Tartalom megjelenítő

A Régi tudós világ históriája: Budai Ézsaiás munkássága

Budai Ézsaiás (1766–1841) polihisztor, a magyar klasszika-filológia úttörője, református püspök, tanár a Közép-Szolnok megyei Péren született. A Debreceni Református Kollégiumban végezte tanulmányait, majd 1791-ben ugyanebben az intézményben a történelem és a görög-római ékesszólás tanára lett. 1792-ben külföldre küldték a történelem és a görög-latin irodalom tanulmányozására. 1792 májusától 1794 augusztusáig volt Göttingenben, de – rövid ideig – Hollandiában (Deventer, Utrecht, Leiden), és – két hétre – Oxfordban is megfordult. Hollandiában ismeretséget kötött a deventeri Atheneum magyar származású tanárával, Csernák Lászlóval, aki debreceni senior is volt, és később is állandó összeköttetésben maradt vele. Oxfordban Uri Jánostól, a Bibliotheca Bodleiana keleti kézirattárának őrétől több könyvet is kapott mint debreceni könyvtárnok. Ebben az időben számos magyar diák tanult különböző európai egyetemeken: a katolikusok általában a Habsburg Birodalom határain belül maradtak, a protestáns diákok kénytelenek voltak távolabbi egyetemekre menni, hogy vallási meggyőződésükkel összeütközésbe nem kerülve pallérozhassák magukat. Utóbbiak jellemzően szerény anyagi háttérrel rendelkeztek, általában az egyház vagy esetleg egy főúri pártfogó segítségével utaztak ki és kötelezték magukat, hogy hazatérve állást vállalnak itthon.

Budai Ézsaiás (1766–1841)
Forrás: Budai, Ézsaiás - Austrian National Library, Austria - Public Domain.

​​​​​​Göttingenben, a klasszika-filológia egyik legjelentősebb műhelyében Budai bekapcsolódott a neves német neohumanista ókortudós, Christian Gottlob Heyne által irányított kutatómunkába és 1794-ben megvédte a Commentario de causis culturae tardius ad aquilonares, quam ad australes Europae partes propagatae („Értekezés annak okairól, hogy a kultúra miért terjedt el lassabban Európa északi, mint déli részén”) című doktori disszertációját.

Hazatértekor már két klasszikus és öt modern idegen nyelven beszélt, az alma materében lett a történelem, illetve a görög és latin irodalom, majd később a hittudomány tanára. Kora legátfogóbb protestáns tantervének, a Ratio Institutionisnak a fő kidolgozója volt. Új szerkezetű, de hagyományos latinos műveltségre épülő oktatási tartalommal bíró iskolai rendszert dolgozott ki. Budai 1808-ban megkapta a teológiai tanszéket. 1821-ben Debrecen első prédikátora, 1822-ben pedig a tiszántúli egyházkerület püspöke lett.  1831. február 15-én a Magyar Tudós Társaság, azaz a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagjává választották.

Történelem-tankönyvírói munkássága jelentős: magyar és világtörténet tankönyvet, valamint protestáns egyháztörténetet egyaránt megjelentetett. Továbbá sokat tett a korabeli latin nyelvű oktatás helyett a magyar nyelvű oktatás bevezetése érdekében. E célból írta világtörténelmét (Közönséges história) és főleg a görög és latin szerzők életével és munkájával foglalkozó irodalomtörténetét (Régi tudós világ).

Budai Ézsaiás: Régi tudós világ históriája, melybenn a' könyvnyomtatás feltalálásáig élt mindenféle tudósoknak, főképpenn pedig, a' görög és deák íróknak élete, munkái, érdemei, és a' tudományoknak akkori állapotja, rendbeszedve, előadódnak Debreczenbenn : Nyomt: Szigethy Mihály által, 1802. XIV, 690, 18 p. OGYK-jelzet: A3/1128

Budai elődje – egyben mentora – a Debreceni Református Kollégiumban Sinai Miklós professzor volt, aki hallani sem akart arról, hogy a kollégiumban magyarul oktassanak: szerinte ez műveletlenség, barbárság lett volna („via ad barbariem”). Budai később tankönyvek egész sorával igazolta, hogy igenis lehetséges a magyar nyelv használata az oktatás és előadás során. Persze ez komoly nehézségekbe ütközött, hiszen számos szakkifejezésnek akkoriban egész egyszerűen nem volt magyar megfelelője. Nem lehetett véletlen, hogy az 1804-ben kiadott, Oskolai Magyar Atlás című művének címlapjára a következő magyarázatot illesztette: „Kidolgozta és a’mennyire lehetett a’ nemzet nyelvéhez alkalmazta Budai Ézsaiás.”

Budai Ézsaiás: Régi római vagy deák írók élete: a' régi tudós világ históriájából, főképpenn a' poetica és rhetorica classisok számára külön szakasztva. Debreczenbenn : Nyomt. Csáthy György, 1814 OGYK-jelzet: A3/798

Csokonai Vitéz Mihály, aki szintén Budai tanítványa volt, szintén boldog volt a magyarosítás megkezdésétől:

„Eddig holtak nyelvén rebegtünk, a tudomány templomának egy rozsdás kulcsát egész ifjúságunkban keresgéltük, s ritka volt köztünk, aki a bémenetelre… reá érhetett volna. Így tévesztettük el a természetnek rendes útját.”

Budai Ézsaiás: Régi római vagy deák írók élete: a' régi tudós világ históriájából, főképpenn a' poetica és rhetorica classisok számára külön szakasztva. Debreczenbenn : Nyomt. Csáthy György, 1814 OGYK-jelzet: A3/798

A kollégium a korszakban meglehetősen renitens módon állt az anyanyelven való oktatás kérdéséhez. A 18. században próbálkoztak a magyar nyelven való vizsgáztatással, ezt követően mindkét nyelven lehetőséget adtak erre, majd 1819-ben újra kizárólagossá tették a latint. A Helytartótanácsnak több alkalommal is figyelmeztetnie kellett az intézményt, hogy adjon nagyobb teret az anyanyelvnek, például 1826-ban utasítást adott ki azzal kapcsolatban, hogy legyen kötelező Debrecenben a magyar nyelv és irodalom oktatása.

 

Budai Ézsaiás: Régi római vagy deák írók élete: a' régi tudós világ históriájából, főképpenn a' poetica és rhetorica classisok számára külön szakasztva. Debreczenbenn : Nyomt. Csáthy György, 1814 OGYK-jelzet: A3/798

Budait a magyar klasszika-filológia egyik előfutárának szokás tekinteni, mégpedig többek között a fent már említett, Régi tudós világ című művének köszönhetően. Ennek előszavában, illetve az átdolgozásaként született, 1814-es Régi római vagy deák írók élete hivatkozásaiban arról írt, hogy a magyar kultúra milyen módon viszonyult korábban az antikvitás örökségéhez, illetve kifejtette azt is, hogy e hagyományokhoz képest milyen változtatásokat javasol. Ezzel kapcsolatban három szempontra hívta fel a figyelmet: hazánkban az antikvitás örökségének fő közvetítője a „deák iskola”, azaz az oktatás; ebben a hagyományban döntő szerepe a literatúrának van; megkülönbözteti az antik hagyomány kétfajta befogadói attitűdjét, a literátor (az antik hagyományt újrahasznosító, saját művészeti alkotásaiba beépítő alkotók) és a literátus (az antik hagyományt kutatók) embereket. Budai az előbbi kategória kapcsán Janus Pannoniust és a görögül, pindaroszi ódákban verselő Szilágyi Sámuelt emeli ki, Zsámboki Jánost (humanista nevén Johannes Sambucus) pedig mindkét kategóriában maradandót alkotó szerzőnek tartja.

Budai Ézsaiás: Régi római vagy deák írók élete: a' régi tudós világ históriájából, főképpenn a' poetica és rhetorica classisok számára külön szakasztva. Debreczenbenn : Nyomt. Csáthy György, 1814 OGYK-jelzet: A3/798

​​​​​Budai művében az egyes fejezetek tematikus rendszer szerint – például szónokok, történetírók, filozófusok – rövid életrajzokkal, főbb műveik felsorolásával, illetve az utóbbiakból vett idézetekkel mutatják be a jelentősnek ítélt szerzőket. A kötetek címéből kiindulva meglepő lehet, hogy több fejezet is különböző, Európán kívüli alkotókat mutat be. Az olvasó többek között megismerkedhet az „arabs mathematicusok”, a „persa írók” vagy a „sidó írók, Jeruzsálemnek elpusztúlásakor és azutánn” munkásságával is.

Az Országgyűlési Könyvtár Muzeális Gyűjteményének állományában mind a Régi tudós világ, mind a Régi római vagy deák írók élete megtalálható. Az előbbit 1802-ben adták ki Debrecenben, Szigethy Miklós nyomdájában. A benne található pecsét tanúsága szerint 1895 óta része a könyvtárunk állományának. Utóbbit 1814-ben adták ki, szintén Debrecenben, Csáthy György nyomdájában, az Országgyűlési Könyvtárba pedig a Ghyczy-hagyaték részeként került.

Zágoni-Bogsch Gergely

 

Felhasznált irodalom

 

Könyvajánlók