1793-tól 27 évig Bécsben szerkesztette a Magyar Kurir című politikai lapot és melléklapját, a Magyar Muzsát (1798-tól Pánczél Dániellel). Sokat fáradozott a magyar kulturális élet, a nyelv, az irodalom és színjátszás fellendítésén. Jövedelmének jelentékeny részét az irodalom támogatására fordította.

Nyelvészeti, földrajzi, történeti és mezőgazdasági tárgyú műveket írt. Osmanografia, azaz a török birodalom… állapottyának és a magyar királyok ellen viselt hadakozásainak summás leírása (I–III. rész 2 térképpel, Bécs, 1788–89) művének megjelenése után itthonról egyszeriben felfigyeltek rá. Kazinczy barátsága már korábbi keletű, a bibliofil főurak (Festetics Gyögy, Orczy Lőrinc, Ráday Gedeon, Teleki Sámuel) sorban rendelik meg könyvét, így módjában volt elkezdeni a ’Pannóniai Féniksz, avagy a hamvából fel-támadott magyar nyelv’ megírását, amely 1790-ben hagyta el Trattner János nyomdáját. A ’Pannóniai Féniksz…’ távolról sem csak nyelvészeti munka. Nyelvünk fejlődésének a lehetősége csak ürügy rá, hogy kulturális, tudományos és gazdasági elmaradottságunkra rámutasson, már-már egy flamand polgár szemszögéből vizsgálva.

A magyar szent koronának és az ahoz tartozó tárgyaknak historiája (Bécs, 1792.) című műve II. Lipót 1790. november 15-én Pozsonyban tartott koronázásának állít emléket. A mű 39 színes rézmetszetet tartalmaz (Szent Korona története, leírása, a koronát őrző vármegyei bandériumok bemutatása), páratlanul szép illusztrációi az egyik legbecsesebb magyar könyvvé emelték.

Főbb művei:

Osmanografia, azaz a török birodalom … állapottyának és a magyar királyok ellen viselt hadakozásainak summás leírása (I–III. rész 2 térképpel, Bécs, 1788–89);

Pannonfai Féniksz, avagy hamvából feltámadott magyar nyelv (Bécs, 1790);

A magyar szent koronának és az ahoz tartozó tárgyaknak historiája. (Bécs, 1792.)

Magyar Almanak, 1794, 1795. és 1796. esztendőre (I–III. Bécs, 1793–95);

A mezei gazdaságot tárgyazó jegyzések (I–II. Pánczél Dániellel, Bécs, 1800–1801);

Egyiptom históriája (Bécs, 1811).