A magyar nyelvű hitvita- és prédikátorirodalom kiemelkedő alakja, az ellenreformáció és a katolikus irodalom legnagyobb formátumú művelője, Pázmány Péter 1570. október 4-én Nagyváradon született.

Pázmány Péter portréja (1570-1637)

Szülei Kálvin felekezetének voltak hívei, s gyermeküket is ebben a vallásban nevelték tizenhárom éves koráig. Ekkor további képzése céljából Kolozsvárra küldték, ahol a Jézustársaság híres tanintézetébe íratták be a fiatal Pázmányt, aki ezáltal egy gondosan megszervezett, fejedelmi támogatást élvező jezsuita gimnáziumnak lett a tanulója az 1580-as évek közepén. A gimnáziumban folytatott tanulmányai során magas szintű műveltséget, széleskörű nyelvtudást szerzett, legnagyobb hatással azonban Szántó István katolikus hitszónok, prédikátor, tanár személyisége volt rá. Harcias jezsuitaként hosszú és hatásos beszédeiben élesen bírálta a protestánsokat. Az intézmény, és a rá nagy hatást gyakorló tanító szellemiségének hatására 1588-ban felvételét kérte a Jézustársaságba, majd Krakkóba indult, hogy ott végezze el a novíciusi éveket. Ezt követően Bécsbe került, hogy tanulmányait ott folytassa tovább. Itt ismét számtalan oktató, teológus volt rá szemléletformáló hatással, kiemelkedő tanulóként pedig Rómába is eljutott a híre, ahol 1596-ban, tanulmányai befejeztével pappá szentelték.

Tehetsége és elhivatottsága már nyilvánvaló volt, „szószék és katedra versengett érte”. Egyrészt várták volna vissza Erdélybe fejedelmi hitszónoki tisztségre, ugyanakkor a grazi egyetem filozófiai fakultásának katedráját is felajánlották neki. Ez utóbbira esett a választása, ahol rögtön egy teljes, hároméves filozófiai kurzust vezetett végig, ahol Arisztotelész könyvei mellett a spanyol jezsuita filozófusok kommentárjaiból is oktatott. Három év után otthagyta a katedrát, majd egy sellyei és egy kassai kitérő után a nyitrai érsek, Forgách Ferenc mellé rendelték, aki abban az időben a legmagasabb rendű katolikus méltóságnak számított. Ő látta meg a fiatal Pázmányban a hitvitázó tehetséget, és bízta meg azzal, hogy „vegye fel a harcot” a protestáns prédikátorokkal, például Magyari Istvánnal. A XVII. század elején kibontakozó hitvitázó irodalom alapjait tették le ezzel a kezdeményezéssel. A Felelet az Magyari István sárvári prédikátornak című műve 1603-ban jelent meg. Mindkét fél remek szónok és hitvitázó volt, így kettejük „összecsapása” a 17. század felekezeti és politikai vitáinak méltó nyitányának bizonyult.

1616-ban túróci préposttá, majd esztergomi érsekké nevezték ki, 1617-ben pedig püspökké szentelték. Egyik kiemelkedő munkája az Isteni igazságra vezérlő kalauz, ami Pozsonyban jelent meg 1613-ban, de megírása hosszú évek munkájának eredménye volt. A 15 könyvre tagolt mű első fejezetei általános keresztény alapigazságokat tárgyalnak, felekezeti jelleg nélkül az isteni természet jellegéről szólnak. A Kalauz olyan szintetizáló mű, amely enciklopédikus teljességben foglalja magába a hitre és a hitről való vitatkozásokra vonatkozó vélekedéseket, ezért ezt nevezhetjük Pázmány fő művének. Jelentősége abban áll, hogy a szerző ebben a művében foglalta össze magyar nyelven azt a tudásanyagot, amely korábbi írásaiban elszórtan már napvilágot látott. A mű teológiai szintézis és vitairat. A vallások ellentéteinek keresése helyett inkább a közös pontokat kereste, ezért ökumenikus munkának is tartják.

A mű három kiadást ért meg: 1613-ban, 1623-ban és 1637-ben. Ez utóbbinak első újranyomására 1766-ban került sor, ennek egy példánya pedig megtalálható az Országgyűlési Könyvtár muzeális gyűjteményében.

Pontos címe: Hodegus. Igazságra-vezérlő kalauz. Mellyet írt és most sok helyen jobbítván kibotsátot Cardinal Pázmány Péter, esztergami érsek. Nagyszombati kiadás, bőrkötésben, belül Pázmány arcképével. A könyvtárunk állományában található kötet szép állapotú, gerincén aranyozott mintával, lapszélein piros színezéssel.

Hodegus. Igazságra vezérlő kalauz. Nagyszombat, 1766. – Az Országgyűlési Könyvtár állománya [jelzete: 353.032])

Pázmány az ellenreformáció kiemelkedő vezéralakja lett, emellett azonban – mivel hitt a művelt, széles látókörű papságban – 1623-ban Bécsben papnevelő intézetet (Pázmáneum), 1635-ben Nagyszombaton pedig egyetemet is alapított filozófiai és teológiai karral, az akkor már bíborosi rangot viselő nemzetközi hírű teológus.

Nagyszombati Egyetem (forrás: Wikipedia)

Irodalmi munkássága talán még jelentősebbnek mondható, mint teológiai tevékenysége. Magyar nyelvű prédikációi a kor legmagasabb szintű nyelvi formai elemeit tartalmazták, emellett vitairatai szatirikusak, gyakran humorosak voltak, amely abban az időben egészen újszerűen hatott. A barokk körmondatok és szóképek használata ellenére Pázmány érvelése egyszerű, tiszta és áttekinthető volt.

Pázmány Péter bíboros, esztergomi érsek, 1637. március 19-én hunyt el, megfáradva a megfeszített munkában. Pozsonyban a Szent Márton Székesegyházban temették el egyszerű, szerzetesi ruhában. Kivételes életműve azonban – mely évszázadokon át példaként és hivatkozási alapként szolgált teológusok és szépírók számára egyaránt – a mai napig velünk maradt, és a magyar irodalmi kánon szerves részévé vált.

Felhasznált irodalom:

Bitskey István: Pázmány Péter. Budapest: Gondolat, 1986. 216.p.

Hargittay Emil: Pázmány Péter írói módszere. Budapest: Universitatis Kiadó, 2019. 272.p.

Magyar Katolikus Lexikon 10. kötet. Budapest: Szent István Társulat, 2005. p. 712-718.