett hely betöltésére – a képviselőcsoport-vezetőknek az érintett független képviselők véleményét is mérlegelő indítványaira figyelemmel – a házelnök tesz javaslatot az Országgyűlésnek.
A törvényalkotási bizottság és a nemzetiségeket képviselő bizottság
2014-től – az állandó bizottságok mellett – az új házszabályi rendelkezések alapján az Országgyűlésnek létre kell hoznia a törvényalkotási bizottságot, valamint a nemzetiségeket képviselő bizottságot is, amelyek az állandó bizottságoktól eltérő, sajátos feladatokat látnak el.
A törvényalkotási bizottság az Országgyűlés jogalkotási tevékenysége során eljáró, annak javaslattevő, véleményező, törvényben és a határozati házszabályi rendelkezésekben meghatározott esetekben ügydöntő szerve. A törvényalkotási bizottság súlyát jelzi, hogy elnöke egyben az Országgyűlés törvényalkotásért felelős alelnöke.
A törvényalkotási bizottság határoz – az érintett képviselőcsoport vezetőjének vagy független képviselőnek a kérelmére – a tárgysorozatba vételre kijelölt bizottság által elutasított törvényjavaslat tárgysorozatba vételéről.
A törvényalkotási bizottság a tárgysorozatba-vételi kérelemről annak benyújtását követő harminc napon belül dönt, amelyről írásban értesíti a házelnököt.
A törvényalkotási bizottság a részletes vitát lezáró bizottsági módosító javaslatokat megvitatja, értékeli és azokról állást foglal. A törvényalkotási bizottság részletes vitát lezáró bizottsági módosító javaslat hiányában azonban a törvényjavaslatot nem tárgyalja, ahhoz módosító javaslatot nem nyújthat be, kivéve, ha az előterjesztő vagy − ha nem a Kormány az előterjesztő − a Kormány kezdeményezi a törvényalkotási bizottság eljárását.
A törvényalkotási bizottság a tárgyaló bizottságok által benyújtott, általa támogatott részletes vitát lezáró bizottsági módosító javaslatokat, a részletes vitát lezáró bizottsági módosító javaslatokba foglalt, nem támogatott, azonban a bizottság által szükségesnek tartott változtatásokkal fenntartott módosításokat, valamint az általa megfogalmazott módosítási javaslatokat egy indítványba, az összegző módosító javaslatba foglalja össze. Ha a törvényjavaslat nem felel meg az Alaptörvényből eredő tartalmi és formai követelményeknek, nem illeszkedik a jogrendszer egységébe, nem felel meg a nemzetközi jogból és az európai uniós jogból eredő kötelezettségeknek vagy nem felel meg a jogalkotás szakmai követelményének, akkor a törvényalkotási bizottság az összegző módosító javaslatba foglalja az előbbi követelmények teljesüléséhez szükséges módosítást is. A törvényalkotási bizottság a részletes vitát lezáró bizottsági módosító javaslatok tárgyalásának befejezéséről és a módosító javaslatokkal kapcsolatos állásfoglalásáról, illetve az előterjesztő vagy – ha nem a Kormány az előterjesztő – a Kormány által kezdeményezett eljárásának befejezéséről összegző jelentést nyújt be. Az Országgyűlés plenáris ülése ezt követően vitát folytat a bizottsági jelentésekről és az összegző jelentésről, valamint az összegző módosító javaslatról, amelynek elfogadásáról – módosító javaslat fenntartásának vagy az összegző módosító javaslat valamely pontjának külön szavazásra kérése hiányában – egyetlen szavazással dönt. (Amennyiben a zárószavazás során minősített többséget igénylő döntés is szükséges, a módosító javaslat fenntartásáról, az összegző módosító javaslat külön szavazásra kért pontjairól, illetve az összegző módosító javaslatról a szavazást két részletben kell lefolytatni úgy, hogy először a minősített többséget igénylő döntést kell meghozni.) A törvényalkotási bizottságnak tehát e tekintetben ügydöntő jogköre van, mivel a bizottság határoz arról, hogy milyen módosító javaslatokról szavazzon az Országgyűlés.
A nemzetiségeket képviselő bizottság a nemzetiségek érdekeit, jogait érintően az Országgyűlés kezdeményező, javaslattevő, véleményező és a kormányzati munka ellenőrzésében közreműködő szerve. E bizottság állást foglal a Kormány által előterjesztett, a nemzetiségek helyzetéről készített beszámolóról, valamint az alapvető jogok biztosának éves beszámolójáról.
A nemzetiségeket képviselő bizottság elnöke kezdeményezheti, hogy a Házbizottság valamely napirendi pontot a nemzetiségek érdekeit, jogait érintő napirendi pontként határozzon meg, amelynek vitájában a nemzetiségi szószóló is részt vehet. A nemzetiségeket képviselő bizottság tagjai a nemzetiségi listáról mandátumot szerző képviselő (a továbbiakban: nemzetiségi képviselő), valamint a nemzetiségi szószóló. A 2014–2018-as parlamenti ciklusban a nemzetiségeket képviselő bizottságot kizárólag nemzetiségi szószólók (13) alkották, akiket, bár nem képviselők, e bizottságban – a plenáris üléstől eltérően – szavazati jog illet meg. 2018-ban, valamint 2022-ben ugyanakkor a német nemzetiségi lista kedvezményes mandátumot szerzett az országgyűlési választáson, és nemzetiségi képviselőt juttatott az Országgyűlésbe, így a jelenlegi 2022–2026-os parlamenti ciklusban ismét – a nemzetiségi szószólók mellett – nemzetiségi képviselő tagja is van, akinek jogállása az országgyűlési képviselők jogállásával azonos. Az Országgyűlés a nemzetiségeket képviselő bizottságot 2014 óta Magyarországi Nemzetiségek Bizottsága elnevezéssel hozza létre.
Az eseti bizottságok és a vizsgálóbizottságok
Az Országgyűlés eseti bizottságot az azt létrehozó határozatban megjelölt ügyeknek a határozatban megállapított ideig történő intézésére alakíthat, így jellemzően valamely aktuális ügy intézése érdekében. Ilyen volt például a korábbi ciklusokban a nemzeti lovas program előkészítése, a parlagfű-mentesség előmozdítása, a műsorterjesztéssel és a digitális átállással kapcsolatos pályázati eljárás ellenőrzése, az innováció és fejlesztés, továbbá az új alkotmány előkészítése. Az eseti bizottság feladatát, elnevezését, tagjainak számát és megbízatásának terjedelmét az Országgyűlés az eseti bizottság felállításakor határozza meg.
Az Országgyűlés bármely, az Országgyűlés ellenőrzési feladatkörében felmerülő, közérdekű, interpellációval, kérdéssel (azonnali kérdéssel) nem tisztázható ügy megvizsgálására vizsgálóbizottságot hozhat létre. Ugyanakkor az ilyen vizsgálatnak több korlátja is van: nem hozható létre vizsgálóbizottság egyedi jogi felelősség megállapítására, továbbá olyan ügyben, amely az Alkotmánybíróság, az Állami Számvevőszék, illetve az önkormányzatok hatáskörébe tartozik. Nem terjedhet ki a vizsgálat olyan ügyre, amely a döntés előkészítésének szakaszában van. Nem terjedhet ki a vizsgálat továbbá olyan ügy megvizsgálására, amely folyamatban lévő büntető-, szabálysértési, polgári vagy hatósági eljárás tárgya.
Az eseti bizottságokat létrehozó döntési javaslatok tárgyalása főszabályként az általános – a bizottság feladatának, összetételének, megbízatása terjedelmének részletes megvitatását lehetővé tevő – eljárás szerint történik.
A vizsgálóbizottság felállítását a képviselők egyötöde kezdeményezheti, létrehozásáról, megalakításáról, megbízatásának idejéről az Országgyűlés dönt. A vizsgálóbizottság paritásos bizottság.
Az eseti és a vizsgálóbizottságok feladatait az ezeket létrehozó országgyűlési határozat rögzíti. A vizsgálóbizottság tisztségviselője, illetve tagja csak képviselő lehet, míg az eseti bizottság tagjainak legfeljebb fele – az elnök és az alelnök kivételével – lehet olyan személy is, aki nem képviselő, a nem képviselő tagokat azonban nem illeti meg szavazati jog.
Munkájának eredményéről a vizsgálóbizottság jelentést nyújt be az Országgyűlésnek, amely azt plenáris ülésén megvitatja, majd a jelentés elfogadásáról vagy elutasításáról határozatot hoz.
A Bizottsági elnöki értekezlet
A bizottságok tevékenységének összehangolásában, a bizottságok működésével kapcsolatos vitás kérdések egyeztetésében és rendezésében, valamint a bizottságok működését érintő javaslatok véleményezésében fontos szerep hárul a bizottsági elnökök értekezletére, amely szükség szerint ülésezik. Elnöke a házelnök, tagjai az Országgyűlés állandó bizottságainak elnökei, a törvényalkotási bizottság elnöke, valamint a nemzetiségeket képviselő bizottság elnöke.
Az értekezletet a házelnök hívja össze és vezeti.
Az értekezlet bármelyik tagja kezdeményezheti a házelnöknél az értekezlet ülésének összehívását.
A bizottságok működése és ülésezése
A bizottságok létrehozására és működésére vonatkozó szabályokat az Országgyűlésről szóló törvény, valamint az egyes házszabályi rendelkezésekről szóló országgyűlési határozat állapítja meg. A bizottságok működési rendjüket e kereteken belül maguk határozzák meg. Ha a házszabályi rendelkezések vagy – amennyiben a bizottság ügyrendet fogadott el – a bizottság ügyrendje a bizottság működésére külön rendelkezéseket nem tartalmaznak, a bizottság tárgyalása során az Országgyűlés plenáris ülésére vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni.
Az Országgyűlés ülésszaka alatt a bizottságok rendszeresen üléseznek, azonban a plenáris ülések alatt a bizottságok – főszabály szerint – nem tarthatnak ülést. Az üléseket a bizottság elnöke (akadályoztatása esetén az alelnöke) hívja össze, az ülés napirendjének elfogadására az ülés megnyitását követően kerül sor. A határozatképességhez a tagok több mint felének jelen kell lennie. Az Országgyűlésről szóló törvény lehetővé teszi, hogy egy távol lévő bizottsági tag a bizottság egy másik tagját bízza meg a helyettesítésével.
A bizottsági üléseken 2012 áprilisa óta már nemcsak a sajtó, hanem – a bizottság elnöke által meghatározott létszámban – hallgatóság is részt vehet. A bizottság zárt ülést rendelhet el minősített adat, személyes adat, üzleti titok vagy törvény által védett más adat védelme érdekében. (Jellemzően zárt ülésen tanácskozik például a Nemzetbiztonsági, illetve a Mentelmi Bizottság.) A bizottsági ülésről szó szerinti jegyzőkönyv készül, amely – a zárt ülések jegyzőkönyveinek kivételével – az Országgyűlés honlapján minden érdeklődő számára hozzáférhető.