„Kevés ága van a magyar jognak, amelyen Dárday szellemi munkája nyomot ne hagyott volna.” Így emlékezik nekrológjában a Jogtudományi Közlöny szerkesztősége az 1933. február 8-án elhunyt jogtudósra annak a lapnak a hasábjain, amelynek Dárday Sándor volt az alapítója, s amelynek élete végéig – több, mint 50 éven keresztül – szerkesztője, majd főszerkesztője maradt. „Abban a korszakban, amelyet Horvát Boldizsár, Csemegi, Kozma Sándor és Szilágyi Dezső nevei fejeznek ki, Dárday Sándor a magyar jog építőmestereinek első rendjében vette ki részét a munkából.”

1. kép Dárday Sándor
Forrás: wikipedia.org

Dárday Sándor (1867-ig Wünsch Sándor) 1842. március 18-án született a Baranya megyei Bánban. A bécsi egyetemen jogot hallgatott és 1865-ben Grazban jogi doktorrá avatták. Ezután Pestre költözött, ahol a királyi táblánál alkalmazták joggyakornokként. Wünsch vezetéknevét 1867. november 14-én belügyminiszteri rendelettel változtatta Dárdayra. 1871-ben budapesti ügyvéd, 1878 és 1891 között országgyűlési képviselő. 1878-ban Mohács kerület választotta képviselőjévé az országgyűlésbe, ahol a Szabadelvű Párthoz csatlakozott, és főleg az igazságügyi bizottságban tevékenykedett. 1881-tól 1891-ig a nagyenyedi kerületet képviselte. A Házban számos törvényjavaslatot adott elő, tagja volt a közigazgatási és a pénzügyi bizottságnak is. Mint miniszteri tanácsos 1895-től vezetője volt a miniszterelnökség közjogi osztályának, 1895-től 1911-ig pedig a Magyar Királyi Legfőbb Állami Számvevőszék alelnöki tisztségét töltötte be.

2. kép Vasárnapi Újság, 1889. 41. szám. p. 664. A fehér asztalnál. A képviselők társasága Szikszay vendéglőjében vacsoránál. Ábrányi Lajos festménye.

Dárday szinte polihisztora volt a jognak. Első munkája Jogtudomány és törvényhozás címmel 1865-ben látott napvilágot. Ebben, a hazai jogtudósokhoz írt röpiratában, már megjelenik a magyar jogászgyűlés eszméje, majd később kezdeményező része is volt a Magyar Jogász-gyűlés és a Magyar Jogászegylet alapításában. Dárday úttörő tanulmányok egész sorával gazdagította a hazai jogirodalmat. Állást foglalt a börtönrendszer emberiessége érdekében (Mely börtönrendszer honosíttassék meg hazánkban? Pest, 1868.), 1873-ban szót emelt a sajtószabadságért a Jogtudományi Közlöny hasábjain (A sajtóügyi törvényhozás kérdése. 1-5. rész), és mélyen szántó bírálatot írt a büntető törvénykönyv javaslatáról (Birálatok a magyar büntető-törvénykönyv tervezetéről. Budapest: Franklin, 1876. Kőrösi Sándor és Schnierer Aladár jogtanárokkal együtt).

3. kép Kézikönyv királyi közjegyzők számára. Címlap

Kézikönyvet állított össze a bírósági végrehajtóknak (Kézikönyv a birósági végrehajtók számára. Tekintettel az elméleti vizsga és gyakorlat igényeire. Pest: Jogtudományi Közlöny. Pest: Heckenast Gusztáv, 1872. 255 p.), útmutatót a polgári törvénykezési rendtartáshoz (Irománypéldák. Az uj magyar polgári törvk. rendtartáshoz tekintettel az e. f. kir. törvényszékek és járásbíróságok rendezésére. Pest: Jogtudományi Közlöny, Pest: Heckenast Gusztáv. 1872.), valamint Zlinszky Imrével közösen kézikönyvet írt a közjegyzőknek is (Kézikönyv kir. közjegyzők számára. Budapest: Franklin, 1875. 1-2. kötet).

Dárday közreműködött A magyar magánjog mai érvényében című, a Franklin Kiadó gondozásában megjelent, több kiadást megélt magánjogi kézikönyv kiegészítésében, átdolgozásában is. A gyakorlati kézikönyv évtizedekig egész jogásznemzedékeknek volt „tudományos mentora”.

4. kép A magyar magánjog mai érvényében: különös tekintettel a gyakorlat igényeire.
4. kiad. Budapest: Franklin, 1891. 836 p.
Forrás: 468.538

Két jelentős összefoglaló jogszabálygyűjtemény jelent meg Dárday szerkesztésében, amelyek segítettek eligazodni a jogszabályok és az azokhoz kapcsolódó bírói joggyakorlat „rengetegében”. Az eredetileg négy kötetben napvilágot látott Igazságügyi törvénytár több kiadást is megélt. Az átdolgozott, kiegészített kötetek, illetve pótfüzetek 1888 és 1931 között jelentek meg az Athenaeum Kiadó gondozásában. A Közigazgatási törvénytár kötetei és pótfüzetei – szintén a kiadó gondozásában – 1894 és 1908 között láttak napvilágot.

5. kép Igazságügyi Törvénytár. Címlap

A két törvénytárnak igen nagy volt a gyakorlati haszna, mivel „A hivatalos törvénytár és a rendeletek tára már oly terjedelmet öltöttek, hogy azoknak használata a megfelelő segédkönyvek igénybevétele nélkül alig lehetséges és e mellett törvényeinknek gyakori módosítása folytán, ugy a tételes törvényeink, mint a közigazgatási tételes jog hullámzásánál fogva nem csekély munkát igényel a mindenkori érvényes jognak, illetve törvénynek felismerése.”

A két törvénygyűjtemény nem pusztán a törvények és a rendeletek szövegének közlésére szorítkozott, „.. hanem követve a modern nemzetközi jogirodalomban általában befogadott szokást, illetve befogadott módszert, jegyzetekbe foglalva közli felsőbíróságaink határozataiban foglalt elvi rendelkezéseket, közli egyszersmind az abban kifejezésre jutó jogszabályoknak azon körét is, amely a legutóbbi időkben érvénynyel bir.”

6. kép Közigazgatási Törvénytár. Címlap

A törvénygyűjtemények tehát „az elsők voltak a tételes jog és a judikatura szerves összefüggésének kifejezésében”. Az összeállítások tematikus rendben, tematikus csoportosításban, szakszerűen rendezve és feldolgozva közlik a vonatkozó joganyagot és az ahhoz kapcsolódó joggyakorlatot. A kortárs szakirodalom szerint „Irodalmi munkásságának legjelentősebb ténye (…) az az úttörő cselekedet, amellyel a bírói gyakorlatot a törvényhozás és a jogirodalom kútforrásává emelte.” A szakirodalomban úgy is hivatkozott összeállítás, mint a „nagy Dárday”, valamint ennek kivonatos, rövidített kiadása, a „kis Dárday” (Repertórium Dárday S. Igazságügyi Törvénytárából. 2. kiad. Budapest: Athenaeum, 1909. 912 p. Kis Törvénytár sorozat) fogalommá vált a „magyar jogászvilág köztudatában”.

7. kép A „kis Dárday”. Az Igazságügyi Törvénytár rövidített, kivonatos változata.

Dárday Sándor nevét több döntvénygyűjtemény szerkesztői gárdájában is megtaláljuk. Nevéhez fűződik az első rendszerező döntvénygyűjtemény, a Jogtudományi Közlöny szerkesztősége által kiadott Döntvénytár szerkesztése. A kiadvány 1869. június 1-jétől 1906-ig válogatva közölte a Királyi Kúria, a királyi ítélőtáblák, 1884-től a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság, majd 1896-tól a Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatait. A döntvénytárnak mintegy 100 kötete jelent meg. A sorozat szerkesztői között találjuk még Gallu Józsefet, Szeniczey Gusztávot és Zlinszky Imrét. Dárday közreműködött a döntvénygyűjteményhez készített tárgymutató összeállításában is (Tárgymutató a Döntvénytár régi folyam 28 kötetéhez és az uj folyam 22 kötetéhez. Budapest: Franklin, 1877-1890. 1-4. kötet.)

8. kép Döntvénytár. Címlap

A kormány és a királyi Kúria elvi jelentőségű határozatait és szabályrendeleteit tartalmazó, a Franklin Társulat gondozásában 1877 és 1879 között megjelent Közigazgatási döntvénytár összeállítása szintén az ő szerkesztői munkáját dicséri.

1865-ben Dárday Sándor kezdeményezésére indult útjára a Jogtudományi Hetilap, hogy az olvasóközönségnek olyan szaklapja legyen, amely hű tükre az akkoriban felpezsdülő magyar jogéletnek. Mindössze egy évvel később jelentette meg Ökröss Bálint saját szaklapját, a Jogtudományi Közlönyt. Bár mindkét kezdeményezés nagy reményekkel indult, hamarosan bebizonyosodott, hogy egyesített erővel több esélyük van a megmaradásra. Így 1867-ben a két szaklap Jogtudományi Közlöny címen egybeolvadt, megtartva a Jogtudományi Hetilap külső formáját. A Jogtudományi Közlöny az egyik legjelentősebb és leghosszabb életű jogi folyóirat, amely az 1934 és 1945 közötti kényszerszünet után újraindult és a mai napig megjelenik. Dárday szakcikkei elsősorban az általa szerkesztett Jogtudományi Közlönyben jelentek meg, amely mindvégig jogi munkásságának „talpköve, eszköze és elválhatatlan kísérője (…) maradt (…) Szellemi irányítója volt e lapnak még akkor is, amikor magas életkora, amelyben frisseségét mindvégig megőrizte, aktivitását bölcs szemléletté emelte.” 1891-ben Dárday elkészítette a folyóirat első huszonöt évfolyamának tartalommutatóját is (Tartalommutató a Jogtudományi Közlöny huszonöt évfolyamához. 1865-1890. Budapest: Franklin Társulat, 1891. 191 p.)

9. kép Jogtudományi Közlöny. Címlap

A Dárday Sándor által szerkesztett jogszabálygyűjtemények és döntvénytárak jelentős része, így például a Döntvénytár vagy A magyar magánjog mai érvényben című összeállítások, online formában is elérhetőek, melyre az Országgyűlési Könyvtár katalógusa is felhívja a figyelmet. A bírósági joggyakorlat iránt érdeklődők számára további nélkülözhetetlen forrást jelenthet az a Hungaricana Közgyűjteményi Portálon elérhető gyűjtemény, amely az Országgyűlési Könyvtár állományában meglévő, alapvetően az 1872 és 1990 közötti időszakban megjelent, több mint 140 döntvénytár és döntvényeket is tartalmazó egyéb kiadvány digitalizált változatát teszi szabadon elérhetővé.