Bethlen István 1874. október 8-án született főnemesi, grófi családban az erdélyi Gernyeszegen. Tanulmányait a bécsi Theresianum nemesifjak számára fenntartott nevelőintézetben kezdte, majd a Budapesti Tudományegyetemen szerzett jogi diplomát. Ezután a magyaróvári Magyar Királyi Gazdasági Akadémiát látogatta, ahonnan mezőgazdasági oklevelet kapott.

Szabad György Aradon született 1924. augusztus 4-én. Amint ő maga fogalmazott: magyarnak született a trianoni döntés nyomán Romániába frissen bekebelezett földön, évszázados hazai gyökerekkel bíró zsidó vallású család tagjának született az antiszemitizmus felívelése idején, és polgárnak e létforma fenyegetetté válása küszöbén. Családja 1932-ben Kolozsvárról Budapestre települt át, itt érettségizett 1942-ben. Származása miatt nem vették fel az egyetemre, 1944-ben behívták munkaszolgálatra, ám megszökött, és a nyilasuralom idején bujkálni kényszerült. A front átvonulásakor orosz katonák „munkára” vitték, de onnan is sikerült megszöknie.

Podmaniczky Frigyes báró 1824. június 20-án született Pesten. A mai Fasori Evangélikus Gimnáziumban érettségizett, majd Késmárkon végzett jogot.

225 éve, 1799. június 13-án Temesváron született Kiss Ernő honvéd altábornagy, az aradi vértanúk egyike. Jómódú örmény család fiaként látta meg a napvilágot. Nevelőapja révén útja a bécsi Theresianumba vezetett, melynek elvégzése után a császári sereg tisztje lett. 1848 tavaszán ezredével Nagykikindán állomásozott, így a kezdetektől részt vett a szerb felkelők elleni harcokban. 1848 nyarán felajánlotta szolgálatait a magyar kormánynak. Az ő nevéhez fűződik az első jelentős délvidéki győzelem, a perlaszi szerb tábor bevétele szeptember 2-án. 1848. október 12-én vezérőrnagyi rangot kapott és a bánsági hadtest vezetésével bízták meg, két hónappal később pedig altábornagyi rangra emelték. Debrecenben az Országos Főhadparancsnokság vezetőjévé nevezték ki, a szabadságharc végéig több alkalommal is helyettesítette a hadügyminisztert.

Magyarország történelme során gyakran változott a király székhelye, illetve az országgyűlések helyszíne – a 19. század végéig nem is volt állandó épülete a törvényhozásnak. A 19. század során fokozatosan egyre erősebbé vált a magyarság nemzeti öntudata, az önállósodás vágya. Így alakult ki az az elképzelés, hogy az új, önálló országház épülete Magyarország szívében, Pesten álljon.

Táncsics Mihály író és politikus paraszti családba született 1799. április 21-én Ácsteszéren. Budán elvégezte a tanítóképzőt, majd jogot kezdett el tanulni, de érdeklődése egy idő után az irodalom felé fordult. 1835-tól jelentek meg a társadalmi programadás igényével is fellépő regényei, melyekben a feudalizmus felszámolását és a polgári átalakulást népszerűsítette. Hasonló szellemiségű publicisztikái a Természet című folyóiratban jelentek meg. 1844-ben a cenzúra kikerülése érdekében külföldön adta ki Sajtószabadságról ​nézetei egy rabnak című röpiratát, melynek pozitív fogadtatása volt az éppen akkor ülésező országgyűlés követei körében. A Habsburg-hatalom az írás nyomán éveken át megfigyelte Táncsicsot, végül 1847-ben elfogták a rejtőzködő írót, és sajtóvétségre hivatkozva bírói ítélet nélkül börtönbe zárták.

125 éve, 1899. március 18-án hunyt el Csemegi Károly ügyvéd, igazságügyi államtitkár, kúriai tanácselnök, az első magyar büntető törvénykönyv, azaz a bűntettekről és vétségekről szóló 1878. évi V. törvénycikk megalkotója. A róla elnevezett Csemegi-kódex a francia, az olasz és a német büntetőjog alapos tanulmányozása során szerzett ismereteinek felhasználásával öt évig készült, és a törvényjavaslathoz kapcsolódó, a kor büntetőjog-tudományának eszméit érvényre juttató 700 oldalas indokolást a hazai jogászság napjainkig a jogtudományi szakirodalom egyik legkiválóbb szellemi termékeként tartja számon.

Magyarország alkotmánya olyképen tartatik fenn, hogy mindazon szabályai, melyek a birodalmi alkotmánnyal összhangzásban nincsenek, érvényöket vesztik; s hogy minden nemzetiség és divatozó nyelv egyenjogúsága a nyilvános és polgári élet összes viszonyaiban célszerü intézmények által biztosíttassék. (Olmützi alkotmány, 71. §)