Ira Shapiro: Broken: Can the Senate Save Itself and the Country? Lanham [etc.]: Rowman and Littlefield, cop. 2018. xi, [1], 309 p.

A kötet számos kérdéssel foglalkozik, illetve válaszokat próbál találni az észak- és közép-európai országok, illetve a kisállamok aktuális és jövőbeli szerepét illetően. Hogyan maradhatnak fenn és boldogulhatnak a kis európai államok a nagyhatalmak többpólusú világában? Milyen szerepet kell vállalniuk a kis államoknak az európai integrációban? Az EU fiskális és monetáris politikája szükség esetén lehetővé teszi-e a keynesi gazdaságélénkítést, és életképesek-e az euróövezeti konvergenciakritériumok, ahogy a világ kilábal a COVID-19 válságból? Hasznosak-e az EU-n belüli kis állami szövetségek a nagyobb EU-tagállamok befolyásának ellensúlyozására? Meddig tartson az EU és a NATO terjeszkedése? Csatlakozhat-e a nyugati katonai szövetséghez Ukrajna? Támaszkodhat-e az EU a NATO amerikai vezetésére biztonsága érdekében? Hogyan viszonyuljanak a kis államok az Európát befolyásolni kívánó nagyhatalmakhoz, különösen az Egyesült Államokhoz, a Kínai Népköztársasághoz és az Orosz Föderációhoz? Az izlandi szerző interdiszciplináris megközelítést alkalmazva tárgyalja a gazdaságpolitika, a nemzetközi kapcsolatok és politika, a gazdasági és politikai integráció kérdéseit, a globális és regionális intézmények hatásait, valamint a kétoldalú együttműködés prioritásait.Ira Shapiro amerikai jogász, üzletember és egykori köztisztviselő, aki pályája kezdetén hosszú éveket töltött el az amerikai Szenátus hivatalrendszerének alkalmazásában, új kötetében ezen intézmény válságának okaira próbál magyarázatot találni.
A szerző véleménye szerint a Szenátus diszfunkcionális működése a kiindulópontja az amerikai politikában tapasztalható problémáknak: ez az intézmény volt eredetileg az a hely, ahol a Demokrata és a Republikánus Párt, félretéve ideológiai és egyéb ellentéteit, együtt tudott működni. E konszenzus megszűnése jelentős mértékben növelte a két nagy politikai tábor közötti polarizációt.
A két részből álló munkát olvasva egyrészt megismerkedhetünk a Szenátus 1980 és 2016 közötti történetével, másrészt a Donald J. Trump hivatalba lépését követő első hat hónap eseményeivel, fókuszban a Szenátus és a friss elnök kapcsolatával. Az előbbi egység olyan eseményeket és jelenségeket helyez középpontba, amelyek kellőképpen érzékeltetik a Szenátus mint intézmény fontosságát az ország életében.

Will Hayward: Independent Nation: Should Wales Leave the UK? London: Biteback Publishing, 2022. 173 p.

Will Hayward walesi politikai újságíró, aki két alkalommal is elnyerte az év walesi újságírója címet, továbbá az országrészből származó egyetlen zsurnaliszta, akit a Brit Újságíródíj politikai kategóriájában jelöltek elismerésre. Második könyvében – nem függetlenül a jelenlegi általános brit politikai háttértől, az immár egy évtizede erőteljes aktivitást mutató skót függetlenségi mozgalom hatásától – azt vizsgálja, hogy milyen kilátásai és következményei lehetnek Wales önálló országgá válásának.
Az 1283 óta angol uralom alatt álló, egykor önálló államisággal rendelkező és saját, a kelta nyelvcsaládba tartozó nyelvet beszélő országrész 1999 óta az ún. devolúciós folyamatnak köszönhetően önkormányzatisággal rendelkezik, amelyet saját törvényhozásán (Senedd) és egy első miniszternek nevezett tisztségviselő által vezetett regionális kormányzaton keresztül gyakorol.
1925 óta létezik walesi függetlenségi párt Wales Pártja (Plaid Cymru) néven, amely azonban csak az 1970-es évek közepe óta ér el számottevő eredményeket a brit parlamenti választásokon: a mai napig a képviselőkre leadott szavazatok 10%-át szokta megszerezni az országrészben. A walesi parlamenti választásokon pedig még ennél is nagyobb, 20%-os támogatottságot szokott magáénak tudni, ami azonban nem elég ahhoz, hogy skót megfelelőjéhez hasonlóan megszerezze az első miniszteri pozíciót és függetlenségi népszavazást kezdeményezzen. 2007-től 2011-ig ugyanakkor a Plaid elnöke töltötte be az első miniszter helyettesének tisztségét, amely időszakban nőtt a walesi törvényhozás hatásköre. Felmérések szerint a függetlenedés ma egyharmados támogatottsággal rendelkezik a walesi társadalomban.

Maren Hofius: European Union Communities of Practice? Diplomacy and Boundary Work in Ukraine. Abingdon, Routledge, 2022. 190 p.

A szerző, Maren Hofius, jelenleg a Hamburgi Egyetem oktatója, kutatási területe a nemzetközi politika és a politikai szociológia. Az ezt megelőző években tudományos főmunkatárs volt a Duisburg-Essen Egyetemen, és 2015-ben szerezte meg PhD fokozatát politikatudományból.
Hofius könyve a Routledge kiadásában 2022-ben jelent meg nemzetközi kapcsolatok témában. Bemutatja az Európai Unió diplomáciai tevékenységét Ukrajna vonatkozásában, valamint megvizsgálja az EU közösségépítő szerepét. A könyv azt az EU belső kohézióját próbára tevő időszakot veszi górcső alá, amikor az Unió szoros diplomáciai kapcsolatot ápolt Ukrajnával. A könyv betekintést nyújt abba, hogy miként alakul ki az összetartozás érzése a közösségen belül, és rávilágít arra, hogy mekkora jelentőséggel bír az EU számára a közösség közvetlen szomszédságában található kulcspozícióban lévő ország. Az esettanulmány tanúsága szerint a diplomaták munkáját a konstruktív együttműködés határozza meg, melynek alapját az EU értékrendjéhez való tartozás adja. Összességében a szerző az EU válságdiplomáciáját vizsgálja Ukrajna 2022-es teljes körű orosz inváziója során.

Gene R. Garthwaite: The Persians. Malden (MA): Blackwell, [s.a.]. XVIII, [6], 311 p. (The Peoples of Asia)

A kötet szerzője, Gene R. Garthwaite a Dartmouthi Egyetem Történelem Tanszékének professzora. Visszaemlékezésében megjegyzi, hogy miután egy expedíció részeként egy évet Iránban töltött, úgy döntött, hogy félbehagyja angol doktori tanulmányait a Chicagói Egyetemen. Ekkor tette át székhelyét a Kaliforniai Egyetemre, ahol immár Irán állt az érdeklődése középpontjában. Egyetemi oktatóként kurzusai témái ennél jóval szerteágazóbbak, azok az egész iszlám Közel-Kelet történetét felölelik a hetedik századtól napjainkig. „Az a célom a tanítással – jegyzi meg Garthwaite –, hogy tanítványaimat átitassam a világ egyik nagyszerű, bár kevéssé ismert kultúrájának a megértésével és megbecsülésével, valamint a kritikai gondolkodással.”
Garthwaite jelen munkája nem csupán egy alapos történelmi monográfia, hanem egy izgalmas, mégis általános áttekintést nyújtó olvasmány az iráni társadalomról és történelemről. Eme könyv nyomon követi az események alakulását a Perzsa Birodalom felemelkedésétől, a Rómával való versengésen és az arab hódításon, valamint XVI. századi perzsa állam újraalapításán keresztül egészen az 1979-es iszlám forradalomig és az azt követően kikiáltott Iszlám Köztársaságig. A kötet egyik nagy erénye, hogy a hagyományos történelmi elbeszélés mellett nagy hangsúlyt fektet az iráni identitás vizsgálatára, melyben nagy szerepet játszik a föld, a politikai kultúra, a vallás és a művészetek is.

Elisabetta Tollardo: Fascist Italy and the League of Nations, 1922-1935. London: Palgrave Macmillan UK, 2016. xv, 319 p.

Elisabetta Tollardo az Oxfordi Egyetem történész-kutatója hiánypótló monográfiájában arra a kérdésre keresi a választ, hogy hogyan maradhatott Benito Mussolini fasiszta Olaszországa 17 éven át a Nemzetek Szövetségének kötelékében, annak dacára, hogy mindvégig számos ellentét és nyílt konfrontáció terhelte a felek kapcsolatát. A szerző a témában megjelent korábbi munkákkal ellentétben új megvilágításba helyezi a problémát, amikor az – egyébként a Nemzetek Szövetségének kontextusában kimerítően feldolgozott – abesszíniai háború okozta válsághelyzet elemzése helyett Olaszország Népszövetségben elfoglalt helyére és a szervezeten belül végzett – nem egyszer kifejezetten konstruktív – munkájára fókuszál. Nem véletlen tehát, hogy a kötet 1922-től, Mussolini hatalomra kerülésétől éppen 1935-ig, azaz Etiópia lerohanásáig elemzi a Népszövetség és Olaszország bonyolult kapcsolatrendszerét, inkább a „hivatali” munka hétköznapiságában, semmint a diplomácia és a nagypolitika dimenziójában vizsgálva azt.
A négy ország levéltári anyagára épülő kutatás megkísérli feltárni, hogy egy fasiszta diktatúra hogyan illeszthető bele egy liberális alapokon létrejött nemzetközi intézmény struktúrájába, és hogyan formálta egymás identitását – pozitív és negatív irányba egyaránt – a fasiszta elveken szerveződő olasz tisztviselői kör és a Népszövetség apparátusa, melyben a közvélekedéssel ellentétben egyébként is jelen volt a fasiszta ideológia, az olasz tisztségviselők egy része pedig azonosulni tudott az inter- és transznacionális értékekkel.

Edoardo Celeste: Digital Constitutionalism: the Role of Internet Bills of Rights. Abingdon, New York (N.Y.): Routledge, Taylor and Francis, 2023. VIII, [4], 242 p.

A kötet a digitális technológia alkotmányosságra gyakorolt hatását vizsgálja. Áttekinti az alkotmányos szinten végbemenő változásokat, kiemelve azok összefüggését a folyamatban lévő társadalmi átalakulással. Ismerteti, hányféleképpen reagál az alkotmányjog ezekre az új kihívásokra, és az internetes „Bill of Rights” kutatásával választ ad a felmerülő kérdésekre.
Az elmúlt években számos nemzetközi internetes „törvénykönyv” (ha tetszik „Bill of rights”) jelent meg világszerte. Ezek nem bírnak jogi kötelező erővel, többnyire egyéni, vagy a civil társadalom felől jövő kezdeményezések, melyek a digitális társadalom számára alapvető jogokat és alapelveket körvonalaznak. Az említett kezdeményezések az alkotmányos környezet változását is tükrözik. A digitális forradalom által előidézett átalakulások az „analóg” közösségek számára kialakított alkotmányos környezetben fejlődnek tovább. Az alkotmányjognak szembesülnie kell a digitális környezet által állított próbatételekkel. Ebben az összefüggésben a fent említett internetes „Bill of Rights” megjelenése azzal, hogy a hagyományos jogi környezeten kívülről érkezik, egyedi megoldást kínálhat a digitális kor által felvetett kérdésekre és új alkotmányos megoldásokat teremthet.
Azzal, hogy megmagyarázza hogyan reagál az alkotmányjog a digitális forradalomra és elemzi az internetes „Bill of Rights” alkotmányos feladatait ebben az összefügésben, a kötet globális összehasonlító kutatást ismertet a digitális technológia által generált alkotmányos környezetváltozással kapcsolatban. Láthatjuk azt a sokszínű és többszintű folyamatot, amely hozzájárul az internet korában az alkotmányos normák kialakításához.
A kötet szerzője Edoardo Celeste a dublini egyetem adjunktusa. Szakterülete az uniós és az összehasonlító jog, különös tekintettel a digitális jogokra és alkotmányosságra, a magánélet véedelmére és az adatvédelemre, valamint a közösségi média irányítására.