Ulric Becker – Anastaisa Poulou: European Welfare State Constitutions after the Financial Crisis. New York, Oxford University Press, 2020. 363 p.

A 2020-ban megjelent holisztikus szemléletű tanulmánykötetet két német jogtudós szerkesztette. Ulrich Becker a müncheni Max Planck Szociálpolitikai Intézet igazgatója és a müncheni Ludwig Maximilian Egyetem Jogi Kar tiszteletbeli professzora. Anastasia Poulou a Max Planck Intézet tudományos főmunkatársa, kutatási területe a szociális jogok és annak szabályozási területei. A tizenkét tanulmányt tartalmazó kötetben megtaláljuk egy magyar professzor, Hajdú József munkáját is, aki a Szegedi Tudományegyetem Jogi Karán a Munkajogi Tanszék professzora.

A 2008-as pénzügyi és gazdasági világválság felkészületlenül érte az Európai Unió gazdaságát is. A tagállamok eltérő módon reagáltak a gazdasági sokkra. Hamar bebizonyosodott, hogy a korábban alkalmazott gazdaságpolitikai és társadalompolitikai koordinációs eszközök elégtelenek a válságkezelésre. Az Unión belül voltak olyan tagállamok, akiket a válság erőteljesebben sújtott, ilyen volt Lettország, Románia, Magyarország, Görögország, Írország, Portugália, Ciprus, Spanyolország és Olaszország. Ezek a tagállamok nem tudták finanszírozni felhalmozott államadósságukat, melynek következtében pénzügyi segítséget kellett kérniük különféle nemzetközi szervezetektől, mint a Világbank vagy a Nemzetközi Valutalap, valamint az európai pénzügyi segítségnyújtási alaptól. Köztudomású tény ugyanakkor, hogy a segélyeknek, a különféle hiteleknek, illetve megszorító intézkedéseknek mindig ára van. Vajon mi okozott nagyobb problémát, a válság vagy az újonnan bevezetett reformok? A támogatások odaítélése, azok mértéke és a velük járó gazdasági szigor sok esetben megbolygatta a társadalombiztosítási rendszereket, ezáltal pedig olykor emberi jogokat sértett az érintett tagállamokban. Éppen ezért a nemzeti alkotmánybíróságok, az Európai Unió Bírósága és az Emberi Jogok Európai Bírósága számos ítéletet hozott a 2008-as és az azt követő években az eurózóna válsága során elindított szociális védelmi reformok EU-joggal, illetve annak az alkotmányokkal való összeegyeztethetőségéről. A könyv megírásának éppen ezért kettős célja volt. Először is rögzítette, majd rendszerezte a szociális védelem területén bevezetett válsággal kapcsolatos reformokat, amelyek kiterjedtek az öregségi- és az egészségbiztosítási ellátásokra. A szerzők a szociális védelmi reformok megváltoztatását olyan szemszögből vizsgálták, hogy azok milyen hatást gyakoroltak a szociáldemokráciára, a jóléti államra és az alkotmánnyal való összhangra. A kötet lényegi mondanivalója tehát abban áll, hogy különféle jogeseteken keresztül bemutassa a reformok alkotmányosságra és az emberi jogokra gyakorolt hatását.

A könyv átfogó és interdiszciplináris elemzést nyújt a nagy pénzügyi- és gazdasági világválság során bevezetett uniós szociális védelemi reformokról és azok alkotmányjogra gyakorolt hatásairól, éppen ezért kifejezetten azok számára ajánljuk azt, akik egyfelől érdeklődnek az alkotmányjogi és szociális jogi kihívások, másfelől a gazdasági rendszerek működésének egésze iránt. Mivel a különféle területek, mint a szociális igazgatás és a gazdaság összekapcsolása jelenik meg a műben, érdekes és hasznos összehasonlító forrásként szolgálhat a szociális joggal és a gazdasági válsággal összefüggő reformokkal foglalkozó szakértők és gyakorlati szakemberek számára is.

Juraj Buzalka: The Cultural Economy of Protest in Post-Socialist European Union: Village Fascists and their Rivals. Abingdon: Routledge, 2021. ix, 211 p. (Routledge studies in anthropology)

Juraj Buzalka, a pozsonyi Comenius Egyetem Társadalom- és Gazdaságtudományi Kar Társadalom-antropológiai Intézetének docense. 2021-ben jelenet meg legújabb könyve, amely a volt szocialista országok kulturális gazdaságával és a vidéki társadalom attitűdjével foglalkozik. Buzalka fő kutatási területei közé tartoznak a politikai mozgalmak, a nacionalizmus, a populizmus, valamint a társadalmi átalakulások Közép-Kelet-Európa kontextusában.

A szerző nyolc fejezeten keresztül foglalkozik Szlovákia és a közép-kelet-európai országok – leginkább a vidék – gazdasági helyzetével. A kulturális sajátosságok a múltban gyökerező történelmi előzményekre vezethetők vissza, köztük a szocializmus időszakára. Buzalka a volt szocialista Közép-Kelet-Európára összpontosítva tárja fel a kulturális gazdaság és a modernizáció kapcsolatát, illetve lehetséges fejlődéséi irányait. Arra keresi a választ, hogy a különféle politikai mozgalmak, társadalmi elégedetlenségek miért erednek mezőgazdasági jellegű problémákból, és azoknak milyen kapcsolata van a szocialista korszakkal, valamint a jelen modernizációs törekvéseivel. Bár a szocializmus időszaka lezárult 1990-ben, hatása mégis érződik az élet számos területén. Juraj Buzalka könyvében a szlovák állampolgárok zömét posztszocialista európainak írja le, akik kötődnek a vidékhez, a vidéki életformához és ezáltal egyfajta maradiságot vél felfedezni bennük. A szerző szerint az ország lakóinak többsége úgy érzi, hogy az agrárterületen kell a valódi hatalmat és a lehetőségeket keresni. Mivel a kötet erőteljesen az agrárszektorra, illetve a volt paraszti gazdaságokra fókuszál, szükségszerűen fel kell tennie a kérdést, hogy a szocialista időszak milyen nyomokat hagyott a jelenkori vidéki gazdaságokon, a szektorban dolgozó embereken, illetve milyen előnyök és fejlesztési lehetőségek származhatnak a 2004-es uniós csatlakozásból. Kérdés az is, hogy a csatlakozás után milyen irányt vettek a fejlesztések és mennyire lesz ez hatással az agrárszektorra.

Mivel a középpontba egy olyan történelmi időszak gazdasági-politikai szempontú elemzése került a műben, amely kulturálisan és ideológiailag egyaránt meghatározó korszakot ölel fel, éppen ezért az nemcsak gazdasági szakemberek számára lehet hasznos olvasmány, hanem szociológusok, politológusok számára is. Elsősorban azoknak ajánlom a könyvet, akik érdeklődést mutatnak a közép-kelet-európai országok kulturális sokszínűsége iránt, továbbá a szociológia és antropológiai iránt érdeklődő hallgatóknak.

The EU Migration System of Governance: Justice on the Move. Cham, Switzerland: Palgrave Macmillan, 2021. x, 284 p. (The European Union in International Affairs)

A tanulmánykötet szerkesztői egyetemi oktatók, Michela Ceccorulli és Sonia Lucarelli a Bolognai Egyetemen oktatnak, Enrico Fassi pedig a Milánói Katolikus Egyetemen. Mindhárom professzor kutatási témája között szerepel a migráció, ez hozta őket össze közös munkára ebben a kötetben.

Az elmúlt évtizedben egyre fontosabbá vált, hogy a migrációs folyamatokat megfelelő módon kezelje az Európai Unió. A 2015 tavaszán kirobbant migrációs válság ugyanis felkészületlenül érte az Uniót, és ettől a pillanattól kezdve az Unió migrációs politikája egészen új megvilágításba került. Bár 2016-ra csökkent az üldöztetéstől menekülő, vagy a jobb élet reményében Európába igyekvő bevándorlók száma, a bevándorlás mind a mai napig aktuális és létező problémakör maradt. Erre a problémára reflektálva született meg ez a kötet.

A tanulmánykötet az alapoktól indulva mutatja be az EU migrációs politikáját, miközben feltárja az Unió migrációs irányítási rendszer (EUMSG) normáit, gyakorlatát, legfontosabb szereplőit. A szerzők ismertetik az Európai Unió álláspontját, valamint rámutatnak az egyes EU tagországok menekültügyi elveire, lépéseire és gyakorlatára. Olvashatunk többek között Görögország, Olaszország, Németország, Franciaország, valamint Magyarország migrációs és menekültügyi rendszeréről és politikájáról. Tény, hogy a tömeges migráció kezelése nem egyszerű feladat, ám a tanulmányok szerzői mégis megpróbálkoznak a téma teljes körű feltárásával. Elsősorban azokat a területeket vizsgálják, amelyek nehezítik a döntések meghozatalát, és amelyek az európai migrációs vita középpontjában állnak.

A tanulmánykötet az alapoktól indulva mutatja be az EU migrációs politikáját, miközben feltárja az Unió migrációs irányítási rendszer (EUMSG) normáit, gyakorlatát, legfontosabb szereplőit. A szerzők ismertetik az Európai Unió álláspontját, valamint rámutatnak az egyes EU tagországok menekültügyi elveire, lépéseire és gyakorlatára. Olvashatunk többek között Görögország, Olaszország, Németország, Franciaország, valamint Magyarország migrációs és menekültügyi rendszeréről és politikájáról. Tény, hogy a tömeges migráció kezelése nem egyszerű feladat, ám a tanulmányok szerzői mégis megpróbálkoznak a téma teljes körű feltárásával. Elsősorban azokat a területeket vizsgálják, amelyek nehezítik a döntések meghozatalát, és amelyek az európai migrációs vita középpontjában állnak.

Sergio Fabbrini: Europe's Future: Decoupling and Reforming. Cambridge: Cambridge University Press, 2019. xi, [1], 170 p.

Sergio Fabbrini jelenleg a Rómában található Libera Università Internazionale degli Studi Sociali Guido Carli Egyetemen a Politikatudományok Tanszékének igazgatója és a politika és nemzetközi kapcsolatok professzora. Legfrissebb művében, amely 2019-ben jelent meg tulajdonképpen kiutat javasol az Európai Uniót érő folytonos válságokból, amelyek több éve veszélyeztetik az integráció jövőjét.

A könnyen követhető, jól strukturált monográfia bevezető részében a szerző bemutatja az Európai Uniót megbénító legfontosabb kríziseket, majd megvizsgálja az Unió gyengeségeit a válságok tükrében. A soron következő részekben ismerteti a Közösség működési elvének kettősségét, a szupranacionális és a kormányközi jelleget. Végezetül a könyv utolsó fejezetében olvashatjuk a szerző saját javaslatait, elképzeléseit, amit az EU jövőjére vonatkozólag fogalmaz meg. Fabbrini szerint a három legfontosabb jelenkori válság az euróválság, a 2015-ös menekültválság és a Brexit. De vajon miért pont ezeket említi? Személyes meggyőződése szerint e válságok kezelése során voltaképpen háttérbe szorult az Európai Unió mint fő döntéshozó. A tagállamok saját elképzeléseik alapján igyekeztek megfékezni a válságokat, illetve azok negatív következményeit. A szerző azzal érvel, hogy a válságok új törésvonalakat hoztak létre az ún. „szuverenista” és az „európai” erők között, ami a tagállamok döntéshozatali autonómiájának megerősödéséhez vezetett, ezáltal pedig háttérbe szorult a szupranacionális jelleg. A siker kulcsaként új perspektívát javasol az EU-nak, hogy kiszabaduljon ebből a nehéz helyzetből: egyfelől szükségesnek látja az EU reformját, valamint egy szövetségi jellegű Európai Unió megvalósítását. A „szövetségi unió” lényege, hogy sok tagállami köztársaságból egy köztársaságot hozzanak létre Európa népei.

A könyvet mindazoknak ajánljuk, akik érdeklődnek az Európai Unió működési mechanizmusa iránt, valamint nyitottak egy újfajta szemléletmód befogadására. Emellett azok is haszonnal forgathatják, akik kíváncsiak az Európai Unió jövőjét érintő elképzelésekre.

John Theodore: Survival of the European (Dis) Union: Responses to Populism, Nativism and Globalization. Cham: Palgrave Macmillan, 2019. xx, 175 p.

John Theodore a Manchester Metropolitan Egyetem európai projektek részlegének volt igazgatója és számos közép-kelet-európai vállalkozás jogi tanácsadója. Több évtizedes munkássága alatt számos multinacionális ERFA-projektet irányított és üzleti segítséget nyújtott kis- és középvállalkozásoknak az Egyesült Királyságban, illetve közép- és kelet-európai országokban. Akadémikusként számos nemzetközi jogi szakfolyóiratban publikál, cikkeit és tanulmányait szerte a világon olvashatják. Vendégprofesszorként a varsói Alkalmazott Tudományok Egyetemén oktatott, ahol munkája elismeréseként köszönhetően Szenátusi Érdemrendet is kapott.

Az elmúlt tíz év, de valójában az Európai Közösség történetének mind a hatvanöt éve azt mutatja, hogy az Európai Unió mindig küzdött válságokkal, és most ismét egy válságponthoz érkezett. A populista és nativista erők megjelenése, az évek óta tartó gazdasági válság, továbbá a növekvő migrációs hullám csak néhány példa a sok közül. Annak ellenére, hogy több válságot is sikeresen leküzdött a közösség, mindmáig vannak olyan területek, amelyek megoldatlanok maradtak. Mindazonáltal tudni kell azt, hogy a válságok létrejötte, fennállása és megoldása egy természetes körforgás része, nem feltétlenül negatív jelenségek összessége. Az EU hiányosságai ellenére John Theodore könyvében igyekszik meghatározni az EU jövőjét, felvázolva azt, hogyan és mit tanulhat a 27 tagállamból álló közösség azokból a válságokból, amelyek az Európai Unió nagy részét társadalmi, gazdasági és politikai szempontból is kihívások elé állították. A kötet a szükséges reformok mellett foglal állást. Terjedelmét tekintve rövidnek mondható, és politikusokkal, közgazdászokkal, nemzeti testületek képviselőivel, nem utolsó sorban pedig uniós polgárokkal készített interjúk színesítik. A könyv egyedülállónak tekinthető abból a szempontból, hogy korábban nyilvánosan nem olvasható betekintést nyújt az EU válságkezelési mechanizmusába, és az arról folyó diskurzusba. A szerző alapvetően pozitív személettel rendelkezik, hiszen azt vallja, hogy bizonyos kihívások – bár aggodalomra adhatnak okot – jelenlétük nem jelenti az Európai Unió felbomlását, az EU jövőbeni működésének kulcsa ehelyett a reformokban keresendő.

Az elmúlt tíz év, de valójában az Európai Közösség történetének mind a hatvanöt éve azt mutatja, hogy az Európai Unió mindig küzdött válságokkal, és most ismét egy válságponthoz érkezett. A populista és nativista erők megjelenése, az évek óta tartó gazdasági válság, továbbá a növekvő migrációs hullám csak néhány példa a sok közül. Annak ellenére, hogy több válságot is sikeresen leküzdött a közösség, mindmáig vannak olyan területek, amelyek megoldatlanok maradtak. Mindazonáltal tudni kell azt, hogy a válságok létrejötte, fennállása és megoldása egy természetes körforgás része, nem feltétlenül negatív jelenségek összessége. Az EU hiányosságai ellenére John Theodore könyvében igyekszik meghatározni az EU jövőjét, felvázolva azt, hogyan és mit tanulhat a 27 tagállamból álló közösség azokból a válságokból, amelyek az Európai Unió nagy részét társadalmi, gazdasági és politikai szempontból is kihívások elé állították. A kötet a szükséges reformok mellett foglal állást. Terjedelmét tekintve rövidnek mondható, és politikusokkal, közgazdászokkal, nemzeti testületek képviselőivel, nem utolsó sorban pedig uniós polgárokkal készített interjúk színesítik. A könyv egyedülállónak tekinthető abból a szempontból, hogy korábban nyilvánosan nem olvasható betekintést nyújt az EU válságkezelési mechanizmusába, és az arról folyó diskurzusba. A szerző alapvetően pozitív személettel rendelkezik, hiszen azt vallja, hogy bizonyos kihívások – bár aggodalomra adhatnak okot – jelenlétük nem jelenti az Európai Unió felbomlását, az EU jövőbeni működésének kulcsa ehelyett a reformokban keresendő.

A kötet mindazok számára érdekes olvasmány lehet, akik aktívan követik az EU jövőjével kapcsolatos politikai diskurzusokat. Mivel a könyv létező és valóban fontos problémákkal, válsághelyzetekkel foglalkozik, azokra kíván választ adni, kiváló kézikönyv lehet azok számára is, akik a probléma megoldásában közvetlenül érintettek, netán felelősek a helyes stratégia kialításáért.

The Governance of Criminal Justice in the European Union: Transnationalism, Localism and Public Participation in an Evolving Constitutional Order. Cheltenham; Northampton: Edward Elgar, 2020. xi, [1], 281 p.

A tíz tanulmányt tartalmazó kötet 2020-ban jelent meg az Egyesült Államokban. A nemzetközi szerkesztőtrió három téma köré gyűjtötte össze a különböző nemzetiségű oktatók, professzorok munkáját. Ricardo Pereira a Cardiffi Egyetem Jogi és Politikatudományi Kar docense, Annegret Engel a Lundi Egyetem Jogi Karának adjunktusa és Samuli Miettinen a Tallinni Egyetem Jogi Karának transznacionális jog oktatója.

A szervezett bűnözés korunkban hatalmas fenyegetést jelent az európai polgárok, a vállalkozások, az intézmények valamint a gazdasági szféra és annak szereplői számára. A bűnözői csoportok sajnos ma már minden uniós tagállamban jelen vannak, és gyakran határon átnyúló tevékenységet folytatnak. Éppen ezért az Európai Uniónak kötelessége, hogy közös uniós szintű jogi szabályozással és összehangolt politikával lépjen fel a határon átívelő szervezett bűnözéssel szemben. A könyvet azzal a céllal írták meg a szakemberek, hogy részletesen bemutassák az uniós szintű igazságszolgáltatási és büntetőjogi együttműködés kereteit, valamint annak alkotmányos alapjait.

A tanulmányok írói, akárcsak a szerkesztők sok nemzetből valók, találunk közöttük francia, belga, észt, angol, svéd és holland szerzőket, akik más-más bűncselekménytípussal foglalkoznak. Az első fejezet elsősorban az uniós büntető igazságszolgáltatás intézményeit és alkotmányos kereteit, annak esetleges problémáit és a határon átívelő bűnözés leggyakoribb formáit mutatja be. A további fejezetek már egy-egy bűncselekményt, annak büntetőjogi szabályozását, illetve a szabályozásból eredő nehézségeket részletezik. Találkozhatunk olyan tanulmánnyal is, amely a 21. század egyik legaktuálisabb fenyegetésével, a kiberbűnözéssel foglalkozik, míg egy másik tanulmány az EU és az Egyesült Királyság közötti büntetőjogi együttműködés lehetséges irányait vizsgálja a Brexit után.

A kötet kulcsfontosságú olvasmány mindazon érdeklődők számára, akik szélesebb körben szeretnének kutatást folytatni az uniós, vagy a transznacionális és összehasonlító büntetőjog területén, valamint érdeklődnek az Európai Unió és a nemzetközi bűnűzés iránt. Mindemellett kiváló forrás lehet azon szakemberek számára is, akik a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség kialakításában és annak fenntartásában érdekeltek.

The Harmonization and Protection of Trade Secrets in the EU: an Appraisal of the EU Directive. Cheltenham; Northampton: Edward Elgar, 2020. IX, 331 p.

Jens Schovsbo, Thomas Riis és Timo Minssen, a tanulmánykötet szerkesztői, egyben a tanulmányok szerzői a Koppenhágai Egyetemen oktatnak. A könyv létrejöttét egy független alapítvány segítette, akik nagyobb összegű anyagi hozzájárulással támogatták a kutatásokat.

A gazdasági szereplőknek – legyen szó bármilyen üzleti tevékenységről – alapvető érdekük, hogy a versenytársaik ne ismerjék meg a tevékenységükre vonatkozó belső információkat, adatokat és persze az üzleti titkokat, amelyek erőteljesen meghatározzák a piacon lévő versenyhelyzetet és a piacon elfoglalt helyüket. A könyv elemzésének középpontjába az új EU-s kereskedelmi titkokról szóló irányelv került, amelyen keresztül meg lehet vitatni bonyolult jogi kérdéseket. A kötet részletesen tárgyalja „az üzleti információk jogosulatlan megszerzésével, hasznosításával és felfedésével szembeni védelemről” szóló irányelv végrehajtását és az üzleti titkok védelmének nemzetközi és tagállami szinten is egyre növekvő jelentőségét.

Az első tanulmányok az uniós irányelv általános kereteit, megalkotásának hátterét és annak szükségességét vizsgálják. A további tanulmányokban az egyes tagországok szabályozásával és nemzeti jogrendszerének sajátosságaival ismerkedhetünk meg az üzleti titok és szabadalmi jogok szabályozásának vonatkozásában. A gyakorlati személetmód is megjelenik a tanulmányok között, olvashatunk a skandináv országok szabályozási gyakorlatáról, továbbá a Németországban, az Egyesült Királyságban vagy éppen a Spanyolországban és Portugáliában kialakított gyakorlatról és a végrehajtásról. A kötet utolsó harmadában a tanulmányok középpontjába a munkavállalói mobilitás került, emellett a szerzők a jogérvényesítés néhány súlyosabb kérdéseire térnek ki, melyeket meg is válaszolnak. Végül olyan speciális területekre irányítják a figyelmet, mint az orvosi alkalmazások, a big data vagy a mesterséges intelligencia.

A könyv az üzleti titkok jelentőségével foglalkozik, hiánypótló mű, hiszen újszerű és fontos kérdésekre ad választ gyakorlati megközelítéssel fűszerezve. Ajánljuk a kötetet az üzleti titokkal és szabadalmi jogokkal foglalkozó gyakorlati szakemberek és jogászok számára.