Magyarország alkotmánya olyképen tartatik fenn, hogy mindazon szabályai, melyek a birodalmi alkotmánnyal összhangzásban nincsenek, érvényöket vesztik; s hogy minden nemzetiség és divatozó nyelv egyenjogúsága a nyilvános és polgári élet összes viszonyaiban célszerü intézmények által biztosíttassék. (Olmützi alkotmány, 71. §)

175 éve, 1849. március 4-én adta ki I. Ferenc József a morvaországi Olmützben (ma Olomouc) az ún. olmützi alkotmányt. Az oktrojált alkotmány kibocsátására a császári csapatoknak a magyar honvédség felett aratott kápolnai győzelme hírére (1849. február 26-27.), a morvaországi Kremsierben (ma Kroměříž) ülésező, viszonylag demokratikus, liberális alkotmánytervezet kidolgozásán munkálkodó Birodalmi Gyűlés feloszlatásával egyidőben került sor.

​​​​​​Az alkotmány szerint az ausztriai császárság koronatartományokból áll, amelyek együtt „képezik a szabad, önálló, oszthatatlan és felbonthatatlan alkotmányos ausztriai örökös monarchiát”. Az alkotmány Magyarországról leválasztotta és külön tartománnyá nyilvánította Erdélyt a Részekkel, az egymással egyesítendő Horvátországot, Szlavóniát és a Tengermelléket; a Katonai Határőrvidéket; a Bácskából és a Temesközből szervezendő Szerb Vajdaságot. Az okmány az alapvető fontosságú ügyeket, így többek között a hadügyet, a pénzügyet, a külügyet, valamint az ipar- és kereskedelemügyet a majdan létrehozandó birodalmi gyűlés kezébe tette. Az egyes tartományok képviselőiből álló új Birodalmi Gyűlés a törvényhozó hatalmat a császárral együtt gyakorolhatta volna, a kormányzást viszont teljesen az uralkodó jogának nyilvánították.

Az alkotmány a birodalom szinte valamennyi nemzete körében felháborodást váltott ki, Magyarországon pedig a Függetlenségi Nyilatkozat kiadásához vezetett. Bevezetését előbb a magyarországi háború végéig elhalasztották, majd 1849 novemberében újra kihirdették Magyarországon, de az ostromállapot miatt ekkor sem léptették életbe. Végül 1851. december 31-én a Szilveszteri Pátenssel hatályon kívül helyezték.