Aktuális információk - második sor

Katalóguskeresés - kurzor villog

 

Nyitó oldali csempék

Tartalom megjelenítő

35 éve lett állami jelkép a koronás címer

A címer a középkori fegyverhasználaton alapuló olyan (legtöbbször pajzs alakú) jelvény, szimbólum, amelyet magánszemélyek vagy testületek megkülönböztető jelként használhattak vagy használhatnak. A címer neve latinul arma, németül Wappen, angolul arms – mindegyik elnevezés a fegyverekkel való kapcsolatot juttatja kifejezésre. A magyar kifejezés a Poitouban és Anjouban használatos, sisakdísz jelentésű cimiere szóból ered és – feltehetőleg még a XIII. században – a nápolyi Anjou-udvar közvetítésével kerülhetett nyelvünkbe. Egy 1326-os keltezésű oklevél szerint a szó még sisakdíszt jelentett és csak később, jelentésváltozással vette fel a napjainkban neki tulajdonított értelmét.  A legkorábbi magyar címerek az Árpád-ház tagjainak pecsétjein maradtak fenn 1190 tájáról.

A később államcímerré fejlődő magyar királyi címer első eleme a kettős kereszt volt, ezt követte a vörössel és ezüsttel többször vágott pajzsmező. A kettős kereszt alatt a 14. századtól szerepel a hármas halom, amelynek tövéhez koronát helyeztek. A címer pajzsa fölé helyezett nyílt korona zárttá alakult, ezt a Szent Koronával kezdték azonosítani.

A címer alapelemei ma is ismert formájukban a 16. századra kristályosodtak ki. Egy széles körben ismert értelmezés szerint a kettős kereszt az apostoli királyságra utal, a hármas halom három nagy hegységet - a Tátrát, a Mátrát és a Fátrát -, a hétszer vágott mező négy ezüst sávja a négy nagy folyót - a Dunát, a Tiszát, a Drávát és a Szávát - jelképezi. Ezek az értelmezések azonban a címerünk kialakulásánál jóval későbbre, a XVIII., illetve a XVI. századra datálhatóak. Az ezzel kapcsolatos parlamenti vitában az MDF képviselője, a történész végzettségű Katona Tamás cáfolni próbálta ezt az elképzelést:

„Egy kicsit, sőt kísértetiesen emlékeztet ez a gondolatmenet arra, amit 1957-ben hallottunk ebben a házban, amelyik azt mondta, hogy a Duna, Tisza, Dráva, Száva, Mátra, Tátra, Fátra mind ott van a magyar címerben. Tudniillik ezek nem azok, nem a Duna, Tisza stb., hanem a honfoglaló törzseknek volt ez az eredetileg 7, most 8 sáv a szimbóluma.” (Az Országgyűlés hiteles jegyzőkönyve, 1990-1994. 1990. június 18. 894-895. hasáb)

A rendszerváltás idején a mind a közvélemény, mind a teljes politikai elit egységes álláspontot képviselt azzal kapcsolatban, hogy vissza kell térni a tradicionális magyar címerhez. Ellenben komoly vitákat generált az, hogy pontosan melyik hagyományos címer használata mellett kéne is dönteni: a koronás kiscímer, illetve a Kossuth-címer mellett is szóltak érvek, illetve ellenérvek.

1989-ben többen, köztük Szabad György későbbi MDF-es honatya és házelnök, petíciót fogalmaztak meg az „Állítsák vissza a Kossuth-címert!” címmel, amit többek között aláírt a Fidesz, az MDF, az SZDSZ, a Független Jogászfórum és a Történelmi Emléktétel Bizottság is. Ez a közmegegyezés azonban, mint már említettük, nem sokáig állt fenn: először az SZDSZ, majd az MDF is arra az álláspontra helyezkedett, hogy nem kéne lemondani a magyar koronáról, mint nemzeti jelképről, hiszen az államiságunk történelmi folytonosságát jelképezi, tehát nem a királyság, hanem az állam szimbóluma. Az Országgyűlés plenáris ülésén a már említett Katona Tamás például ezen álláspont mellett kardoskodott:

„Most, amikor új régi címert kell szereznünk, azt hiszem, itt az alkalom, hogy visszatérjünk a legősibbhez. Nem Mária Terézia tette a koronát a történelmi magyar címerre. Már Révai Péter koronaőrnek valamikor az 1620-as években kiadott könyvében első valósághű ábrázolása van. (…)  Hadd tegyük azt is hozzá, hogy a Lengyel Köztársaság címerében a Jagellók ezüst sasa fölé – és megint csak az elnöki emelvény fölé kell mutatnom – visszatették az arany koronát és ezzel a Lengyel Köztársaság nem szűnt meg köztársaság lenni.” (Az Országgyűlés hiteles jegyzőkönyve, 1990-1994. 1990. július 3.  1218. hasáb)

Kéri Kálmán, az MDF képviselője, a második világháború utolsó évében az 1. magyar hadsereg vezérkari főnöke, az 1990-1994-es ciklus alatt az Országgyűlés korelnöke, szenvedélyes hangú beszédben állt ki a koronás címer használata mellett:

„Elnök Úr! Igen Tisztelt Képviselőtársaim! Sajnálom, hogy ma itt állok egy civil öltözetben, mert a Szent Koronáról beszélni illett volna, hogy felvegyem az egyenruhát, és ezzel is kifejezzem tiszteletemet. Mert arról tárgyalunk, hogy legyen-e korona vagy nem, mikor viseljük, mikor nem, mikor szabad használni, mikor nem. Hát engedjék meg, hogy tán néhány szóval megemlítsem: ez egy nemzeti szimbólum. Ez ékesített ugyan királyokat. Hogyne már az Árpád-háziakat, utána jöttek Anjouk, Jagellók, és nem akarom őket felsorolni. De minden időkben minden államfőnek csak egy óhaja volt, hogy egyszer fejére tegyék ezt a koronát, mert ez jelezte azt, hogy a magyarság elfogadta. És most egyszerre csak vitázunk, hogy legyen-e korona a mi címerünkben vagy nem. Miért? Ha évszázadokig jó volt, s csak időlegesen maradt el, s hogy Trianon után nem volt szabad még használni ezt a szót sem, hogy Magyar Szent Korona? Hát kik vagyunk mi? Gyáva nyulak? Hát ha kicsik vagyunk, akkor is kell legyen önérzetünk, hogy megköveteljük, hogy tisztelettel nézzen erre a címerre mindenki. Nem ellenséges szándékkal. Nem! Csak el kell viselje Európában sok-sok nemzet és a szomszédaink mindegyike, hogy nekünk egy ilyen ezeréves szimbólumunk van, és jellemez egy államiságot, nem amelyik még fél évszázados sem.
Szent korona és Magyarország, igen, ezek szavak, amelyek valamit jelentettek. […] Miért sért ez valakit? Belül Duna, Tisza, Dráva, Száva, magyar folyók. A Száva sajnos már nem. A hármas halom: hát mi az ördög, pokol? Hiszen a miáltalunk javasolt címerben már nem szerepel! Hát nézzük csak meg ezt a címert, nem szerepel már benne, kérem sem Horvátország, meg még sajnos Erdély sem! Hát nem jelent ez feléjük semmit sem. Miért kell nekünk ezért szégyenkezni? És rajta a szent korona.” (Az Országgyűlés hiteles jegyzőkönyve, 1990-1994. 1990. június 18. 881-882. hasáb)

A Kossuth-címer felé hajlók e címerben a nemzeti önrendelkezés, a szabadság és függetlenség, a demokratikus törekvések jelképét látták. Szabad György, pártja többségével is szembe menve, a korona nélküli címer használata mellett szállt síkra a vitában:

„Nem érzem ezzel ellentétesnek, sőt a lényeget tekintve ezzel messzemenően összhangban áll, hogy címerünknek heraldikai okokból is, történeti okokból is, alkotmányfejlődési okokból is a középkori eredetű, történeti alapcímerünket tekintem. (…) Legyen szabad először is – nem fogom nagyon hosszan igénybe venni türelmüket, de szükségesnek érzem – jelezni azt, amit negyven magyar történész nyilatkozata már az elmúlt ősszel jelzett! Hadd jelezzek most közülük és a hozzájuk csatlakozók közül olyan neveket, mint Benda Kálmán, Fügedi Erik, Klaniczay Gábor, Orosz István, és sorolhatnám még a jelenlevőket és a távollevőket. Az én aláírásom is ott volt. (…) Heraldikailag valljon más álláspontot egy heraldikai nemzetközi szövetség mégannyi tagja is, számomra egyértelmű, hogy címernek azt nevezzük, ami a címerpajzson elhelyezkedik. Ami azon kívül van kétoldalt vagy alul, körben vagy másutt, az legfeljebb mellékletnek tekinthető, az heraldikailag nem része a címernek, bárkit idéznek meg e tekintetben. A címeren felül levő korona nem része a címernek, hanem történeti és heraldikai értelemben Fügedi Erik fejtette ki a vitában a legvilágosabban – jelzi annak a rendi állását, aki a címerrel rendelkezik.
(…)
Mi a helyzet, kérem szépen, a magyar címer és korona tiszteletében – és kapcsolatában? Ez az alapkérdés. Teljesen egyetértek Kéri Kálmánnal: aki nem tiszteli a magyar koronát, aki nem tiszteli a magyar címert, az legalábbis ne tekintse magát magyar hazafinak. Teljesen egyetértek! (Taps.) Most az a kérdés, hogy ez a kettő történetileg és tartalmilag hogyan kapcsolódik egymáshoz. A XIV. századig a magyar, államinak tekinthető – itt van egy kis leegyszerűsítés, de hadd lépjek ezen túl, mert nem lényeges – címer nem hordoz koronát – amennyire ismerjük. (…) Kövessük a legjobb hagyományainkat! Őrizzük a középkori eredetű címerünket, amely tényleg az egyik legrégebbi állami címer Európában! Őrizzük a koronánkat, amelyhez hasonlóval, nemzeti függetlenségét védő ország, kevés rendelkezik! Ennek alkossunk egy törvényt – de ne tekintsük az egyetlen lehetséges hazafias megoldásnak a kettő ilyenformán való összekapcsolását!  Képviselőként szóltam, netán történészként. Én messzemenően alávetem magam a többségi határozatnak.” (Az Országgyűlés hiteles jegyzőkönyve, 1990-1994.  1990. június 18. 899. hasáb)

Felmerült az is, hogy mindkét címer legyen hivatalos, mert mindkettő mellett szólnak komoly történelmi érvek, azaz különböztessék meg az állami és a történelmi címert, s alkalomtól függően használják a koronás, illetve a korona nélküli jelképet. Az Ellenzéki Kerekasztal közös javaslata is úgy fogalmazott, hogy a Magyar Köztársaság hivatalos állami jelképe a Kossuth-címer legyen, de ünnepi alkalmakkor mégis a koronás verziót használják. Az SZDSZ későbbi képviselője, Tamás Gáspár Miklós is emellett sorakoztatott fel érveket a Magyar Nemzetben megjelent publicisztikájában:

„1990. január 7-én nem lesz elnökválasztás, de a köztársasági címerről elvben még szavazni kellene. (…) Nem vagyok sem heraldikus, sem történész, tehát érdemben nem tudnék hozzászólni a címer körülötti tudományos vitáikhoz. Nagyon tisztelem a Kossuth-címer és a koronás kiscímer tudós híveit, de laikusként nem tudhatom, mit is tartsak érveink felől. Úgy tetszik azonban, a disputa nem tisztán iskolás, hanem politikai is. Sok demokrata érzésű republikánus úgy gondolja, hogy korona nem szerepelhet köztársasági jelvények között. Mások restaurációs veszélyektől, szomszédaink esetleges gyanakvásától tartanak. Sokan azonban az ezeréves Magyarország történeti folytonosságát szeretnék a címerben megjeleníteni, a „befogadó hazafiság” Szent István-i eszményét, egy középkori nagyhatalom csakugyan kebeldagasztó emlékezetét. Mindezek teljességgel méltányolható elvek és fönntartások. (…) Nekem nagyon tetszik, hogy a Magyar Demokrata Fórum sok transzparensén mindkét címerváltozat szerepel. Nemhiába, dr. Antall József, a magyar közjogi hagyomány egyik legjobb ismerője az MDF elnöke. Elvégre a kiegyezés után is három címerváltozatot használtak, a kis-, a közép- és a nagy címert. Miért ne lehetne az ún. Kossuth-címer az új kiscímer, és a koronás címer (angyalokkal vagy nélkülük) a nagycímer? Az önkormányzatok, a városok, a községek maguk dönthetnék el, melyiket kívánják használni.”

A Magyar Köztársaság címere
Forrás: https://www.nemzetijelkepek.hu/

A Parlamentben folyó hosszas vita során egy idő után világossá vált, hogy mindkét álláspont képviselői kifogytak a heraldikai, közjogi, politikai érvekből. 1990. július 3-án az Országgyűlés az ellenzék és a kormány beleegyezésével úgy döntött, hogy az általános vitát befejezik: még aznap 258 igen, 28 nem szavazattal, 35 tartózkodás mellett úgy módosította az alkotmányt, hogy a Magyar Köztársaság állami jelképe a koronás címer lett.

Zágoni-Bogsch Gergely

 

Felhasznált irodalom:

Évfordulók

Bannerek

Olvasói fiók

Magyar Jogi Portál

Országház Könyvkiadó

MPGY

Muzeális

Soltész bibliográfia

Steindl

Fotótár

Kisebbség - v5

virtuális könyvtárlátogatás

virtuális könyvtárlátogatás