Vályi Gábor 1922. február 18-án született polgári családban Szombathelyen. 1940-ben érettségizett szülővárosában a Premontrei Rendi Szent Norbert Gimnáziumban. Ekkor már a zsidótörvények miatt egyetemre nem vették fel, így a budapesti Magyar Optikai Művekben műszerész lett. 1943 októberétől 510 napig munkaszolgálatosként végigjárta Erdély, Lengyelország és Szlovákia harctereit, majd 1945 februárjában megszökött a munkatáborból, és hamis papírokkal egy osztrák gépgyárban dolgozott 1945 májusáig. Visszatérése után Pesten beiratkozott a Külügyi Társaság diplomáciai tanfolyamára, melynek elvégzése után 1946 végén helyezkedett el a Külügyminisztériumban, ahol 1955-ig a sajtóosztály munkatársaként, majd osztályvezetőjeként dolgozott. 1955-től hét évig a Corvina Kiadó irodalmi vezetője volt, közben esti tagozaton végezte az ELTE Bölcsészkar művészettörténet és muzeológus szakát, ahol 1960-ban diplomázott.

1962 és 1971 között a Kulturális Kapcsolatok Intézetének osztályvezetője, majd főosztályvezetője volt. Négy nyelven beszélt (német, angol, orosz és francia), ezért a művelődésügyi miniszter kíséretében rengeteg külföldi tárgyaláson vett részt. 1970-ben áthelyezték az Országgyűlési Könyvtárba, amelyben az akkori igazgató idős kora miatt vezetőváltásra volt szükség.

Vályi Gábor 1971. július 1-től dolgozott az Országgyűlési Könyvtárban igazgató-helyettesként, majd 1972. január 1-től közel 12 évig igazgatója (1983-tól főigazgatója) volt a könyvtárnak. Egy elavult szerkezetű könyvtárat vett át, ahol a kevés munkatárs korszerűtlen szolgáltatásokat nyújtott, hosszú idő óta nem volt állományleltár, a raktárt helyhiány jellemezte. A külföldi állománygyarapodást évek óta elhanyagolták, a különgyűjtemények feltárása, a könyvtári feldolgozási munka, és a tájékoztatási tevékenység is problémákkal küzdött. Jogász hiányában a jogi könyvtári alaptevékenység is szünetelt. Vályi Gábor célkitűzése egy színvonalas tudományos szakkönyvtár létrehozása volt, hogy a fejlett szolgáltatásokkal minél több kutatót, egyetemistát bevonzzon a könyvtárba. Mindezt sikerült is megvalósítania a vezetői időszaka alatt. Elérte a költségvetés és a munkatársi gárda bővítését, támogatta a fiatalok munka melletti tanulását – sokan végezték el így a könyvtár szakot, a jogi egyetemet –, ezzel több évtizedre biztosította a szakmai utánpótlást. Fejlesztette a gyarapítási, feldolgozási, tájékoztatási tevékenységet, több külföldi könyv és időszaki kiadvány beszerzésével és feldolgozásával lehetőség nyílt új szakirodalmi, politikai és jogi szolgáltatások bevezetésére is, melyekhez új szervezeti egységeket hozott létre. Ezek közül hosszú életű volt az Információs és dokumentációs osztály, valamint a Jogi dokumentációs csoport, mely 1983-ban szintén osztállyá vált. Új szolgáltatásokat is bevezetett (pl.: világpolitikai információk feldolgozása 1973-tól, Magyar állam- és jogtudományi bibliográfia kiadása 1980-tól). A különgyűjtemények közül a Külföldi és a Magyar Parlamenti Gyűjtemény feldolgozását is elindította, valamint folytatta a könyvtári állomány 1971-ben megkezdett leltározását. Tömörraktári tárolási helyek létrehozásával bővítette a könyvraktárt. Gépesítéssel, informatikai fejlesztéssel a könyvtár modernizálását is végrehajtotta, a könyvtári információfeldolgozást is gépesítette, ezáltal jött létre pl. a Világpolitikai információk adatbázis. Az első személyi számítógép 1982-ben érkezett a könyvtárba. Már nyugdíjasként a PRESSDOK sajtófigyelő adatbázis létrehozását is elősegítette.

A magyar és nemzetközi könyvtárügyben is jelentős szerepet vállalt. A Magyar Könyvtárosok Egyesületében Elnökségi tag volt 1976 és 1981 között, 1977-ben pedig megalapította az egyesületben a Társadalomtudományi Szekciót, melynek 1982-ig elnöke is volt. 1979-től 1989-ig az Országos Könyvtárügyi Tanács elnöke, 1972-től az IFLA parlamenti könyvtári szekciójának vezetőségi tagja, 1973-tól a Nemzetközi Információs és Dokumentációs Szövetségben (FID) képviselte Magyarországot. Kezdeményezésére lépett be 1975-ben az Országgyűlési Könyvtár a Jogi Könyvtárak Nemzetközi Szövetségébe (IALL), és 1977-ben, majd 1988-ban is sikeres IALL-konferenciát rendeztek Budapesten, a könyvtár szervezésében.

Írásai folyamatosan megjelentek a hazai szaklapokban. Szerkesztőbizottsági tagja volt a Könyvtári Figyelő, a Külpolitika és a New Hungarian Quarterly című folyóiratoknak. Munkája elismeréséül szakmai és állami kitüntetésekben is részesült, 1979-ben megkapta a Szabó Ervin-emlékérmet, mely a hosszabb időn át kiemelkedő munkát végző, szakterületük fejlődését elősegítő könyvtárosok és levéltárosok elismerésére szolgált. Nyugdíjba vonulása után a könyvtárügy terén kifejtett több évtizedes eredményes tevékenységének elismeréseként 1984 márciusában a Szocialista Magyarországért érdemrendet, a Magyar Könyvtárosok Egyesületétől 1985-ben az MKE Emlékérmet kapta meg. Vályi Gábor 1983. június 30-án ment nyugdíjba, de amellett 1983 és 1991 között a könyvtárban tájékoztatási, illetve információ-feldolgozási, gyarapítási problémákkal, a feldolgozás ellenőrzésével, valamint a PRESSDOK adatbázis létrehozásával, építésével foglalkozott. 1991-től közel 10 évig az Országos Széchényi Könyvtár nyugdíjas tanácsadója volt, feladata a könyvtári külföldi kapcsolatainak, különösen a könyvadományozással foglalkozó alapítványoknak az ügyintézése volt. Élete végén tevékeny részt vállalt a Britannica Hungarica lexikonsorozat szerkesztésében, kiadásában.

2003. január 8-án hunyt el 81 éves korában, szülővárosában temették el.

Felhasznált irodalom:
1. https://szombathelyizsidohitkozseg.hu/a-kivetelezettseg-nyugtalansaga-tukorszilankok-a-valyi-csalad-tortenetebol/ – (2020.02.12.) Összeállította: Kelbert Krisztina történész, a Savaria Megyei Hatókörű Városi Múzeum osztályvezetője, a Szemtől szemben. Képek az elhurcolt szombathelyi zsidóság történetéből c. szombathelyi állandó kiállításra.
2. George Valyi írása a Holokauszt és a családom nyilvános facebook csoport oldalán Szemelvények Vályi Gábor visszaemlékezéséből – (2020.02.12.)
3. Veredy Katalin: Az utolsó évtizedekről. In: Jónás Károly – Veredy Katalin: Az Országgyűlési Könyvtár története 1870-1995. Bp. 1995. p. 285-290.
4. Jónás Károly: Egy könyvtárosi pálya hosszú évei. Interjú a 80 éves Vályi Gáborral, az Országgyűlési Könyvtár nyugdíjas főigazgatójával. Könyv, Könyvtár, Könyvtáros, 2002. 3. sz. p. 36-44.
5. Vályi Gábor (1922–2003). Nekrológ. Könyvtári LevelezőLap 2003. 2. szám p. 19.
6. Jónás Károly: Elhunyt Vályi Gábor, az Országgyűlési könyvtár nyugalmazott főigazgatója. Könyv, könyvtár, könyvtáros, 2003. 2. szám p. 55-57.