Aktuális információk - második sor

Kedves Olvasóink!
A könyvtár a húsvéti ünnepekre való tekintettel 2024. március 29. és április 1. között zárva tart.
Kellemes ünnepeket kívánunk önöknek!

Katalóguskeresés - kurzor villog

 

Nyitó oldali csempék

Tartalom megjelenítő

Gróf Andrássy Gyula (1823-1890)

125 éve halt meg gróf Andrássy Gyula politikus, miniszterelnök.

Gróf Andrássy Gyula a Gömör és Kishont megyei Oláhpatakán, más források szerint Tőketerebesen, vagy Kassán született 1823. március 8-dikán.

Középiskolai tanulmányait a sátoraljaújhelyi piaristáknál végezte, majd a pesti egyetemen jogot hallgatott.

1845-ben ismerkedett meg Széchenyi Istvánnal, lelkes híveként részt vett a Tisza szabályozási terveinek munkálataiban is. 1847-ben Zemplén vármegye országgyűlési követe lett, ahol az ellenzék szűkebb tanácskozó testületének tagja volt olyan személyek mellett, mint Kossuth Lajos, Szemere Bertalan, Batthyány Lajos gróf és Teleki László gróf. Andrássy országgyűlési felszólalásaiban mindannyiszor az ellenzék radikálisabb szárnyának álláspontját képviselte és védelmezte. 1848. március 15-én Andrássy Gyula is tagja lett az alsótábla Bécsbe utazó küldöttségének.

1848 áprilisában Zemplén vármegye főispánja, majd nemzetőreinek parancsnoka. A népképviseleti országgyűlésen a felsőház jegyzői tisztségét viselte. Részt vett a pákozdi és a schwechati ütközetben; a tavaszi hadjáratban pedig Görgey segédtisztje. 1849 májusától, mint a kormány küldötte Konstantinápolyba utazott. A világosi fegyverletétel után a menekültek érdekében tárgyalásokat folytatott a török kormánnyal, majd Párizsban és Londonban élt. 1851-ben távollétében halálra ítélték, és Pesten "in effigie" kivégezték. Párizsban szakított előbbi politikájával és az Ausztriával való megegyezésért szállt síkra.

1856. július 9-én Párizsban vezette oltárhoz az ősi erdélyi főúri családból származó Kendeffy Katalin (1830–1896) grófnőt. Házasságukból három gyermek született: Tivadar (1857–1905), Ilona (1858–1952) és Gyula (1860–1929), a későbbi neves politikus, az Osztrák-Magyar Monarchia utolsó közös külügyminisztere.

1858-ban amnesztiát kapott és hazatért. Deák Ferenc köréhez csatlakozott. Sátoraljaújhely képviselőjeként részt vett az 1861. évi és az 1865-ben kezdődő országgyűléseken, közreműködött a kiegyezés létrejöttében. 1867. február 17-től 1871. november 14-ig miniszterelnök és honvédelmi miniszter volt. Jelentős tevékenységet fejtett ki a dualista rendszer megszervezésében és megvédésében.

1867. június 8-án Ferenc Józsefet magyar királlyá koronázták. Az ünnepségen Andrássy Gyula töltötte be a nádorhelyettesi tisztet és Simon János hercegprímással együtt ők tették a Mátyás-templomban az uralkodó fejére a koronát.

1870-ben szembeszállt Beust külügyminiszterrel és a katonai párttal a Monarchia semlegessége érdekében; ezzel voltaképpen Bismarck politikáját támogatta. 1871 novemberében Andrássy lett a Monarchia külügyminisztere. Nyolc éven át folytatott külpolitikájának fővonalában mindvégig az orosz terjeszkedést ellenző programja állott, ennek érdekében szoros együttműködést kívánt létesíteni az új Német Császársággal. Politikai tevékenységének fénykorát a berlini kongresszus összehívása és tárgyalásai (1878) jelentették, ahol felhatalmazást szerzett a Monarchia számára Bosznia és Hercegovina megszállására. Megvalósította az Osztrák-Magyar Monarchia és Németország közötti kettős szövetségi szerződést, amely évtizedekig ható lépés lett Európában. Az okkupáció miatt heves támadások érték, ezért 1879. október 8-án lemondott.

Élete utolsó éveit tőketerebesi kastélyában töltötte. 1890. február 18-dikán a Fiume melletti Voloscaban halt meg.

Gróf Andrássy Gyula művei a Digitálizált Törvényhozási Tudástárban:

* * *

Bannerek

Olvasói fiók

Magyar Jogi Portál

Országház Könyvkiadó

MPGY

Muzeális

Soltész bibliográfia

Steindl

Fotótár

Kisebbség - v5

ADT logo