Actual information Duplicate 0
Nyitó oldali csempék






Asset Publisher
„Most jelent meg megyénk derék fiától »Plutarchos Párhuzamos Életrajzainak« második nagy kötete. Minő ritkaság ez a magyar tudományos irodalom terén, hogy előáll egy gentryivadék az eke mellől s belép kész tudósnak; sőt olyan könyvet ír, hogy még maguk a tudósok is elbámulnak rajta.” (Somogy – Politikai és vegyes tartalmú hetilap, 1896. február 23. p. 2.)
Magyarországon a 16. század végéig visszanyúló hagyománya van a Kr.u. 1-2. században élt görög történetíró és filozófus, Plutarkhosz művei magyarra fordításának. Először 1577-ben jelent meg az anyanyelvünkön egyik írása, ez a fordítás Bogáthi Fazekas Miklós nevéhez köthető. A Khairóneia nevű városban született szerző, akit a történeti életrajz első klasszikusaként jegyeznek, rendkívül termékeny alkotó volt, ám írásainak csak töredéke maradt fenn napjainkig. Legismertebb munkája a Párhuzamos életrajzok, amely összesen 46, párba állított görög és római életrajzot tartalmaz, Romulusztól és Thészeusztól egészen a Kr.e. 1. évszázad végéig eljutva. Ez utóbbi művet fordította le egy Somogyban élő és gazdálkodó nemesember, Kacskovics Kálmán, ezzel belépve a fent már említett hagyomány képviselői – mások mellett Székács József és Szilasi Móric – közé.
https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Borovszky-borovszky-samu-magyarorszag-varmegyei-es-varosai-1/somogy-varmegye-153D7/somogy-varmegye-kozsegei-irta-reiszig-ede-dr-a-magy-tort-tarsulat-es-a-magy-heraldikai-es-genealogiai-tarsasag-igazg-valasztmanyi-tagja-kieges-154F7/gyugy-155BE/
Dr. Kacskovics Kálmán a Somogy vármegyében található Gugyon született 1852 december 24-én. Apja Kacskovics Ignácz volt, aki 1849-ig a vármegye főjegyzőjeként ténykedett, majd később, 1865-ben országgyűlési képviselővé választották. Gimnáziumi tanulmányait Pesten a piaristáknál és Szombathelyen a premontreieknél végezte, a jogot Grazban, Budapesten és Münchenben hallgatta. 1878-ban tiszteletbeli főszolgabíró lett Somogy vármegyében. 1879-ben, annak halálakor átvette atyja birtokait a szülőfalujában, illetve be is költözött a 19. század első felében klasszicista stílusban épült, 1865-ben átépített kastélyba.A birtok igazgatása mellett időt fordított különféle szellemi tevékenységekre is: a családi könyvtárat tekintélyes méretűre, hétezer kötetesre bővítette az évek során, illetve szabad óráiban magyar nyelvre fordította az első században élt görög filozófus és író Párhuzamos életrajzait. A korabeli források szerint könyvgyűjteményében – melyben főleg a XVI. és XVII. századbeli németalföldi és nagyszombati nyomtatványok voltak nagy számban megtalálhatóak – számos jelentős műre is rá lehetett bukkanni. Például Kacskovics bármikor a kezébe vehette Csokonai Vitéz Mihály kiadatlan leveleit és verseit, Pázmány Péter Kalauzának (Isteni igazságra vezérlő kalauz) 1746-os kiadását, Mazarin 1663-as Le Testament-jét, az első magyarországi nyomtatott könyv megalkotójának, Hess Andrásnak több nyomtatványát vagy Sebastian Münzer 1569-es kiadású Cosmographiáját (a 16. század egyik legsikeresebb és legnépszerűbb alkotása, történelmi, földrajzi, csillagászati és más természettudományos, valamint kultúrtörténeti ismereteket ad az akkori tudományos színvonalon). Talán csak szimbolikus jelentősége lehet annak a ténynek, hogy a kastély könyvtárszobájának ablaka a nem messze lévő Nikla felé nézett, ahol néhány évtizeddel korábban egy nagy előd, Berzsenyi Dániel élt és dolgozott. Sajnos Kacskovics könyvtárának sorsa a mai napig ismeretlen: feltehetőleg a kastély és a hozzá tartozó birtok 1949-es államosítását követően a köteteket elhordták és eltüzelték. A helyszínen járt újságírók szerint nemhogy a könyveknek, de még az azokat valaha tároló polcrendszernek sem lelni a nyomát sem az épület falai között.
Kacskovics aktív szerepet vállalt a helyi közéletben is. 1902-ben például előterjesztést írt Somogy vármegye közgyűléséhez, amelyben indítványozta, hogy a Szent Koronának adjanak elővásárlási jogot minden eladásra meghirdetett földterületre, ezzel megakadályozva a magyar föld idegen tulajdonba kerülését:
„Két hónappal ezelőtt országos feltűnést keltett Kacskovics Kálmánnak Somogy vármegye közgyűlése elé terjesztett az az indítványa, hogy a magyar földnek idegen kézre kerülését a magyar szent korona elővételi jogának a felelevenítésével kell megakadályozni. A figyelmet érdemlő indítványról egy rövid, zavaros hír került a nagy nyilvánosság elé, Kacskovics Kálmán később a Pesti Naplóban, fejtette ki indítványa jelentőségét és megvalósulása esetért várható következményeit.” (Pesti Napló, 1902. november 4. p. 2.)
Az 1980-as évek derekán a Somogyi Néplap megszólaltatott egy bizonyos Salamon Kálmánt, akinek a szülei cselédként dolgoztak a birtokon és aki még őrzött emlékeket Plutarkhosz (egyik) magyar fordítójáról:
„Én még gyerek voltam, ő pedig már nagyon öreg. Mindig a parkban sétálgatott, olvasgatott. Egyszer rajta is kapott, amint néhány legénykével együtt a lányok után leskelődtünk. De csak ránkmordul: iszkiri a parkból, korai még a fehér nép nézegetése. Én különben nagy becsben voltam tartva, mert a faluban hárman voltunk Kálmánok. Az öreg Kacskovics volt az első, a veje, aki akkor már a birtokot vezette a második.”
Kacskovics Plutarkhosz-fordítása 1894 és 1900 között jelent meg Budapesten, négy kötetben. Az első kötet a Dobrowsky és Franke Bizománya nevű kiadó gondozásában, a többi pedig Kacskovics saját költségére jelent meg. Az első kötethez írt bevezető fejezetben a szerző ismerteti Plutarkhosz életrajzát, illetve néhány korábbi magyar fordítást is jellemez, továbbá leírja, hogy mely kiadások – egy 1869-es, Rómában megjelent, illetve egy 1872-es lipcsei – alapján készült a fordítása. Leszögezi, hogy ő úgymond csupán egy lelkes amatőr:
„E fordítás készítője nem szakszerű, sőt még nem is műkedvelő philologus, egyszerű mezei gazda, ki gazdasági gondjai és fáradalmai közepett szívesen keresett és talált üdülést Plutarchos műveinek fordításában.” (1. kötet, p. 12.)
Kacskovics munkájával kapcsolatban számos – túlnyomórészt pozitív hangvételű – recenzió, kritika jelent meg. A Somogy című lapban a következőképpen méltatták:
„(…) Nálunk — fájdalom — minden erőt a politika örvénye nyel el! A komoly könyveknek alig akad vevője, annál inkább, — s talán épen ezért — írója. A lapirodalom nyel el minden tehetséget; ide szegődik az olvasók 9/10 része, mert itt van a nyalánkság; (…); a szenszácziós leleplezések (…) A mai kor ezt miveli; (…) A komoly irány, a tudomány művelése pedig épen ezért elhanyagolva, mely pedig az erkölcsöket, a művelődést adja; (…) Aki e nagy kötetet figyelemmel elolvassa, csak az ítélheti meg, hogy mekkora tanulmány, előkészület, nyelvismeret s hosszú idő kell arra, ilyen munkával odaállni az ítélőszék elé. Kacskovics Kálmán leírja mindezeket, mert az életrajzok nem csak »kedvtelés« munkái — mint maga írja — hanem a komoly stúdium, sok tudás becses gyümölcse, melylyel valóban megajándékozta a magyar tudományos irodalmat. A Kacskovics — törzs egy nemes hajtása, ki nagy gazdaságain is minta kezelést mutat fel; fáradhatatlan erőben és szorgalomban; időközben ott hagyja az ekét, a szántóföldet és beáll tudósnak, hogy a görög irodalom classicusait tiszta fényében mutassa be előttünk.” (Dr. Kacskovics Kálmán könyve. In: Somogy, Politikai és vegyes tartalmú hetilap, 1896. február 23. p. 2.)
Kedvező kritikát kapott a Budapesti Hírlap szerzőjétől is:
„Kacskovics Kálmán dr. lefordított egy második vaskos kötetre valót. Plutarkosz párhuzamos életrajzaiból és kiadta a maga költségére. Valóban ritka szép kedvtelés, mely ily áldozatkészséggel párosul. Kacskovics Kálmán dr. gazda ember Somogyban, s azonközben, hogy földjét miveli, visszavonul és Plutarkosz életrajzait fordítja. S milyen kitűnően fordítja! Milyen alaposan tanulmányozta a kort, a melyben Plutarkosz hősei szerepelnek, megért minden vonatkozást s a legszebb magyar szót alkalmazza rá, vagy megjegyzést is fűz hozzá, a kényesebb helyekhez, részint magyarázatul és fölvilágosításul, részint források megjelölésére, amelyekből az olvasó kiegészítheti ismereteit. Plutarkosz rendkívül vonzó olvasmány és Kacskovics dr. érdeme, hogy hozzáférhetővé tette a magyar olvasónak, hozzá világos, szép fordításban, amelynek nyelve oly egyszerű, mint az eredeti. Ez nem bombasztikus, mint oly sok fordítója a görög-római műveknek. E fordításon megérzik nemcsak a Plutarkosz ereje, éles látása és világos elméje, hanem stílusának a varázsa. Oly egyszerű ez, hogy szinte naiv a hangja, s ezt látni a fordításon is.” (Budapesti Hírlap, 1896. január 26. p. 12.)
A Budapesti Szemle 1894-es recenziója némi finom kritikát is megfogalmazott:
„Az itt lefordított életrajzok nagyobbára ugyanazok, melyeket Székács József is lefordított 1847-ben az Akadémia kiadásában. (…) Mindamellett, nem lévén ideje új átdolgozáshoz, régi alakjában bocsátotta közre fordítását, mely ma már annyira elavult, hogy csaknem egészen élvezhetetlen. Újabban Szilasi Móricz bocsátott közre tizenegy plutarchosi életrajzot, részben a Kármán-féle olvasókönyvben találhatókat vévén föl gyűjteményébe. (…) Az Akadémia által kiadott Thukydides-fordítással bátran kiállja az összehasonlítást s ha nem is oly szakszerű, mindenesetre van oly olvasható, mint az Akadémia kiadásában imént megjelent Herodotos-fordítás. Ha itt-ott a philologiai apparátus, vagy a magyar stílus szempontjából kifogásokat tehetünk, ezt teljesen érthetővé teszi a műkedvelő fordítónak elszigetelt helyzete. Részünkről nagyon kívánatosnak tartjuk, hogy Kacskovics úr a magyar irodalomnak hozott szellemi és anyagi áldozatát folytatva, az egész Plutarchossal ajándékozza meg nemzetét. S ha nem veti meg jóakaró tanácsunkat, azt javasoljuk, hogy a munka hátralevő részének gondos revisióját bízza rá egy philologus fordítóra, hogy minden tekintetben megfeleljen a követelményeknek.” (Budapesti Szemle, 1894, 77. kötet, 205-207. sz. p. 487.)
Mindenesetre 1895-ben, munkáját elismerendő, Kacskovics Kálmánt a Philologiai Társaság választmányi tagjai közé emelte. Ha valaki esetleg szeretne beleolvasni a Kacskovics által készített műfordításokba, akkor a katalógusunkban az A3/212:1-4-es jelzet alatt keresse a szóban forgó köteteket.
Zágoni-Bogsch Gergely
Felhasznált irodalom
- Plutarchos párhuzamos életrajzai: 1-4. k. Budapest, Dobrowsky és Franke, 1894. OGYK-jelzet: A3/212:1-4
- A szent korona elővételi joga. In: Pesti Napló, 1902. november 4. p. 2. https://adt.arcanum.com/hu/view/PestiNaplo_1902_11/?pg=53&layout=s Letöltés ideje: 2025. 07. 23. OGYK-jelzet: A4/8088
- Dr. Kacskovics Kálmán könyve. In: Somogy– Politikai és vegyes tartalmú hetilap, 1896. február 23. Online: https://adt.arcanum.com/hu/view/Somogy_1896/?pg=45&layout=s&query=plutarchos Letöltés ideje: 2025.07.29.
- Kacskovics-kastély. In: kastelyok.com https://www.kastelyok.com/adatlap.php?details=1009 Letöltés ideje: 2025.07.28.
- Gugy. In: Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. SOMOGY VÁRMEGYE Online: https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Borovszky-borovszky-samu-magyarorszag-varmegyei-es-varosai-1/somogy-varmegye-153D7/somogy-varmegye-kozsegei-irta-reiszig-ede-dr-a-magy-tort-tarsulat-es-a-magy-heraldikai-es-genealogiai-tarsasag-igazg-valasztmanyi-tagja-kieges-154F7/gyugy-155BE/ Letöltés ideje: 2025.07.28. OGYK-jelzet: KK IV/20000:14
- Luthár Péter: Gugy. In: Somogyi Néplap, 1985. október 26. p. 7. https://library.hungaricana.hu/hu/view/SomogyMegyeiHirlap_1985_10/?pg=214&layout=s&query=kacskovics Letöltés ideje: 2025.07.09.
- Plutarchos. In: Szépművészeti Múzeum Hyperion adatbázisa https://hyperion.szepmuveszeti.hu/hu/hyperion/lexicon/1766 Letöltés ideje: 2025.07.09.
- Plutarkhosz magyarul. In: Budapesti Hírlap, 1896. január 26. p. 12. Online: https://adt.arcanum.com/hu/view/BudapestiHirlap_1896_01/?query=%22kacskovics+k%C3%A1lm%C3%A1n%22&pg=389&layout=s Letöltés ideje: 2025.07.28. OGYK-jelzet: A4/8084
- Plutarchos párhuzamos életrajzai. Görögből fordította és jegyzetekkel ellátta dr. Kacskovics Kálmán. In: Budapesti Szemle, 1894, 77. kötet, 205-207. sz. Értesítő című rovat. Online: https://adt.arcanum.com/hu/view/BudapestiSzemle_1894_077/?query=%22kacskovics+k%C3%A1lm%C3%A1n%22&pg=489&layout=s Letöltés ideje: 2025.07.09. OGYK-jelzet: A4/2507/B
- Romsics Ignác: Hérodotosztól Harariig: a nyugati történeti gondolkodás korszakai, irányzatai és klasszikusai. Budapest: Helikon, cop. 2024. OGYK-jelzet: IV/168
