Táncsics Mihály író és politikus paraszti családba született 1799. április 21-én Ácsteszéren. Budán elvégezte a tanítóképzőt, majd jogot kezdett el tanulni, de érdeklődése egy idő után az irodalom felé fordult. 1835-tól jelentek meg a társadalmi programadás igényével is fellépő regényei, melyekben a feudalizmus felszámolását és a polgári átalakulást népszerűsítette. Hasonló szellemiségű publicisztikái a Természet című folyóiratban jelentek meg. 1844-ben a cenzúra kikerülése érdekében külföldön adta ki Sajtószabadságról nézetei egy rabnak című röpiratát, melynek pozitív fogadtatása volt az éppen akkor ülésező országgyűlés követei körében. A Habsburg-hatalom az írás nyomán éveken át megfigyelte Táncsicsot, végül 1847-ben elfogták a rejtőzködő írót, és sajtóvétségre hivatkozva bírói ítélet nélkül börtönbe zárták.

Az 1848-as forradalom jelképes pillanata volt Táncsics kiszabadítása börtönéből. Az írót a pesti forradalmi tömeg kocsira ültette, melyet lovak helyett ők maguk húztak végig a városon. Táncsics áprilisban a parasztságot megszólító hetilapot indított Munkások Újsága címmel. A júniusban megválasztott első népképviseleti országgyűlésbe Siklós képviselőjeként került be. Felszólalásaiban a jobbágyfelszabadítás radikális, a nemességet nem kárpótoló változata mellett állt ki. Decemberben Kossuth Lajos úgy ítélte meg, hogy nézetei veszélyeztetik a hadban álló ország társadalmi egységét, ezért lapját betiltatta. Táncsics a szabadságharc leverése után egészen az 1857-ben kihirdetett amnesztiáig rejtőzködve élt. Ebben az időszakban röpiratokban buzdított a Habsburg-hatalommal szembeni ellenállásra. 1860. március 15-ére tüntetést próbált szervezni a fővárosban, ám elfogták, és 15 év börtönre ítélték. 1867-ben, a kiegyezéskor nyerte vissza szabadságát.

1869-ben az Orosháza központú választókerület országgyűlési képviselőjévé választották a radikális függetlenségpárti, korabeli szóhasználattal Szélsőbal párt színeiben. Parlamenti beszédeiben a zsellérek földhöz juttatása és a választójog kiterjesztése mellett emelt szót. Figyelme egyre inkább a kialakulóban lévő új társadalmi osztály, az ipari munkásság felé fordult. Úgy látta, ez a réteg sem rendelkezik megfelelő politikai képviselettel, ezért 1869-ben elvállalta az Általános Munkásegylet vezetését. Azonban már 1870-ben lemondott pozíciójáról, mert nem értett egyet a munkásmozgalom internacionalista irányultságával. Megromlott látása miatt 1872-ben nem indult újra a képviselőségért, és visszavonult a közélettől. Élete hátralévő részében magyar nyelvészeti kérdésekkel foglalkozott. 1884. június 28-án hunyt el Budapesten.

Táncsics Mihály szépirodalmi és politikai művei egyaránt megtalálhatók könyvtárunkban. Külön felhívjuk olvasóink figyelmét Táncsics Mihály képviselő úr, 1869-1872 című kötetünkre, amely Táncsics képviselői időszakában született beszédeiből és írásaiból ad válogatást.