Roger Moorhouse: Berlin at War: Life and Death in Hitler's Capital, 1939-45. London, Vintage Books, 2011. xx, 432 p.

A kötet szerzője Roger Moorhouse brit történész, a Royal Historical Society tagja, önmagát a náci Németország specialistájaként aposztrofálja. Szerzőnk számos könyvet adott ki a modernkori német történelemről, kiváltképpen Adolf Hitler életútját és a Harmadik Birodalom témakörét boncolgatva. A megjelent kötetei mellett számos lapban publikált és publikál a mai napig a The Timestól a Financial Times-ig, valamint állandó szerzője a BBC History és a History Today című magazinoknak is. Fő kutatási területéről a szerző több műve is megtalálható a könyvtárunkban, így például a The Third Reich in 100 Objects: a Material History of Nazi Germany, vagy a The Devils' Alliance: Hitler's Pact with Stalin, 1939-1941. Moorhouse érdeklődési körének egy másik nagy szegmense a modernkori lengyel történelem, azon belül is a második világháború időszaka. Könyvtárunk állományában ezt a témakört a First to Fight: the Polish War 1939 című kötete képviseli.

Ezúttal szintén a szerző egyik Harmadik Birodalommal foglalkozó könyvét ajánljuk figyelmükbe, amely a birodalom fővárosára, Berlinre fókuszál, pontosabban az ott lejátszódó eseményekre a második világháború alatt. A második nagy világégés történetének egy jelentős szelete vitathatatlanul Berlinben íródott, ez a város szolgált Hitler államának irányítóközpontjaként, megtestesítette Hitler metropolisokról alkotott elképzeléseit, valamint a birodalom maga is itt élte végnapjait. A háború során Berlin több légitámadást szenvedett el, mint bármely más német város a háború folyamán. Mindezt betetőzve a háború utolsó szakaszában a szovjet hadigépezet is teljes erejével robogott végig a városon. A Berlin at War oldalain Moorhouse naplókat, visszaemlékezéseket és interjúkat felhasználva igyekszik az ott zajló események mélyére ásni, adatokat keresve a náci főváros mindennapi életéről, az ott élők privilégiumairól, reményeiről és félelmeiről. Vajon Berlin lakosságának élete szignifikáns különbséget mutatott Európa más nagyvárosaihoz képest ebben az időszakban? A kötetet olvasva kiviláglik, hogy a válasz korántsem olyan egyértelmű, mint ahogy azt első pillanatban gondolhatnánk. További érdekes részleteket tudhatnak meg a kötetről, ha meghallgatják a szerzővel folytatott rövid beszélgetést a History Today podcastjában.

Joshua B. Freeman: Behemoth. A History of the Factory and the Making of the Modern World. New York, W. W. Norton, 2019. xviii, 427 p.

Kötetünk szerzője, Joshua B. Freeman a Queens College, a City University of New York (CUNY) és a CUNY Graduate Center történelemprofesszora, a Graduate Center történelem szakának volt vezetője. Freeman kutatásai elsősorban a munkásosztály történetére és szociológiájára fókuszálnak. A Behemoth: A History of the Factory and the Making of the Modern World című munkája is ezen a vonalon bontakozik ki, ugyanakkor a kötet több mint puszta gazdaságtörténet, vagy az építészeti bravúrokkal kiszínezett munkásmozgalmak krónikája. A szerző egy három évszázadot átfogó világ körüli útra invitál minket munkája lapjain keresztül, mely az angol textilgyárak kialakulásától a detroiti acélgyárakon át napjaink kínai hi-tech gyáróriásaiig vezet. Az ipari forradalom és a modern Kína gyártósorai mellett elidőzhetünk még többek között New England iparvárosaiban, Henry Ford Detroitjában vagy akár Sztálin Oroszországának gyáraiban. Ez a magával ragadó és aprólékos történelmi áttekintés nagy hangsúlyt fektet eme óriási üzemek és a mindenkori ember viszonyára, sorra véve minden érintett társadalmi réteget, melyek életét ez a forradalom valamilyen úton-módon befolyásolhatta. Freeman az ipar és a gyárak történetének tükrében igyekszik vizsgálni, a munkásság életkörülményeinek alakulását az ipari forradalom óta eltelt három évszázadban. Ha kíváncsi arra, hogy hogyan alakult ki a XXI. század embere által ismert világ és társadalom, Freeman Behemoth-ja számos szempontot kínál az azt formáló ipartörténeti összefüggések megértéséhez.

Ízelítőként figyelmükbe ajánljuk a kötet bemutatóját, melyet a Society of Mechanics and Tradesmen of the City of New York szervezett.

Cathal J. Nolan: The Allure of Battle: a History of How Wars Have Been Won and Lost. Oxford, Oxford University Press, 2017. viii, [5], 709 p.

Cathal J. Nolan, a Boston University történelem professzora, a Boston University-n működő International History Institute igazgatója, számos elismert hadtörténeti mű szerzője. Kutatásai homlokterében a hadtörténet mellett a nemzetközi kapcsolatok története, az amerikai külpolitika története, valamint az emberi jogok nemzetközi története áll. Nolan 2017-ben megjelent, The Allure of Battle: A History of How Wars Have Been Won and Lost című munkája megjelenése évében elnyerte a Gilder Lehrman Institute of American History hadtörténeti díját, valamint 2019-ben a külpolitikával és a nemzetbiztonsági kérdésekkel foglalkozó War on the Rocks platform Distinguished Book Award díját is. Cathal J. Nolan a The Allure of Battle, vagyis „A csata vonzereje” című művében nem állít kevesebbet, mint hogy a köztudatba sorsfordító csataként beivódott nagyobb hadi események valójában nem is annyira meghatározóak az egyes háborúk végkifejletét illetően, különösen, ha szélesebb perspektívában, a háborúk egészének kimenetelét szemlélve vizsgáljuk azokat. Véleménye szerint a modernkori háborúk kimenetele sokkal inkább függ a szemben álló felek hosszabb távú eróziójától, amelyben a nagyobb arzenállal és nagyobb munkaerő-tartalékkal rendelkező fél prognosztizálhatóan kerekedik a másik fél fölé. Ezen elmélet alátámasztására Nolan szisztematikusan veszi sorra a szakirodalomban "fordulópontként" aposztrofált nagyobb csaták eseménytörténetét, megkísérelve azokat elhelyezni az adott konfliktus, illetve az egyetemes (had)történet spektrumában. A szerző minden esetben igyekszik megvilágítani, hogy még a gigászi, az utókor által heroizált csaták esetében is a háborús felek kimerültségének foka volt az, amely végül az adott háború kimenetelét eldöntötte. Tézisének lényege, hogy az adott ütközeteket a konfliktusok egészének viszonylatában vizsgálja. Nolan ezt az elméletet kiterjeszti a háborúkat követő hosszabb békeperiódusok vizsgálatára is. A The Allure of Battle egy kissé talán provokatív, ám egyértelműen szórakoztató munka, amely szakmunka volta ellenére akár a szélesebb olvasóközönség számára is érdekes lehet.

A művet ebben a podcast-epizódban elemzik a szerző segítségével.

Nicholas Morton: The Field of Blood: the Battle for Aleppo and the Remaking of the Medieval Middle East. New York, Basic Books, 2018. vii, [2], 236 p.

Dr. Nicholas Morton, a Nottingham Trent University oktatója a keresztes hadjáratok és a középkori, egészen pontosan a X. és XIII. századi, mediterrán történelem szakértője. Legújabb kutatásaiban kifejezetten a kereszténység és az iszlám vallás közötti kapcsolatrendszerre fókuszál a közel-keleti régióban. Morton munkássága során a témában széles körben publikált, számos monográfiát és tudományos cikket írt. Morton saját munkái mellett szerkesztője két Routledge könyvsorozatnak is, a Rulers of the Latin East (vagyis a Latin kelet uralkodói) és a The Military Religious Orders (vagyis A lovagrendek) címűeknek. Az iszlám vallású szeldzsuk törökök hódításainak következtében a keresztény Bizánci Birodalom szinte teljesen kiszorult Kis-Ázsiából. A Szentföld felszabadítására II. Orbán pápa az 1095-ös clermont-i zsinaton hirdette meg keresztes hadjáratát. A szegények keresztes hadjáratának összeomlását követően meginduló katonai vállalkozás volt az első jól megszervezett akció, mely később az „első keresztes hadjárat” néven vált ismertté. A hadjárat során a frank seregek végigsöpörtek a Közel-Keleten, elfoglalva a nagyobb városokat, majd létrehozva keresztes államok egész sorát. A hadjáratot követően a tartós nyugati hódítás előrelátható volt a levantei régió területén. Nicholas Morton ebben a kötetében arra keresi a választ, hogy a kezdeti, elsöprő sikerek ellenére vajon miért vallottak mégis kudarcot az egymást követő keresztes hadjáratok, és végül miért omlottak össze ezek a frissen alapított államalakulatok?

Válaszok után kutatva szerzőnk a frankok és szeldzsukok közötti elkeseredett konfliktus időszakára koncentrált monográfiájában. Ebben az időszakban mindkét fél az Aleppo városa feletti uralomért folytatott harcra összpontosított. A frankok számára Aleppo kulcsfontosságú erődítményt jelentett az egész régió fölötti dominancia biztosításában, míg a szeldzsukok szemében az itt folyó közdelem a túlélésért vívott harccá magasztosult, hisz Aleppo nélkül nem sok reményük lehetett arra, hogy valaha is visszaverjék az Európából érkező betolakodókat. A konfliktus végül az 1119-es Sarmada közelében vívott Ager Sanguis-i, vagyis szabad fordításban a vérmezei csatában kulminálódott, melynek hatására a Közel-Kelet arca örökre megváltozott.

A szerzővel készített interjú a kötetről itt hallgatható meg.

Daniel Siemens: The Making of a Nazi hero: the Murder and Myth of Horst Wessel. London, I.B. Tauris, 2013. xvi, 316 p.

1930. január 14-én Horst Wesselt, az SA egyik fiatal és ambiciózus tagját közvetlen közelről fejbe lőtték berlini otthonában. Bár a bűncselekményt soha nem sikerült teljesen felgöngyölíteni, a gyilkosságot nagy valószínűséggel kommunisták egy csoportja követte el. Az esetet követően, nem sokkal később, február 23-án Wessel belehalt sérüléseibe. Joseph Goebbels, a náci Németország propagandaminisztere elsőként ismerte fel az eseményben rejlő propagandapotenciált, „fiatal vértanú a Harmadik Birodalomért”, írta naplójába 1930. február 23-án. Goebbels propagandagépezete nagy erőkkel látott neki a mítosz megalkotásnak, mely során egy átlagos férfit a férfiasság mintaképévé formáltak át, példaként állítva azt egy egész generáció elé. Wessel halála után két hónappal már emberek ezrei sorakoztak fel az utcákon a temetési menetet kísérve, a dicsőítő búcsúbeszédet pedig maga Gobbels tartotta. Az eseményen jelen volt Herman Göring és Ágost Vilmos porosz herceg is. Horst Wessel rövid időn belül a náci mozgalom hősévé, emlékműve pedig zarándokhellyé vált. A Die Fahne Hoch című dal, amelynek szövegét egyébként maga Wessel írta egy feltehetőleg XIX. századi dallamra, és amely később Horst Wessel Lied néven vált ismertté, a náci párt hivatalos himnuszává vált. Berlin Friedrichshain kerületét, ahol Wesselt meggyilkolták, Horst-Wessel-Stadt névre keresztelték, életéről számos életrajz és film keletkezett.

Daniel Siemens, a Newcastle University professzora, kutatásai középpontjába a legújabb kori európai történelmet állította, nagy hangsúlyt fektetve a tömegtájékoztatás és az újságírás történetének vizsgálatára, azon belül is a nácizmusra és annak következményeire fókuszálva. Siemens, korábban nem ismert anyagok felhasználásával, lenyűgöző és megragadó összefoglaló művet alkotott Horst Wessel-gyilkosság, a köré épített mítosz, valamint a azt követő bosszúhadjárat hátterét vizsgálva.

Könyvtárunk olvasótermében megtalálható Siemens egy másik munkája is, a Stormtroopers: a New History of Hitler's Brownshirts (KK IV/2943) is. Az utóbbi monográfiával kapcsolatban készült interjút ebben a podcast-adásban hallgathatják meg.

Anne F. Broadbridge: Women and the Making of the Mongol Empire. Cambridge, Cambridge University Press, 2018. xxii, 341, [3] p. (Cambridge studies in Islamic civilization)

Anne F. Broadbridge a Massachusettsi Egyetem Történelem Tanszékének docense. Broadbridge az egyetemi katedra mellett tagja a Middle East Studies Association-nek (MESA), valamint a Central Eurasian Studies Society-nak (CESS). Jelen könyvajánló tárgya Broadbridge második nagyobb lélegzetvételű monográfiája, a Women and the Making of the Mongol Empire.

„Hogyan járultak hozzá a nők a Mongol Birodalom felemelkedéséhez, miközben népük harcosai, a férfiak lényegében meghódították fél Eurázsiát?”, teszi fel a kérdést szerzőnk kötete fülszövegében. Broadbridge főképp erre a kérdésre keresi a választ új könyvében a Mongol Birodalom történelemformáló nőalakjainak tevékenységét vizsgálva, a Dzsingisz kán hódításai során kialakuló hatalmas birodalom árnyékában, az egyébként mindenki által jól ismert események tükrében. Broadbridge kötetében górcső alá veszi a Dzsingisz-kori mongol társadalom kiemelkedő női szereplőit, kezdve Dzsingisz kán édesanyjával, Höelüvel, aki férje, Jiszügej halála után nagy szegénységben és magára hagyva nevelte fel gyermekeit, köztük a későbbi hódítót is, folytatva a sort Dzsingisz első feleségéve Börtével, majd sorra véve azokat a nőket, akik talán kevésbé váltak ismertté a történelemben, azonban befolyásosuk annál jelentősebb volt. Broadbridge könyvének fő következtetése az, hogy a Mongol Birodalom nőtagjainak logisztikai, gazdasági és sok esetben vezetői kvalitásai nélkül, a hétköznapok kemény munkáját most nem is említve, a sztyeppén kialakult társadalmi szerkezet nem funkcionálhatott volna, az ismert események nem történhettek volna meg, ahogy a többi nagy sztyeppei birodalom története is sokkal rövidebb lenne. Szerzőnk informatívan és körültekintő alapossággal vezet minket végig a mongol társadalom különböző rétegein a nők szemszögén keresztül a XIII. században. Broadbridge részletekbe menően elemzi az ismert mongol, perzsa, arab és kínai történelmi forrásokat, megkérdőjelezve nem egy előítéletesnek vélt következtetést és elképzelést. A kötet részletgazdagsága olykor próbára teheti a mindenkori olvasó türelmét, mindazonáltal ez az aprólékosság elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy teljes képet alkothassunk a kor és a birodalom működéséről.

A szerző témában tartott előadását – a kaliforniai Berkeley Egyetemen található Center for Middle Eastern Studies szervezésében – itt tekinthetik meg.