A könyvtár mint a törvényhozás dokumentációs és információs intézménye egykor hármas felügyelet alá tartozott. Irányítását a Képviselőház állandó bizottságaként működő Könyvtári bizottság, 1887-től a bizottság elnöki tisztét is betöltő házelnök, végső fokon pedig a képviselőház plenáris ülése látta el. A Könyvtári bizottság rendszeres ülésein a képviselők áttekintették az intézmény helyzetét, illetve meghatározták a következő időszak tennivalóit, valamint az ehhez szükséges költségvetési-pénzügyi keretet. A bizottságba rendszerint a tudományos életben vagy más területen elismert képviselőket választottak, akik tevékenységükről, a könyvtár helyzetéről időszakonként beszámoltak a képviselőháznak. Így lett 1872 és 1876 között a Könyvtári bizottság jegyzője, majd 1887 és 1888 között tagja az 1871-ben képviselővé választott Pulszky Ágost (1846-1901).

Pulszky Ferenc politikus, országgyűlési képviselő, régész, műgyűjtő, az első felelős magyar kormány tagja, a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatója, a magyarországi múzeumok és könyvtárak országos felügyelőjének fia, a neves jogtudós élete végéig lelkes támogatója volt a könyvtárnak. Ezt nem csupán képviselőházi, ill. bizottsági felszólalásai, hanem a könyvtári bizottság jelentési is tanúsítják. A jogbölcselet magántanára (1874-1875), a jog- és államtudományi kar dékánja (1883-1884) nevéhez fűződik a szociológiai szemléletű társadalomtudományi gondolkodás magyarországi meghonosítása, valamint támogatásával jött létre 1900-ban a Huszadik Század című folyóirat is.

Az ún. Pulszky-gyűjtemény létrejötte is a könyvtár tevékenységének egyik legodaadóbb támogatója nevéhez kötődik. A jeles jogász és szociológus élete során gazdag társadalomtudományi és jogi könyvtárt gyűjtött össze, amelyre természetesen törvényhozói, kultúrpolitikusi, akadémikusi, egyetemi oktatói munkássága is rányomta bélyegét. A nagy tudással lelkiismeretesen összeállított és gondozott könyvtár komoly segítséget nyújtott Pulszkynak a Társadalomtudományi Társaság megalapításában, amelynek kezdeti tevékenységét is támogatta, hiszen ő volt a Társaság alapítója és első elnöke is 1901-ben. A tudós alapító még abban az évben meghalt. Felesége, aki maga is lelkes támogatója volt a Társadalomtudományi Társaságnak, nem sokkal később annak ajándékozta férje könyvtárát. A gazdag jogi és szociológiai állományt, amely kb. 1000 műből állt, Szabó Ervin rendezte és katalogizálta 1903-ban. Ezt a betűrendes katalógust a Társaság ki is nyomtatta, az állomány gyarapításáról pedig a továbbiakban gondoskodott. A Társadalomtudományi Társaságot 1919-ben betiltották, a Pulszky-könyvtár – hosszas hányódások után – az 1930-as években a Magyar Nemzeti Múzeum Széchényi Könyvtárába került. Onnan, 1939-ben - Dr. Nagy Miklós könyvtárigazgatói működése alatt - az akkor 1235 műből és 1783 kötetből álló gyűjteményt Pulszky Ágostnak a Képviselőházi Könyvtárban egykor betöltött kiemelkedő szerepére való tekintettel örök letétként elhelyezve átadták az Országgyűlési Könyvtárnak.

A gyűjtemény zöme a 19. század második felében kiadott gazdag jogi, politikai, szociológiai és filozófiai forrásanyag. Értékét nem csupán az adja, hogy ebből az időszakból Pulszky Ágost teljességre törekvően gyűjtött össze minden fontosnak tekintett magyar kiadványt, hanem az is, hogy a fenti témakörökből szintén minden jelentős külföldi könyvet beszerzett a német, az angol és a francia nyelvterületről. Ezeknek az idegen nyelvű dokumentumoknak a döntő többsége a könyvtárban azelőtt nem volt meg, így a hagyaték révén az Országgyűlési Könyvtár állománya számos hiánypótló, sőt beszerezhetetlen művel gazdagodott.

Maltsik Balázs

OGYK - 150 éve tartalommal töltve