„Kapaszkodj meg ebbe a földbe erősen, magyarom,
Ha nem lehettél szálfa, legyél hát cserje,
vagy legyél csak gyom.”

(Veres Péter: Ha nem lehettél szálfa)

A népi mozgalom meghatározó alakja, Veres Péter író és politikus 1897. január 6-án született a Hajdú-Bihar megyei járási székhelyen, Balmazújvárosban. Édesanyja, Veres Julianna cselédlány, édesapja Posta Péter gazdag paraszti család sarja volt. Szerelemgyerekként édesanyja családnevét viselte. Nyolcéves koráig Vókonyán, a Hortobágy folyó partja mellett fekvő tanyán töltötte gyermekkorát. Elemi népiskolai tanulmányait is Balmazújvárosban végezte el. Tizenegy éves korától dolgoznia kellett, így tapasztalhatta meg, hogy milyen nehéz sorsa van annak, aki nincstelen, és csak a saját két kezének a munkájára számíthat. Volt napszámos, kisbojtár, mezőgazdasági munkás, arató, vasúti pályamunkás. Balmazújváros ekkor már a szegényparaszt és agrárszocialista mozgalom egyik központjává vált. 1914-től Veres is részt vett az alföldi agrárszocialista mozgalmakban, ekkor lett tagja a Földmívelő Egyletnek, amelynek alapszabályában is megfogalmazódott: „Az egylet czélja: tagjait felvilágosítani és oktatásban részesíteni, köztük a tudást, a művelődést és önképzést és társas szellemet fejleszteni és előmozdítani…”. Az Egylet könyvtárában fellelhető írók, mint pld. Rousseau, Zola, Tolsztoj, Gorkij, Marx és Engels stb. olvasásával alapozhatta meg műveltségét. Részt vett az I. világháborúban az olasz fronton, majd a köztársasági hadsereg katonája volt. 1919-ben a balmazújvárosi földosztó bizottság tagja lett. Ebben az évben vette feleségül Nádasdi Juliannát (aki később öt gyermekkel ajándékozta meg), a bevonuló románok hadifogságba vitték, ahonnan 1920-ban szabadult. Ezt követően a Tanácsköztársaság alatt végzett tevékenysége miatt egy év fogházra ítélték Debrecenben. Szabadulása után ismét mezőgazdasági és vasúti munkával kereste meg kenyerét.

Veres Péter

Alapító tagja volt a Magyarországi Szociáldemokrata Párt balmazújvárosi szervezetének és mozgalmi tevékenysége miatt többször csendőri felügyelet alá került, ahonnan sokszor csak verések árán szabadult meg. A parasztsággal és földkérdéssel foglalkozó írásai 1930-tól sorra jelentek meg a korszak baloldali sajtójában, a Népszava hasábjain, a Századunk, a Válasz, Kelet Népe, a Föld és Szabadság oldalain. Cikkein, tanulmányain, szociográfiáin, regényein kívül verset is írt.

A megoldatlan földkérdés, a magyar társadalom belső feszültségei, a német veszély, az ország sorsáért érzett felelősség megfogalmazása határozta meg írásainak szenvedélyes hangvételét. Leplezetlenül írta meg szociográfiáiban, regényeiben és elbeszéléseiben Magyarország szegény sorsú embereinek létért való küzdelmét (pld. Számadás, Gyepsor, Falusi krónika, Paraszt sors-magyar sors). A II. világháború Veres Pétert sem kímélte, hiszen többször hívták be munkaszolgálatra, 1944-ben pedig bujkálnia kellett a németek és nyilasok elől.

1945-49 között a Nemzeti Parasztpárt elnöke volt. Így 1945 márciusában az Országos Földbirtokrendező Tanács elnökeként fontos szerepet játszott a földreform végrehajtásában. 1945-től a Nemzetgyűlés tagja, 1970-ig, (haláláig) parlamenti képviselőként dolgozott. 1947-48-ban újjáépítési és munkaügyi, majd honvédelmi miniszter volt.

A Kossuth-díjas Veres Péter

Az ötvenes években saját életéből merített szociografikus szépirodalmi műveket írt. 1950-ben és 1952-ben Kossuth-díjat kapott. 1954-től a forradalom kitöréséig az Írószövetség elnöke volt. 1956. október 23-án ő olvasta fel az Írószövetség kiáltványát, amely nyitánya volt a forradalmi eseményeknek. A népi írókról hozott 1958-as párthatározat Verest is megbírálta, de irodalmi szereplése elé nem gördítettek akadályt, sőt a Hazafias Népfront elnökségébe is beválasztották. Alapító tagja volt az 1959-ben újjászervezett Írószövetségnek.

Veres Péter és Karinthy Ferenc a Magyar Írók Szövetségének alakuló ülésén, 1959., Munk Tamás fotója (Gerő András-Pető Iván: Befejezetlen szocializmus. Képek a Kádár-korszakból. Tegnap és Ma Kulturális Alapítvány, Budapest, 1997, 178. kép.)

1970-ben megkapta a Magyar Népköztársaság Zászlórendjét, majd nem sokkal később, egy fáradtságos, küzdelmes élet után, április 16-án, Budapesten meghalt.

„Én nem mehetek el innen soha-sehova,
nekem nincs útlevelem, nincs gazdag rokonom, nincs pénzes barátom,
millió sárbaragadt paraszt a szomszédom,
ezeknek a sorsa az enyém s az is marad örökre.”

(Veres Péter: Én nem mehetek innen)

A Népszabadság 1970. április 22-i száma beszámol Veres Péter temetéséről

Búcsú Veres Pétertől (Képes Újság, 1970. január-június [11. évfolyam, 1-26. szám] 1970-04-25 / 17. szám)