Eric Schmidt, Jared Cohen: The New Digital Age: Transforming Nations, Businesses, and Our Lives. New York (N.Y.): Vintage Books, cop. 2014. 351 p.
OGYK: KK VI/1043

Eric Schmidt, a Google egykori vezérigazgatója (2001-11), majd a cég elnöke (2011-17) a technológiai vállalkozók azon szűk rétegéhez tartozik, akik napjainkra szinte felbecsülhetetlen mennyiségű tapasztalatot halmoztak fel a digitális innováció területén. Szerzőtársa, Jared Cohen a Google Ideas (a cég a legújabb innovációknak a legégetőbb globális problémákra való alkalmazásával foglalkozó szervezeti egysége) vezetője volt (2010-22), ma pedig a Goldman Sachs Global Institute-ot (a befektetési vállalat globális technológiai, piaci és geopolitikai trendeket elemző és előrejelző részlege) irányítja. Könyvükben azt vizsgálják, hogy az államok működésére és kapcsolataira minként hat a digitális technológiák elterjedése, az ezeket alkalmazó vállalatok befolyásának növekedése.

Schmidt és Cohen könyvükhöz országok tucatjaiból gyűjtöttek be aktuális információkat, megpróbálva kitapintani a folyamatok jelenlegi irányát: politikai vezetőkkel, vállalkozókkal és a civil társadalom tagjaival vették fel a kapcsolatot, hogy megtudják, hogyan viszonyulnak az új technológiákhoz, és hogyan képzelik el azok használatát saját területükön. A mű lehetséges jövőnk felfestése során olyan témákat érint, mint a személyes adatok biztonsága, az online térben szerveződő társadalmi mozgalmak és a digitális diplomácia.

Richard H. Thaler, Cass R. Sunstein: Nudge: The Final Edition. New York (N.Y.): Penguin Books, cop. 2021. 366 p.
OGYK: KK VI/108

Richard Thaler Nobel-díjas amerikai közgazdász, a viselkedési közgazdaságtan tudományágának egyik megalapozója és Cass Sunstein, a jelentős amerikai kormányzati tapasztalattal rendelkező közigazgatási jogász közös könyve nagy közfigyelmet kapott a pénzügyi világválság idején történt első megjelenésekor. E mostani, véglegesnek mondott, javított és frissített kiadás pedig az azóta eltelt időszak tanulságait levonva és a kötet fogadtatására reflektálva vállalkozik arra, hogy meghatározza, mi is ez a közgazdaságtant és a pszichológiát ötvöző tudományterület, és hogyan hasznosítható közös jövőnk jobbítása érdekében.

A mű kulcsszava a döntéstervezés (choice architecture), ami annak módszerét takarja, hogy miként érdemes az állampolgárok előtt álló lehetséges – akár mindennapi, akár közösségi – döntések teljes skáláját bemutatni számukra, illetve megfelelően súlyozni azokat annak érdekében, hogy valóban a saját érdeküknek megfelelő választást hozzák meg, ne pedig rögzült rutinok alapján, információhiányos állapotban döntsenek. Ezt a fajta felülről való beavatkozást, jótékony manipulációt nevezik a szerzők noszogatásnak (nudge). A kötet első megjelenése óta országok sorában jöttek létre a kormányok mellett tanácsadói feladatokat ellátó viselkedéstudományi testületek.

Daron Acemoglu, James A. Robinson: The Narrow Corridor: States, Societies, and the Fate of Liberty. London: Viking, cop. 2019. 558 p.
OGYK: KK VI/236

Daron Acemoglu török-amerikai közgazdászprofesszor és James A. Robinson amerikai politológiaprofesszor előző közös könyvükben, a Miért buknak el a nemzetek?-ben azt vizsgálták, milyen politikai intézményrendszer segíti elő leginkább egy országban a gazdasági fejlődést – kutatásukat tavaly közgazdasági Nobel-díjjal ismerték el. Itt bemutatott művükben azt dolgozták fel, hogy milyen tényezők kényes egyensúlya szükséges ahhoz, hogy egy államban érvényre jussanak az alapvető emberi és politikai jogok.

Fő állításuk, hogy nincs egységes, mindig és mindenhol működőképes recept a társadalmi szabadság elérésére. Sőt, az sem garantált, hogy a kívánt állapotba eljutva az tartós is marad. Elsősorban azt hangsúlyozzák, hogy a demokrácia működésének kereteket adó intézmények felépítése sajnos nem elegendő ahhoz, hogy a kivívott szabadságjogok a jövőben is túléljenek: az intézmények stabilan megfelelő működéséhez szükség van az azokat fenntartó társadalmi közeg aktív részvételére. Mindezt kibontva, a két kutató nézete szerint a demokratikus berendezkedés valahol félúton található a törvények nélküli állapot és a törvényeket meghozók önkénye között: ekkor az állam épp elég erős ahhoz, hogy a társadalmi csoportokat megvédje egymástól és a külső fenyegetésektől, de még nem koncentrálódik nála annyi hatalom, hogy az egész társadalmat az uralmon lévők érdekei alá rendelje. A társadalom tagjainak feladata, hogy a biztonságukat garantáló államot működtessék, miközben nem hagyják magukra az intézmények irányítóit, folyamatosan ügyelve arra, hogy a többség érdekében, ne pedig a saját hasznukra járjanak el.

Adrian Wooldridge: The Aristocracy of Talent: How Meritocracy Made the Modern World. New York (N.Y.): Skyhorse Publishing, cop. 2021. 481 p.
OGYK: KK VI/243

Adrian Wooldridge brit gazdasági újságíró, a The Economist korábbi rovatvezetője az amerikai nemzeti bank volt elnökével közösen írt, az Egyesült Államok kapitalista fejlődésének évszázadait feldolgozó előző kötete után a meritokratikus eszme, vagyis a teljesítményelv fejlődéstörténetét követi végig legújabb könyvében.

A gondolat, hogy az egyéneknek életük során saját érdemeik, nem pedig születési előjogok, illetve feudális jellegű függőségi viszonyok alapján kell érvényesülniük és előrejutniuk, csupán a 20. század derekára vált általánosan elfogadottá a nyugati világban. Egészen addig az elköteleződés különféle formáit és mértékét hordozó, viszonosságalapú patrónus-kliens kapcsolatok, illetve az elvárt hűséget és kiszámíthatóságot garantáló rokoni viszonyok jelentették a társadalmi és gazdasági működés legfőbb sarokköveit. Wooldridge a közoktatási rendszerek kiépüléséhez kapcsolja a versenyelvű piacgazdaság mellett egyre inkább anakronisztikus, mozdíthatatlan emberi zsinórmértékek korának letűnését. A tömegoktatás elterjedésével, amely azonos közegbe helyezte és azonos mérce elé állította a legkülönbözőbb társadalmi háttérrel rendelkező fiatalokat, illetve ugyanazon tudás átadását célozta meg számukra, adta magát, hogy a tanulókat a mindennapi teljesítményük alapján ítéljék meg, és hogy az itt szerzett érdemeiket a társadalomba kilépve is elismerjék.

Wooldridge a kötetben kiáll a meritokratikus eszme minél tisztább érvényesítése mellett a jövőben is, elutasítva a bizonyos társadalmi háttérrel rendelkező egyének számára megelőlegezett pozitív diszkriminációt.

Shirley Gatenio Gabel: A Human Rights-Based Approach to Justice in Social Work Practice. New York, N.Y : Oxford University Press, 2024, 233 p.
OGYK: 934.974

A szociális munkások mindig az emberi jogok védelmezői voltak, síkra szálltak a társadalmi kirekesztés, a diszkrimináció ellen, társadalmi reformokat szorgalmaztak, és a társadalmi felelősségtudat elmélyítésén dolgoztak. A társadalmi problémák egyre nagyobb arányú növekedésével a munka is megsokszorozódott, amely szükségszerűvé tette a szociális munka professzionálissá válását. Ezt olyan elméletek és mechanizmusok kidolgozásával próbálták elősegíteni, amelyek a gyakorlati munkát voltak hivatottak irányítani. Az emberi jogi védelmezői szerep azonban halványulni kezdett a szociális munkában, az igazságosság tényezője visszaszorult. A változás, változtatás igénye helyett a meglévő rendszer fenntartása vált fontossá.

Shirley Gatenio Gabel, a Fordham Egyetem professzora e kötetében az igazságosságot emberi jogi alapon vizsgálja a szociális munka gyakorlatában. Ez a fajta nézőpont összhangban van a szociális munka gyökereivel és az alapítók szándékaival. E megközelítéssel a szerző olyan társadalmat szeretne kialakítani, amelynek tagjai tisztelettel és méltósággal viseltetnek egymás iránt, és törődnek egymással. Ez az attitűd részvételt követel az emberektől a gazdasági, társadalmi és környezeti igazságosságot támogató rendszerek kidolgozásában. Útmutatásnak is tekinthetjük e könyvet, olyan esetek, gyakorlatok tárházának, melynek megismerése segít, hogy a társadalmi igazságosság és az emberi jogi szemlélet beépüljön a szociális munkába.

Theresa Baron – Christopher Cowley: Philosophy of the Family. Ethics, Identity and Responsibility. London [etc.]: Bloomsbury Academic, 2024, 201 p.
OGYK: KK VII/1505

A szerzők, Theresa Baron és Christopher Cowley arra vállalkoznak, hogy egy olyan hétköznapi fogalom jelentését vizsgálják, mint a család és a hozzá kapcsolódó fogalmak.

Szinte mindenki családban nő fel, de a családok nagyon különbözőek lehetnek egymástól. A két szerző a család és az ahhoz társított fogalmakat vizsgálva próbál segíteni annak megértésében, hogy kik is vagyunk, honnan jöttünk, hova tartozunk. Emellett nagy hangsúlyt helyeznek az egyén, a család és a társadalom közötti szoros kapcsolatok feltárására.

A kötet alapvetően filozófiai és etikai alapon közelít a témához, kilenc fejezetben tárgyalva a legfontosabb területek, mint például a szülői szeretet, az autonómia, a felelősség, a házasság, vagy a biológia jelentőségének kérdéskörét. E két fő diszciplína mellett más tudományágakból is merít, bevonva a jog, a pszichológia és a szociológia szempontjait egyaránt. Olyan kérdésekre kaphatunk választ a művet olvasva, amelyek a saját életünkben is iránytűként szolgálhatnak.