A bűnvádi perrendtartásról szóló 1896. évi XXXIII. törvénycikk, melyet az Országos Törvénytárban 1896. december 22-én hirdettek ki, a hazai perjog történetében mérföldkőnek számít. A törvény jogtörténeti jelentősége abból fakad, hogy azt megelőzően a hazai bűnvádi perjog évszázadokon át kodifikálatlan maradt, a számos jogforrásból táplálkozó perjogi joganyag területileg és személyileg is megosztott, partikuláris volt.

A bűnvádi perrendtartás megalkotására irányuló első hazai törekvések – amelyek a számtalan törvénycikkben elszórt és nagyrészt a gyakorlaton alapuló hazai jog összegyűjtését és rendszerezését célozták – már a XV. század végétől jelentkeztek. E törekvések sorában említhetjük – a teljesség igénye nélkül – az 1790-1791-es reformtörekvéseket, az 1840-ben elindult kodifikációs munkálatokat, melyek eredményeként három büntetőjogi tárgyú javaslat is született, mindhárom megszövegezése Deák Ferenc nevéhez köthető. Az 1843-ban az országgyűlés elé terjesztett javaslatok egyike a büntető eljárás szabályozásának tervezete volt, európai minták után felépített, haladó szellemű javaslat, amely az esküdtbíráskodás intézményén bukott el, mivel azt a főrendek egyáltalán nem támogatták.

Az 1848-1849. évi jogi forradalom és szabadságharc időszakában a büntető perrendtartás átfogó reformjára nem került sor. Fontos részintézkedések azonban történtek, így például megszűnt a földesúri bíráskodás, felszámolták az úriszékeket (1848:11. tc.), a büntetőeljárás terén pedig alapelvi változást hozott a sajtótörvény (1848:18. tc.) 17. §-a, amely kimondta, hogy sajtóvétségek esetén "nyilvánosan esküdtszék ítél", egyúttal felhatalmazta a minisztériumot, hogy az esküdtszéki eljárást rendeleti úton szabályozza. Ennek eredménye volt Deák Ferenc igazságügy-miniszter sajtóesküdtszéki rendelete (1848. április 29.). A neoabszolutizmus idején császári pátenssel léptették életbe az osztrák büntető perrendtartást. A büntetőeljárási rendelet 1853-ban jelent meg, hatálya az egész Habsburg Birodalomra kiterjedt. A perrendtartást óriási ellenszenv fogadta hazánkban, később az 1861-ben megtartott Országbírói Értekezlet által kidolgozott Ideiglenes Törvénykezési Szabályok a szűkebb értelemben vett Magyarország területére az osztrák joggal szemben – csekély változással – régi jogunkat, az 1848 előtti büntetőeljárási szabályokat állították vissza. 1861 után tehát az 1848 előtti eljárási jogszabályok érvényesültek, meghatározott területek és fórumok szerinti különbözőségével. A büntetőeljárás bizonytalan, hosszas, sőt nem egyszer megbízhatatlan volt. A zavart csak fokozta, hogy a régi, hiányos büntetőeljárási törvények elavultak, használhatatlanokká váltak. Az eljárás a gyakorlat által kialakított szabályok szerint folyt, helyenként igen különbözően, tág teret nyitva a bírói önkénynek. Fontos szerepet töltött be ebben az időszakban a büntetőeljárást tekintve Pauler Tivadar Büntetőjogtan című tankönyve (1864-1865), amelynek eljárásjogi szakaszait (II. kötet) a büntetőperekben a bíróságok általánosan használták.

A kiegyezés után Horváth Boldizsár igazságügy-miniszter a törvényhozás elé terjesztette a bűnvádi eljárás ideiglenes szabályozásáról szóló törvényjavaslatot, amelynek tervezetét Csemegi Károly – akkor mint igazságügyi államtitkár – készítette el. Az országgyűlés olyan hosszan tárgyalta a javaslatot, hogy az igazságügyi kormányzat intézkedésre kényszerült. Bittó István igazságügy-miniszter a törvényjavaslat szövegét mint "Ideiglenes eljárási szabályzatot" 1872-ben körrendelettel (1872. május 1-jén kelt 4765. sz. IM rendelet) megküldte a bíróságoknak, és kérte, hogy ideiglenesen fogadják el irányadó szabályként. A bűnvádi eljárási szabályzat, amelyet fedőlapjának színe után "Sárga könyvnek" neveztek el, hivatalos jogforrási erő hiányában is 28 évig irányította a büntető eljárásjogi gyakorlatot.

Az 1878. évi büntető törvénykönyv megalkotása a büntető eljárás egységes szabályozásának igényét is felvetette. A tervezet elkészítésére ismét Csemegi Károly kapott megbízást, aki ekkor már kúriai tanácselnök volt. A tervezet 1882 végén jelent meg nyomtatásban Magyar bűnvádi eljárás a törvényszék előtt címmel, általános indokolással együtt. Csemegi – bár korábban az esküdtszék híve volt – a javaslatban már mellőzte az esküdtszéket. A tervezet nagy szakmai vitákat váltott ki, később Pauler Tivadar igazságügy-miniszter 1885-ben a viták összegzésére szaktanácskozmányt hívott össze, amely minden fontos kérdésben állást foglalt. A jogirodalmi viták és a tanácskozmány észrevételeinek figyelembevételével Csemegi átdolgozta a javaslatot. A második tervezet 1886-ban jelent meg, melynek gyakorlati alkalmazhatóságával kapcsolatban több kétség merült fel, így az újból átdolgozásra és kiegészítésre került. Ezúttal Schedius Lajos királyi kúriai bíró, Tarnai János budapesti ügyvéd és Wlassics Gyula budapesti királyi főügyész-helyettes kapott megbízást. Az így elkészült 1888. évi javaslatot Szilágyi Dezső igazságügy-miniszter újra átdolgoztatta, végül utódja, Erdélyi Sándor terjesztette a Képviselőház elé 1895. május 4-én. A végleges szövegtervezet több kimagasló jogtudós, gyakorló jogász munkáját dicséri, így többek között Chorin Ferenc budapesti ügyvéd, Balogh Jenő budapesti királyi alügyész, majd igazságügy-minisztériumi titkár és Vargha Ferenc budapesti királyi alügyész is részt vett a munkálatokban.

A képviselőház igazságügyi bizottsága 1895. november 16-tól 1896. február 4-ig tárgyalta a javaslatot, és a módosított szöveget 1896. április 23-án terjesztette be a képviselőház elé, amely azt szeptember 12-ig megtárgyalta és megszavazta. Az uralkodó 1896. december 4-én szentesítette a törvényt. A bűnvádi perrendtartásról szóló 1896. évi XXXIII. törvénycikk 1900. január 1-jén lépett hatályba. A maga korában európai színvonalú kódex a törvényszékek, az esküdtbíróságok és a járásbíróságok előtti eljárást szabályozta. Általános hatáskörű büntetőbírósággá a törvényszéket tették, bizonyos, a törvényben felsorolt, súlyosabb bűncselekmények az esküdtszék, az ugyancsak a törvényben felsorolt csekélyebb súlyú vétségek (becsületsértés, rágalmazás, könnyű testi sértés) és a kihágások nagyobb része a járásbíróság elé került. A perrendtartás főbb alapelvei voltak a hivatalból történő eljárás, a közvetlenség, a szóbeliség, a nyilvánosság, az ügyfélegyenlőség, a bizonyítékok szabad mérlegelésén alapuló szabad bizonyítási rendszer, a védelem szabadsága, a személyes szabadság bizonyos garanciái – különösen az előzetes letartóztatással és a vizsgálati fogsággal összefüggésben.

A bűnvádi perrendtartást (Bp.) két további törvény egészítette ki: az esküdtbíróságok szervezetét, működését szabályozó 1897. évi XXXIII. törvénycikk és a bűnvádi perrendtartás életbe léptetéséről szóló 1897. évi XXXIV. törvénycikk, mely a büntetőbíróságok hatáskörét állapította meg.

A bűnvádi perrendtartás anyagának teljes körű feldolgozást találjuk a Grill Kiadó gondozásában 1898 és 1900 között megjelentetett 4 kötetes kommentárban, amelyet olyan neves büntető jogtudósok írtak, mint Balogh Jenő, Edvi Illés Károly királyi ügyész és Vargha Ferenc koronaügyész. A Bűnvádi perrendtartás magyarázata című mű, 1910-ben három kötetben napvilágot látott, a hatálybalépés óta eltelt 10 év bírói joggyakorlatával is kiegészített második átdolgozott kiadása megtalálható a Nagy olvasóterem jogi szekciójában a KK III/852:1-3 jelzeten.

A bűnvádi perrendtartás – módosításokkal ugyan, de – egészen 1952-ig, a büntető perrendtartásról szóló 1951. évi III. törvény hatálybalépéséig érvényben maradt.

Felhasznált irodalom:
Bódiné Beliznai Kinga: 115 éve lépett hatályba a bűnvádi perrendtartás (1896:33. tc). In: Kúriai Döntések. Bírósági Határozatok, 2015. LXIII. évf. 8. sz. Belső borító.
Borai Ákos: Az 1896-os bűnvádi perrendtartás kodifikációja, jogtörténeti előzményei - a vizsgálóbíró intézménye. 1. rész. In: Főiskolai Figyelő Plusz. A Rendőrtiszti Főiskola tudományos folyóirata, 1994. 3. sz. p.337-363.
Borai Ákos: Az 1896-os bűnvádi perrendtartás kodifikációja, jogtörténeti előzményei - a vizsgálóbíró intézménye. 2. rész. In: Főiskolai Figyelő Plusz. A Rendőrtiszti Főiskola tudományos folyóirata, 1994. 4. sz. p.476-508.
Fantoly Zsanett: A magyar büntetőeljárási jog kodifikációjának történeti fejlődése. Elektronikus dokumentum.
http://acta.bibl.u-szeged.hu/32850/1/juridpol_foru... (Letöltés ideje: 2021.06.29.)