Aktuális információk - második sor

Kedves Olvasóink!
A könyvtár a húsvéti ünnepekre való tekintettel 2024. március 29. és április 1. között zárva tart.
Kellemes ünnepeket kívánunk önöknek!

Katalóguskeresés - kurzor villog

 

Nyitó oldali csempék

Tartalom megjelenítő

100 éve hunyt el Szászy-Schwarz Gusztáv jogtudós (1858-1920)

Schwarz Gusztáv 1858. január 1-jén született Pesten. 1911-ben törvényelőkészítő munkája elismeréseként előbb udvari tanácsosi, majd nemesi címet kapott, ekkor vette fel a Szászy-Schwarz nevet.

Szászy-Schwarz Gusztáv
Schwarz Gusztáv
(kép forrása: ELTE ÁJK)

A Budapesti Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karán tanult jogot, 1882-ben avatták doktorrá. Tudományos pályára készült, ezért 1883-ban európai egyetemeket látogatott meg, többek között a göttingeni egyetemen folytatott jogi tanulmányokat. Itt ismerkedett meg a német jogtudóssal, Rudolf von Jheringgel (1818–1892), aki nagy hatással volt rá. Kölcsönösen tisztelték egymást. Szászy magántanári habilitációjához Jhering támogató ajánlást küldött a budapesti jogi karhoz 1885-ben. Szászy-Schwarz egész életében a német jogász tanainak hű képviselője és továbbfejlesztője volt, Jhering magánjogi jogesetgyűjteményét nemcsak magyarra fordította, hanem 1901-ben a hazai jogéletből vett példákkal kibővítve adta ki.

1884-ben tett ügyvédi vizsgát, majd 1884-től 1896-ig ügyvédi irodát tartott fenn.

Szászy-Schwarz Gusztáv 1894
Kép forrása: Ország-Világ. 1894. 38. szám. p.1.

1885-től a Budapesti Tudományegyetemen a római jog magántanára, 1893-tól rendkívüli tanára, 1896 és 1900 között nyilvános rendes tanára, majd 1900-tól haláláig a kereskedelmi és váltójog, valamint a római jog jogosított tanára volt. Remek oktatóként, lebilincselő előadóként tartották számon, aki igen nagy hatást gyakorolt hallgatóságára mély tudásával, elmésségével. Az 1902–03-as és az 1916–17-es tanévben a Jog- és Államtudományi Kar dékánja volt, majd 1902-ben dékánként indítványt tett a Budapesti Tudományegyetemen a jogi kari könyvtár megalapítására, azzal a céllal, hogy a drága vagy nagy terjedelmű hazai és külföldi szakkönyveket, illetve az általános műveltséget terjesztő műveket is megvegyék a hallgatók számára. A könyvtár 1904-ben kezdte meg működését.

Szilágyi Dezső miniszter 1895-ben meghívta a magyar polgári törvénykönyv szerkesztő bizottságába, és az 1900-ban közzétett első tervezet örökjogi részét Schwarz írta meg. Hangsúlyozta a dologi jog, a családjog és az öröklési jog átfogó reformjának szükségességét. Európai színvonalú magánjogi kódexet szeretett volna, és arra törekedett, hogy neves külföldi jogászok is véleményezhessék a magyar tervezetet.

Értekezései, kritikái a lap megalapításától kezdve húsz éven keresztül a Jogállam és a Jogtudományi Közlöny című folyóiratokban jelentek meg. Egyik legfőbb monográfiája az 1906-ban megjelent A jogi személy magyarázata, amely jelentős jogi alapmű.

A magánjog terén számos máig értékes könyvet és tanulmányt írt. Ő foglalkozott először a bírói gyakorlat, a jogesetek elméleti jellegű és igényű elemzésével, az 1890-ben megjelent Magánjogi fejtegetések felsőbírósági határozatok című művében és az 1901-es Újabb magánjogi fejtegetésekben. Az 1911-ben megjelent öt tanulmányt tartalmazó Új irányok a magánjogban című kötetében a magyar magánjog mellett a római jog kérdéseivel is foglalkozott.

Tudományos érdemei elismeréséül 1918-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta. A római jog és a modern civilisztika képviselőjeként a jogbölcseleti kérdések iránt is nyitott volt. Nevét a német jogtudományban is jegyezték, a Deutsche Juristen-Zeitung munkatársaként is dolgozott. Az I. világháború alatt a Bajtársi Szövetség jogi osztályának elnöki tisztségét viselte, ezzel is a német–magyar jogi közeledést kívánta szolgálni. Figyelemmel kísérte az európai, első sorban a német nyelvterület jogtudósainak munkáját, többen hatással voltak munkásságára, például Ernst Zitelmann, de levelezett Eugen Huberrel, aki az 1912-es svájci magánjogi kódexet is megalkotta.

A Magyar Jogászegylet alelnöki, és az Iparjogvédelmi Egyesület elnöki tisztségét is betöltötte. Nagyhatású jogtudós volt, mesterének tekintették a magánjog későbbi kiemelkedő professzorai, köztük Marton Géza, Szladits Károly és Beck Salamon.

1920. április 8-án, rövid súlyos betegség után hunyt el Budapesten. A 62 éves jogtudóst a jogi egyetem csarnokában ravatalozták fel.

„A jogtudomány elméleti művelése mellett a törvényhozás terén szerzett érdemeket s ez volt az a tér a melyen ő különösen élete utolsó éveiben nagy szolgálatokat tett a midőn azt a szolgálatot vállalta magára a mely betetőzése lett volna a modern hazai jogrendnek: a magyar polgári törvénykönyv megalkotását, a melynek előkészítésében és szerkesztésében ő vezérszerepet vitt a melyet azonban, sajnos már nem tudott befejezni.” (Nagy Ferencz gyászbeszéde Szászy-Schwarz Gusztáv ravatalánál. (részlet) Jogállam. 1920. 5. szám. )

Az Országgyűlési Könyvtár állományában megtalálható művei digitalizálva elérhetők a Magyar Jogi Portálon:

https://go.ogyk.hu/dtt-coll-szaszy-schwarz-gusztav

Felhasznált irodalom:

Hamza Gábor: Szászy-Schwarz Gusztáv. In: Magyar jogtudósok. II. kötet. Budapest: Eötvös kiadó, 2001. p. 73-83.

Nagy Ferencz gyászbeszéde Szászy-Schwarz Gusztáv ravatalánál. Jogállam, 1920. 19. évf. 5. sz. p.185-188.

Szászy-Schwarz életrajza a Digitalizált Törvényhozási Tudástár Portálon: https://go.ogyk.hu/dtt-pers-szaszy-schwarz-gusztav

Bannerek

Olvasói fiók

Magyar Jogi Portál

Országház Könyvkiadó

MPGY

Muzeális

Soltész bibliográfia

Steindl

Fotótár

Kisebbség - v5

ADT logo