Aktuális információk - második sor

Katalóguskeresés - kurzor villog

 

Nyitó oldali csempék

Tartalom megjelenítő

Assziriológia, ókori Kelet és ősnyomtatványok: egy különleges életút nyomai az Országgyűlési Könyvtárban

A poncichter, azaz soproni német gazdapolgár családból származó római katolikus pap, egyetemi tanár, assziriológus és hebraista, Aistleitner József 1883. május 2-án született Sopronban. A Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban érettségizett 1900-ban, majd a Győri Katolikus Hittudományi Főiskola hallgatója volt, ezt követően a bécsi egyetemen tanult keleti nyelvészetet 1904 és 1906 között, közben 1905 szeptemberében pappá szentelték. 1907-ben a bécsi egyetemen hittudományi doktori oklevelet, 1913-ban pedig a budapesti tudományegyetemen történelem-földrajz szakos középiskolai tanári diplomát szerzett.

Aistleitner József
Forrás: https://www.gyoriszalon.hu/news/10990/61/

1906-tól Tatán segédlelkészként, majd 1908-tól a győri nagyszeminárium prefektusaként tevékenykedett, 1909-től pedig a győri katolikus tanítóképzőben tanított. 1917-ben tagjai közé választotta a Deutsche Orientgesellschaft (Német Keleti Társulat, az ókori Közel-Kelet kutatására és az ezzel kapcsolatos ismeretterjesztésre létrehozott szervezet). 1925-től a Pázmány Péter Tudományegyetem Hittudományi Karán a bibliai keleti nyelvek (héber, arámi, szír) nyilvános rendes egyetemi tanára.  Az általa oktatott tantárgyak többek között a következőek voltak: klasszikus szír (a keresztény arámi egyik későókori változata), keresztény arámi, asszír ékírás, illetve akkád – holt (sémi) nyelv, melyet az ókori Mezopotámia területén beszéltek az asszírok és a babiloniak – nyelvtan. A visszaemlékezések szerint szigorú, de jó és lelkiismeretes tanár volt:

„1928. március 19-én a nagy professzor névnapját ülte. Harmadmagammal hallgatója voltam az asszír nyelvészeti szemináriumnak, melynek egyik órája éppen arra a napra esett. Ö az egyetemi szokás ellenére megtartotta előadását, s mikor bejött, az asztalra tett egy dobozt: "Egy kis névnapi meglepetést hoztam" - mondotta. Óvatosan látott hozzá a kicsomagoláshoz. A doboz felnyitásakor finom selyempapír tűnt elő, s a vérmesebb képzelet már-már látni vélte a papírból kibontakozó dobostortát, amikor finom mosollyal kiemelt egy ékiratos téglát” ... „Uraim, ez a tégla Assurbanipal asszír király (Kr. e. 668-633) ninivei könyvtárából való, parancsoljanak elolvasni és lefordítani ...” Első pillanatban csalódás ült arcunkra, de annál nagyobb volt az öröm, amikor – persze az ő segítségével – sikerült megfejtenünk az ékiratok értelmét.” (Szörényi Andor római katolikus pap, bibliakutató által írt nekrológ részlete)

Forrás: Győri Nemzeti Hírlap, 1944. július 11. https://www.gyoriszalon.hu/news/10990/61/

Karrierje kezdetén sumerológiával foglalkozó publikációkat írt a Revue d’Assyriologie-ba, később elsősorban az ugariti nyelvvel – egy akkor alig két évtizede megfejtett mássalhangzós ékírás sémi nyelve – foglalkozott. Utóbbi témában nyelvtani tanulmányt adott ki, szótárt állított össze, illetve az ugariti mitológiát is kutatta, továbbá az ő nevéhez köthető az ugariti irodalmi szövegcorpus első teljes német fordítása. Sokat publikált bel- és külföldi folyóiratokban (többek között a Theologia, Biblische Zeitschrift, Syria, Zeitschrift der Deutschen Morgenländischen Gesellschaft, Acta Orientalia című szakfolyóiratokban). Ezek a tanulmányok világszerte tekintéllyé tették őt az "ugaritologia" terén: munkássága megkoronázásaképpen a lipcsei Szász Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta, alapvető munkáját pedig – "Untersuchungen zur Grammatik des Ugaritischen", azaz „Az ugariti nyelvtan vizsgálata” – saját hivatalos kiadványai között megjelentette 1954-ben. Alapvető jelentőségűek a szövegkritikai alapon készített bibliafordításai: részt vett a Szent István Társulat 1923-as Károli Gáspár fordításának átdolgozásában, ő fordította újra Jób, a Példabeszédek, illetve a Jézus, Sirák fiának könyvét és az Énekek Énekét. Mint tudós, nemzetközi elismertségnek örvendett:

„Aistleitner József nevét, mint a keleti nyelvészet egyik legnagyobb tekintélyét ejtették ki a római Biblikus Intézet, a párizsi Sorbonne, a jeruzsálemi és New York-i héber egyetemek előadásain és mindenütt az egész világon… ifjú kora óta mindennap nyolc-tizenkét órán át olvasott leginkább akkád szövegeket, úgyhogy végül úgy ismerte ezt a roppantul bonyolult, homályos ősnyelvet, mint saját anyanyelvének anyagát…” (Új Ember, 1960. szeptember 25.)

A tudományos karrierjével párhuzamosan az egyetemi, illetve az egyházi intézményrendszerben is fontos pozíciókat töltött be: több alkalommal volt a Pázmány Péter Tudományegyetem Hittudományi Karának dékánja, illetve 1928-ban pápai prelátussá nevezték ki.

Vázlatos szír nyelvtan

​​​​​​1934-től kezdve, de különösen a második világháború éveiben az egyetem zsidó származású hallgatóinak egyfajta védőangyalává vált: felvette őket az óráira, vizsgáztatta őket az ókori keleti népek történetéből, témavezetője volt a doktori értekezéseiknek. 1944/45-ban a zsidónak minősített professzoroknak kormányzói mentesítést szerzett. Aistleitner jóindulattal kezelte a “korlátozott jogú” hallgatókat, konzultált velük, a dolgozatokról személyesen tette meg bíráló észrevételeit, többük disszertációjáról recenziókat közölt az Egyetemes Philologiai Közlönyben.

A második világháború után rektori tisztségétől megfosztották. A rabbijelöltek továbbra is az ő témavezetésével szerezték meg a doktori fokozatukat – többek között 1947-ben a későbbi országos főrabbi, Schweitzer József is. Az ötvenes évek első felében ki volt szorítva a magyar tudományos életből: korábbi magas egyetemi és egyházi szerepe miatt 1950-ben az egyházak és a független tudomány elleni fellépés jegyében idő előtt nyugdíjazták és rendőri felügyelet alá helyezték. Sokáig évente csupán egyetlen egy tudományos publikációt engedélyeztek neki az Acta Orientaliában.

Az 1950-es években furfangos úton gondoskodott arról, hogy mégis bent maradhasson a tudományos élet vérkeringésében: magánlevelek formájában – mintha az adott filológiai, nyelvészeti kérdésről fejtené ki a véleményét – küldte el a publikációit Halleba (Német Demokratikus Köztársaság), Otto Eissfeldt evangélikus teológusnak, bibliakutató professzornak, aki pedig gondoskodott arról, hogy ezek a közlemények – ahogyan a fent már említett ugariti nyelvtan is –a Szász Tudományos Akadémia sorozatában megjelenjenek. Élete végéig, súlyos betegséggel küszködve is folytatta a tudományos kutatásait. Ekkoriban, 1959-ben adta ki az Akadémiai Kiadó az ugariti mitológiai szövegekről készült német fordításait. A visszaemlékezések szerint a halálos ágyán fekve, élete utolsó negyedórájában is a jegyzeteit rendezgette. 1960. szeptember 9-én, 78 évesen hunyt el.

Felbecsülhetetlen értékű kéziratait és 987 kötetből álló keleti nyelvészeti könyvtárát a Római Katolikus Hittudományi Akadémia (ma: Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Kar) könyvtárának adományozta. Gyűjteményeinek darabjai arra engednek következtetni, hogy őszintén és nagyon mélyen vallásos lehetett. A modern magyar assziriológia doyenje, Komoróczy Géza, aki Aistleitner halálát követően a könyvhagyatékát katalogizálta, a könyveiben található ex librisek négy sarkában az Isten szó állt ékírásos jellel, héberül, görögül és latinul, továbbá több kötetben is apró, saját kézzel írt akkád, szír, latin és görög nyelvű imaszövegekre bukkant („… könyvtárát katalogizálva, könyveiben kis cédulákon általa írt apró imákat találtam, latinul, görögül, szírül, ékírással: több, mint nyelvi gyakorlatok.” Komoróczy 2014, p. 23.).

Az Országgyűlési Könyvtár katalógusát böngészve Aistleitner József több művével is találkozhatunk. B4/4430-as jelzet alatt található meg Az ékiratos családi jog főbb vonásai című, ókori jogtörténettel foglalkozó műve. Ez tulajdonképpen az 1941 május 13-án, dékánként az egyetemi közgyűlésen tartott tudományos előadásának a szerkesztett és nyomtatott változata. Aistleitner bevezetőjében szomorúságának ad hangot azzal kapcsolatban, hogy hazánkban nem hagynak elég teret az ókori Kelettel való foglalkozásnak („Az a felfogás vert gyökeret, még mérvadó körökben is, hogy a legrégibb kultúrnépekkel való foglalkozás szellemi luxus, mivel az igazinak nevezett művelődés csak a görögökkel kezdődik” p. 4.). Mint kihangsúlyozza, pont ezért választotta előadása tárgyát „az ékírásos jognak területéről”, bár nem képzett a jogtudományok, „főként a magánjog területén”, „csak” az „ékírásos tudományokban”. A szöveg további részében egy alapos elemzést olvashatunk a különböző babiloni, illetve asszír jogforrásokról, illetve az azokban fellelhető, családjogra – egyebek mellett a házasságra, a gyermekek jogaira, a házassági szerződésre – vonatkozó szabályozásokról.

Az ékiratos családi jog főbb vonásai

​​​​​​Könyvtörténeti és könyvtártudományi szempontból is jelentős az A1/363-as jelezett alatt helyet foglaló, A győri püspöki nagyobb papnevelő intézet könyvtárának 1500-ig terjedő ősnyomtatványai című munka, amely egy különlenyomat a Győri Szemle nevű folyóirat 1932. évi II. és III. évfolyamából. A kötetben összesen 172 darab ősnyomtatvány kerül bemutatásra. Mint azt a szerző a bevezetőjében leszögezi, ezeknek „könyvészeti és történelmi” értéke nem egységes: függ a ritkaságuktól, a nyomdász hírnevétől és a „kiállítás minőségétől, a benne levő metszetektől”. Az ősnyomtatványok szerző szerinti sorrendben, részletes bibliográfiai leírással együtt szerepelnek a kiadványban.

A győri püspöki nagyobb papnevelő intézet könyvtárának 1500-ig terjedő ősnyomtatványai

​​​​​​Kézírásos, úgynevezett rotaprintes (kis példányszámú sokszorosítás alumíniumlemezről, egyszerűsített nyomtatási eljárással) sokszorosításban megjelent nyelvtanokat írt héber (1932) és szír (1932) nyelvből. Módszertanuk a történeti-összehasonlító nyelvészet megközelítési módján alapszik. Egyes vélemények szerint jobbak és használhatóbbak voltak a külföldi tankönyvek nem kis részénél. Az Országgyűlési Könyvtár raktáraiban mindkettő megtalálható, A3/839, illetve A3/5897-as jelzetek alatt.

Végül, de nem utolsósorban, az olvasóink a kezükbe vehetik Aistleitner Die Mythologischen und Kultischen Texte aus Ras Schamra című művét is. Ez a kötet, mint már említettük, 1959-ben jelent meg Budapesten és a különböző ugariti, mitológiai és kultikus szövegek német nyelvű fordítását tartalmazza.

Aistleitner Die Mythologischen und Kultischen Texte aus Ras Schamra


 

Zágoni-Bogsch Gergely

 

Felhasznált irodalom

 

Könyvajánlók

Bannerek

Olvasói fiók

Magyar Jogi Portál

Országház Könyvkiadó

MPGY

Muzeális

Soltész bibliográfia

Steindl

Fotótár

Kisebbség - v5

virtuális könyvtárlátogatás

virtuális könyvtárlátogatás