Katalóguskeresés - kurzor villog

 

Nyitó oldali csempék

Tartalom megjelenítő

200 éve halt meg Tessedik Sámuel evangélikus lelkész, pedagógus, pedagógiai és gazdasági szakíró

„Ki volt Tessedik Sámuel? Templomépítő, evangélikus lelkész. Iskolaalapító, népnevelő és tanító. Gazda, az akác és a lucerna elterjesztője. Kísérletező tudós az alkalmazott tudományok területén. Talán az első vidékfejlesztő. Mert környezetében minden érdekelte, ezért mindennel foglalkozott, ami javításra, változtatásra szorult.”[1]

Tessedik Sámuel a magyar felvilágosodás korának egyik legjelentősebb képviselője volt, akinek munkájára egyaránt nagy hatással voltak Rousseau tanai, a felvilágosodás racionalizmusa és a pietizmus gyakorlati vallásossága.

Tessedik Sámuel

Az ifjú Tessedik Sámuel

A Pest megyei Albertiben (mai nevén Albertirsa) született 1742. április 20-án. A német anyanyelvű, de szlovákul is tudó édesapja szintén evangélikus lelkész volt, édesanyja a pozsonyi származású, német ajkú Lang Erzsébet. Születése után két évvel az apa a békéscsabai gyülekezetbe került. A család az apa korai halála után költözött vissza Pozsonyba.

Középiskoláit a pozsonyi evangélikus gimnáziumban végezte. A gimnázium után a magyar nyelv elsajátítása céljából a debreceni református kollégiumban tanult tovább. Kétéves debreceni diákoskodás után a felvidéki városok (Kassa, Eperjes, Lőcse) érintésével gyalog tért vissza Pozsonyba, majd 21 éves korában a németországi Erlangen evangélikus egyetemére iratkozott be. A teológia mellett tovább bővítette orvosi és természettudományos ismereteit. Az egyetem elvégzése után ellátogatott több észak-német városba. Halléban a nagyhírű árvaházat, Jena és Potsdam környékén a csatornarendszereket, a vízszabályozó gátakat, az öntözéses kísérleteket, a lecsapolási munkálatokat, a homokra telepített erdős ligeteket, a homokmegkötést, a mezőgazdasági ipart, valamint a közoktatás fejlett intézményeit tanulmányozta.

Visszatérve, rövid pozsonyi és surányi tartózkodás után 1767-ben segédlelkészi megbízást kapott a Békés megyei Szarvason. Rövidesen vezető lelkésze lett a zömmel szlovák anyanyelvű gyülekezetnek. 1769-ben feleségül vette elődje, Markovitz Mátyás lelkész leányát, akinek halála (1791) után Lissoviny Karolinával kötött újra házasságot. Évtizedeken keresztül – 53 éven át – haláláig állt a szarvasi gyülekezet élén. Emellett az evangélikus iskolában tanított, ahol az írás, olvasás, számolás és hittan mellett a faültetés és a selyemhernyó-tenyésztés ismereteibe avatta be a növendékeket. Oktatás- és iskolapolitikai elgondolásait az 1780 májusában Szarvason alapított „Gyakorlati Gazdasági Intézet”-ben próbálta valóra váltani. Az iskola felállításában egyéni pedagógiai hajlamain és a külföldi példákon kívül jelentős szerepe volt az 1777-ben kiadott Mária Terézia-féle Ratio Educationis ösztönző hatásának is. A közoktatás első magyarországi állami reformja fokozni kívánta a természettudományos és mezőgazdasági jellegű ismeretek terjesztését is. Tessedik azonban felismerte, hogy a népoktatás területén az I. Ratio Educationis érdemi változást nem eredményezett. Szarvasra érkezésekor a falusi élet egyszerűsége helyett nagyfokú elmaradottsággal szembesült.

Tessedik szobra, Szarvas

Tessedik Sámuel szobra Szarvason

Szakírói munkássága viszonylag későn bontakozott ki: negyvenkét éves volt, amikor első, egyben legfontosabb műve megjelent. Életműve mintegy négyszáz címjegyzéket tartalmaz. 1784-ben jelent meg fő műve, Der Landmann in Ungarn, és az 1786-ban Pécsen kiadott „A parasztember Magyarországban mitsoda és mi lehetne” címmel. Ebben a művében a magyar parasztság sanyarú életkörülményeinek okait kísérelte meg számba venni. Ezek között említi az iskolai oktatás elmaradottságát, a korszerű ismeretek hiányát, a rossz körülmények között folyó földművelést és állattenyésztést, az aprófalvas településrendszert, az elmaradott szokásokat, babonákat, a szükséges piacok hiányát. Művének nagyobbik részében arra keresi a választ, hogy milyennek kell lennie az eszményi falunak: fontos feladatnak tekintette a település szerkezetének, az utcák és a házak megfelelő elrendezésének kialakítását. Munkásságát e művére hivatkozva Féja Géza is méltatta Viharsarok című művében: „Tessedik mindenekelőtt nemcsak alapját vetette meg a magyar agrárirodalomnak, hanem mintegy másfélszáz komoly tudományos értékű művével fel is virágoztatta. A nemzetnevelés és a gazdasági szakoktatás kérdését egészen összeolvasztotta.”[2]

Parasztember Magyarországban

Fontosabb szakmunkái közt érdemel említést az 1801-ben németül és magyarul megjelent műve, amely az eredményes rétgazdálkodással és a lóhere termesztésével foglalkozik. Ezen kívül összeállította Szarvas gazdasági fejlődésének krónikáját az újratelepítéstől, 1722-től 1806-ig. Küzdelmes pályafutásának sikereit és kudarcait Das Leben eines evangelischen Landpfarrers című önéletrajzában írta meg.

A szarvasi iskolának a kezdeti, nagy visszhangot keltő sikerek után azonban mind több gonddal kellett szembenéznie. Az 1790-es években egyre több vitája támadt az egyházközség elöljáróival. 1795-ben az iskola működését fel kellett függeszteni. A hathatósabb állami támogatás nyomán 1798-99-ben ugyan újra beindult a képzés, de Tessedik ekkor már parasztfiatalok nélkül volt kénytelen iskoláját néhány évig tovább működtetni. 1806-ban végleg bezárta kapuit az Európa-szerte ismertté vált gazdasági iskola.

Pedagógiai munkája mellett széles körű tevékenysége kiterjedt az Alföld – elsősorban Szarvas – életének minden területére. Gyakorlati munkásságának fontos fejezete az alföldi szikesek fásítása. Ő honosította meg Szarvason és környékén az akácfát, s alkalmazott gazdaságában mezővédő erdősávot. Sokat tett a helyes rétművelés, a szénaszárítás és a szénapajták építése terén. A gyakorlatban adott jó példát a lóhere és a lucerna termelésére. Először alkalmazott sorvetést. Szorgalmazta a kukorica termesztését, a kapások szántóföldi művelését a talaj termőerejének fokozása céljából is fontosnak tartotta. Meghonosította a vasborona és a henger használatát.

A szikesek javítása mellett jelentős eredményeket ért el a kertészeti kultúrák termesztése terén. Hozzáfogott a saláta, sárgarépa és a burgonya termesztéséhez, gyűjtötte a gyógyfüveket. Széles körű kísérletezést folytatott a gyümölcsfák meghonosítása, az oltványok nevelése terén. Az 1790-es évek közepére a különböző területekről begyűjtött alanyokból mintegy 300 fajtát tenyésztett ki. Szenvedélye lett a szőlőművelés is, sikeres kísérleteket folytatott az aszúborral. Saját munkásságával kapcsolatban úgy gondolta, hogy korszakalkotó változásokat eredményezhet a természet és az ember viszonyában. „Gazdasági kertem nyilvánvalóvá tette azt a XVIII. század végéig félreismert nagy igazságot, hogy az ember, mint Istennek privilegizált sáfára a földön, ha méltóságát, képességeit, rendelkezésre álló eszközeit felismeri s hasznosítja, szorgalommal még az éghajlatot is enyhébbé formálhatja.” Szinte a jövőbe látva, profetikus hangvétellel írta: „Ahol nem gondoltam, nem is gyanítottam, ott is bő gyümölcsöket termett a mag, melyet szóban és írásban elhintettem. De remélem, még síromon is ki fognak kelni a virágok, melyek magvát tán időnek előtte, tán terméketlen földbe, jó reménység fejében elvetettem.”[3] (Tessedik Sámuel Összegyűjtött Írásai)

Szarvason hunyt el 1820. december 27-én.

Főbb munkái:

Der Landmann in Ungarn, was er ist und was er sein könnte; nebst einem Plane von einem regulierten Dorfe. Pest, 1784. (Magyarul: A parasztember Magyarországon mitsoda és mi lehetne. Ford. Kónyi János. Pécs, 1786.)

Ökonomisch-physikalisch-statistische Bemerkungen über den gegenwärtigen Zustand des Landwesens in Ungarn. Pressburg, 1787.

Declarationes duae coram incl. commissione regia die 9 et 10 Mai 1792. Factae, atque scholam oeconom. [s.l.], [s.a.]

An das Ungarische, besonders Protestantische Publicum, detaillirte Erklärung der Ursachen des Entstehens und des Einschlafens des ersten Praktisch-Oekonomischen Industrial-Instituts zu Szarvasch. 1798. (Magyarul: Részleges felvilágosítás)

Neuer Wiesen-Rektifikazions-Plan Ofen. 1800. (Magyarul: Új módja a rétek igazításának. Buda, 1801.)

Nachricht von dem Anbau und der Benutzung des Lucerner-Klees. [s.l.], [s.a.]

Zsilinszky Mihály (szerk.): Teschedik Sámuel önéletírása. Pest, 1873.

Nádor Jenő (ford., szerk.): Szarvasi nevezetességek, azaz Szarvas mezőváros gazdasági krónikája. Budapest, 1938.

Vincze László (szerk.): Tessedik Sámuel válogatott pedagógiai művei. Szerk. Vincze László Budapest, 1956.

Hanzó Lajos (szerk.): Tessedik Sámuel kisebb írásai. Szarvas, 1960.

Felhasznált irodalom:

A reformer Tessedik: Tessedik Sámuel összegyűjtött írásai. Szarvas, Tessedik Sámuel Főiskola, 2002.

Féja Géza: Viharsarok. Athenaeum, Budapest, 1937.

https://mek.oszk.hu/00000/00058/html/tessedik.htm



[1]A reformer Tessedik: Tessedik Sámuel összegyűjtött írásai. Szarvas, Tessedik Sámuel Főiskola, 2002.

[2]Féja Géza: Viharsarok. Athenaeum, Budapest, 1937, 22. o.

Bannerek

Olvasói fiók

Magyar Jogi Portál

Országház Könyvkiadó

MPGY

Muzeális

Soltész bibliográfia

Steindl

Fotótár

Kisebbség - v5

ADT logo