Aktuális információk - második sor

Kedves Olvasóink!
A könyvtár a húsvéti ünnepekre való tekintettel 2024. március 29. és április 1. között zárva tart.
Kellemes ünnepeket kívánunk önöknek!

Katalóguskeresés - kurzor villog

 

Nyitó oldali csempék

Tartalom megjelenítő

„Az igazság okán én mindig szembe helyezkedtem minden jogfosztással” – Dr. Serédi Jusztinián halálának 75. évfordulójára

„Ami csekélységemet illeti, minden erőmmel igyekszem függetleníteni magamat a változó, s helytelen közvéleménytől, igyekszem ragaszkodni a változatlan igazsághoz és következetes maradni benne, hogy ellenmondásba ne kerüljek önmagammal, hogy megnyilatkozásaimból semmit visszavonnom ne kelljen, hogy el ne veszítsem katolikus híveim és magyar testvéreim bizalmát.” (1939-1944. Felsőházi napló, 1939. II. köt, 49. ülés 1941. július 18.)

Serédi Jusztinián György, a Pozsony megyei Deáki községben 1884. április 24-én látta meg a napvilágot a Szapucsek család tizedik gyermekeként, így nem csekély áldozat volt a család számára fiuk taníttatása. Pozsonyban kezdett középiskolába járni, majd a VI. évfolyam után a pannonhalmi bencésekhez kérte felvételét. 1901-ben öltötte magára a szerzetesi ruhát és kapott új nevet a rendben: elődje, Hollósy Jusztinián csillagász, akadémikus, celldömölki apát után a Jusztinián nevet választották számára. Érettségi után Rómában folytathatta tanulmányait, itt került egyre közelebb az egyházjoghoz, mely meghatározta munkásságát és formálta szemléletét. A Szent Anzelm Egyetem kánonjogi tanára lett. Megírta a magyar Szent Benedek rend statutumait (szabályait), illetve komoly szerepet vállalt az 1918-ban kiadott Egyházi törvénykönyv, a Codex Iuris Canonici megszerkesztésében és forrásainak nyolckötetes összegyűjtésében. Ennek elismeréseként 1936-ban az Oxfordi Egyetem díszdoktorrá avatta.

Serédi Jusztinián portré
Serédi Jusztinián
(Somló Jenő festménye, 1928.)

Az I. világháború végén egy időre hazatért, és katonai lelkészként szolgált az esztergomi kenyérmezői táborban, ahol az összeomlás veszélye fenyegette. 1920-ban azonban ismét az örök város „szólította”: a Szentszéki Magyar Nagykövetség kánonjogi tanácsosa lett.

1927. november 30-án nevezte ki a pápa esztergomi érsekké, majd bíborossá. Tisztségénél fogva lett az Országgyűlés Felsőházának tagja, sokszor szólalt fel az üléseken: „mindig szem előtt fogom tartani azt, hogy Magyarországot csak erkölcsös, erkölcsi alapon lehet újra építeni, és ha igazán szívünkön viseljük a haza sorsát, akkor mindnyájunknak ezt az irányt kell követnünk.”

Nagy feltűnést keltett beszédeinek határozott álláspontja, erkölcsi tartása:

„Amikor én itt a jövő kialakításával kapcsolatban a múltba való bekapcsolódásunkat hirdetem, teszem ezt egyfelől azért, mert a történelemből tudom, hogy az a nemzet, amely saját múltját megtagadja, megpecsételte sorsát; (Úgy van! Úgy van!) de teszem ezt azért is, mert meggyőződésem szerint állami életünkben sem ősi alkotmányunkkal szemben, sem alkotmányos parlamentünkkel szemben nem szabad új és veszedelmes problémákat teremtenünk. (Úgy van! Úgy van!) Hiszen a mindennapi tapasztalat is azt mutatja, hogy nem minden rossz, ami régi, és nem minden jó, ami új! (Úgy van! Úgy van!)” (Felsőházi napló, 1933. június 21.)

„Én erősen bízom abban, hogy az Úristen, ha időnként súlyos megpróbáltatásokat küld is a magyar nemzetre, még sem hagy el, hanem csak próbára tesz bennünket. Biztos reményemet arra alapítom, hogy a magyar nemzetünk hibái mellett olyan nagyszerű jó tulajdonságokkal rendelkezik [...] „ (Felsőházi napló, 1942. augusztus 26.)

Serédi, Mátyás templom
Serédi Jusztinián kilép a Mátyás templomból, 1930.

Serédi Jusztinián országgyűlési tagsága mellett a Szent István Akadémia igazgatója, a Magyar Tudományos Akadémia társelnöke is volt. Munkásságához kötődik az 1938-as Eucharisztikus Világkongresszus megrendezése is. Hercegprímási ideje alatt engedélyezte a KALOT Népfőiskolai mozgalmat, a KALÁSZ katolikus lelkiségi mozgalmat, a KIOE Keresztény Munkásifjú Mozgalmat, valamint az EMSZO-t, az Egyházügyi Munkásszakosztályok mozgalmát, amelyek mind országos mozgalommá nőtték ki magukat. Támogatta a Szent Kereszt Egyesület létrejöttét is.

Eucharisztikus kongresszus
Eucharisztikus kongresszus, Budapest, 1938

Serédi életét felemésztette a végeláthatatlan munka, a véget nem érő háború. 1945. március 29-én, nagycsütörtökön, adta vissza életét Teremtő Atyjának.

Bannerek

Olvasói fiók

Magyar Jogi Portál

Országház Könyvkiadó

MPGY

Muzeális

Soltész bibliográfia

Steindl

Fotótár

Kisebbség - v5

ADT logo