Martin Reiher: Parlamentarier als Beruf: Rekrutierungswege und politische Karrieren am Beispiel des Deutschen Bundestages. Baden-Baden: Nomos, 2019. 402 p.

Martin Reiher politológus tavaly megjelent kötetében a parlamenti képviselők karrierjének útját, annak kezdetét mutatja be, mégpedig a német szövetségi parlament, a Bundestag példáján keresztül.

Napjainkban egyértelműen megfigyelhető, hogy a politikusi pálya professzionálissá válása ahhoz vezetett, hogy megjelent a főállású karrierpolitikus mint hivatás vagy foglalkozás. Reiher szerint ugyanakkor ez nem eredményezett alapvető változást a politikusok karrierjének alakulásában, illetve abban, hogy az egyes szereplők hogyan kerülnek erre a pályájára. A kötet első része komoly elméleti – a politikai elit, illetve a politikai osztály mint koncepció –, illetve történeti – a politika professzionálissá válásának mérföldkövei – megalapozást nyújt az olvasónak. A további fejezetek a képviselők politikai pályára kerülését, karrierjük jellemző állomásait, illetve szociológiai ismérveit – egyebek mellett kor, iskolázottság, nem – elemzik. Külön fejezet foglalkozik a képviselők pártpolitikában való szerepével, illetve a helyi, önkormányzati közéletben való részvételével.

Derek S. Hutcheson: Parliamentary Elections in Russia: a Quarter-century of Multiparty Politics. Oxford: Oxford University Press, 2018. XX, 326 p.

Derek S. Hutcheson politológus, a Malmö University oktatója két éve megjelent kötetében az utóbbi negyed évszázad orosz választásait veszi górcső alá.

Hutcheson leszögezi, hogy bár hajlamosak vagyunk az orosz választásokat kiszámíthatónak és előre lefutottnak tekinteni, ez általánosító és csak részben igaz kijelentés, hiszen „valódi orosz emberek adnak le valódi szavazatokat.” Továbbá, a szerző tézise szerint az orosz törvényhozás – bár nemzetközi összehasonlításban nem kifejezetten erős – szerves részét képezi az ország politikai rendszerének. A sztereotípiákkal leszámolandó, a kötet részletesen elemzi az orosz Szövetségi Gyűlés, azaz parlament alsóházának, az Állami Dumának az 1991 és 2017 közötti, összesen hét választását. Bemutatja a választási reformokat, a pártrendszert, a választói magatartást, illetve általában a választásra jogosultak általános jellemzőit. Külön fejezetben foglalkozik azzal, hogy mennyire tekinthetőek legitimnek az orosz választások.

Stefan Marschall: Parlamentarismus: eine Einführung. Baden-Baden: Nomos, 2018. 265 p. (Studienkurs Politikwissenschaft)

Dr. Stefan Marschall politológusnak, a düsserdorfi Heinrich-Heine-Universität professzorának két éve megjelent könyve a parlamentarizmus fogalmáról szóló összefoglaló munka, egyben egyetemi tankönyv.

A kötet bevezetőjében a szerző leszögezi, hogy a parlamentarizmus a leginkább kutatott, illetve a legjobban feltárt területek közé tartozik a politológia világában. Ennek érzékeltetésére példát is hoz: a „parlament”, illetve a „parlamentarizmus” keresőszavak több százas, illetve ezres találatot eredményeznek a Berlini Állami Könyvtár online katalógusában vagy a Google Scholaron. A kötet azzal a céllal jött létre, hogy ennek a rendkívül aktívan kutatott témának egy teljességre törekvő összefoglalója legyen, amely egyrészt egyetemi tankönyvként, másrészt a parlamentarizmus iránt érdeklődők számára kézikönyvként is szolgálhat.

Marschall valóban átfogó képet ad a parlamentarizmusról. Elemzi annak történetét, illetve a fogalom elméleti hátterét. Bemutatja a parlamentek működését, szerkezetét és szervezetét, továbbá funkcióit. Ismerteti a parlamentarizmussal kapcsolatban született jelentősebb jog- és politikaielméleti kritikákat, mind a jobboldaliakat –pl. Carl Schmitt –, mind a baloldaliakat – pl. Jürgen Habermas. Megvizsgálja a nemzeti parlamentek helyét és szerepét az Európai Unióban is. Végül felvázolja egy egyelőre csak teoretikusan létező „neoparlamentarista” korszak perspektíváit. A művet egy alapos, 24 oldal hosszú bibliográfia zárja.

Joanne B. Freeman: The Field of Blood: Violence in Congress and the Road to Civil War. New York: Farrar, Straus and Giroux, 2018. XVII, 450 p.

„In effect, the first battles of the Civil War were fought in the Congress itself.” (Joanne B. Freeman)

Joanne B. Freeman történész, amerikanista, a Yale University professzora, az Amerikai Egyesült Államok korai politikai életének és politikai kultúrájának vezető kutatója 2018-ban megjelent könyvében az USA Kongresszusának képviselői között az amerikai polgárháborút megelőző években egyre jobban elharapódzó erőszakot és agressziót mutatja be.

Gyakran hallhatjuk, hogy az amerikai közvélemény, illetve politika sose volt annyira polarizált, mint napjainkban. E kötetet olvasva azonban arra juthatunk, hogy a kurrens amerikai politikában tapasztalható ellentétek intenzitásukban és erőszakosságukban meg sem közelítik az amerikai polgárháborút megelőző évek szintjét. A Kongresszus képviselői között mindennaposak voltak a fizikai konfrontációk, halálos fenyegetések, tömegverekedések, egymás fegyverrel való fenyegetése, illetve még egy halálos kimenetelű párbajra is találhatunk példát. A szerző természetesen az ellentétek bemutatásán keresztül egy átfogó képet is ad a 19. század első évtizedeinek főbb eseményeiről, például az északi és a déli államok közötti politikai csatározásokról vagy az amerikai-mexikói háborút követő tárgyalásokról.

Danny Schindler: Politische Führung im Fraktionenparlament: Rolle und Steuerungsmöglichkeiten der Fraktionsvorsitzenden im Deutschen Bundestag. Baden-Baden: Nomos, 2019. 542 p. (Studien zum Parlamentarismus)

Danny Schindler politológus, a berlini Institut für Parlamentarismusforschung tudományos munkatársa 2019-ben megjelent monográfiájában a német szövetségi Parlament, a Bundestag frakcióvezetőinek szerepét és pozícióját mutatja be.

A kötet bevezetője szerint a parlamentek a demokráciák legfontosabb intézményei, nem kivétel ez alól a Bundestag sem, ami Németországban a „politikai élet szervezeti középpontja”. Tekintetbe véve azt, hogy az egyes frakciók a Bundestagon belüli események legfontosabb színterei, a frakcióvezetők szerepének jelentősége megkerülhetetlen.

A kötet minden részletre kiterjedően mutatja be a frakcióvezetői posztot, illetve a Bundestag működésében betöltött szerepüket. Foglalkozik azzal, hogy hogyan és miért lesz egy adott politikusból frakcióvezető, emellett vezetéselméleti kérdéseket is körbejár. Bemutatja a frakcióvezetők feladatait, és kitér a tipikusan felmerülő problémákra is. Adott politikusok – például Angela Merkel – frakcióvezetői tevékenységét is ismerteti.

Ryan A. Vieira: Time and Politics: Parliament and the Culture of Modernity in Britain and the British World. Oxford: Oxford University Press, 2015. VI, 199 p.

Ryan A. Vieira történész, a Trent Univerity oktatója, a kanadai parlament egykori képviselői munkatársa, 2015-ben megjelent könyvében a westminsteri típusú parlamenti rendszereket vizsgálja, mégpedig azoknak az eljárásrendet érintő modernizációját.

Az Egyesült Királyság Parlamentje, székhelye, a Westminster Palota után gyakran csak „a Westminster” mintául szolgált sok más ország – szinte kizárólag a néhai Brit Birodalom egykori részei – parlamentje számára. Ezzel szoros összefüggésben egy parlamenti rendszer (westminsteri rendszer) névadójává is vált. Jelenleg e rendszert követve működik többek között Ausztrália, Kanada, Új-Zéland, India, Izrael és Pakisztán parlamentje is.

A parlamentek, így a westminsteri rendszert követők is, törekednek arra, hogy minél hatékonyabbá tegyék a törvényalkotás folyamatát. Ennek oka részben az, hogy a parlamenti demokráciák nem kis részében mind a képviselők, mind a közvélemény úgy látja, hogy az adott országgyűlés nem eléggé hatékony, nem eléggé erős és önálló – gyakori vád, hogy a kormány vagy maga a miniszterelnök túl nagy hatalommal rendelkezik. Erre a 19. században elindult törekvésre koncentrál Vieira kötete, feltárva, hogy hogyan zajlott le a törvényhozás folyamatának hatékonyabbá tétele, és az hogyan függött össze az adott ország kultúrájában lezajlott változásokkal. A szerző segítségével képet kaphatunk arról is, hogy a Londonban elindult változások miként és milyen mértékben érvényesültek az akkori gyarmatokon.