1892-ben a kiegyezés és a királykoronázás negyedszázados évfordulója teremtett alkalmat arra, hogy a Monarchia második városát olyan címmel lássák el, amely Béccsel egyenrangúvá teheti. Az ünnepségek miatt a magyar fővárosban tartózkodó Ferenc József engedett a miniszterelnök kívánságának, és június 10-én elrendelte a „Budapest fő- és székváros” elnevezés használatát.

Ő császári és apostoli királyi Felsége szavai (1892. június 8.)

„Hü ragaszkodásuk és hódolatuk kifejezéséért ismételve köszönetet mondva, biztosítom önöket, hogy a szép Budapestnek, magyar székvárosomnak további felvirágzását szivemből kívánom és élénk örömmel kisérendem.”

A döntés nyomán született Szapáry Gyula miniszterelnök Budapest lakosainak címzett leirata (1892. június 11.)

„Budapest főváros közönségének.

Ő császári és apostoli királyi Felsége ministerelnöki minőségemben tett előterjesztésemre folyó évi június hó 10-én, Budapesten kelt legfelsőbb elhatározásával legkegyelmesebben megengedni méltóztatott, hogy Budapest főváros, mint magyar székvárosa ezentúl ’Budapest fő- és székváros’ elnevezést használhasson. Miről a főváros közönségét örvendetes tudomásul és megfelelő további intézkedés végett ezennel értesítem.”