1946. október 5-én hunyt el gróf Bethlen István politikus, Magyarország korábbi miniszterelnöke, „a XX. századi magyar politika egyik legjelentősebb, s a konzervatív-nacionalista magyar politikai gondolkodás egyik utolsó nagy alakja.”[1]

Bethlen István 1874. október 8-án látta meg a napvilágot az erdélyi Gernyeszegen, a magyar főnemesi gróf bethleni Bethlen család sarjaként. Bethlen István középfokú tanulmányait a bécsi Theresianumban folytatta, ezt követően a Budapesti Tudományegyetem állam- és jogtudományi karán, különböző angol egyetemeken, majd a Mosonmagyaróvári Gazdasági Akadémián képezte magát. A gróf az erdélyi politikai életbe már egészen fiatalon, az 1890-es években bekapcsolódott, 1901-ben pedig országgyűlési képviselőnek is megválasztották, mely pozícióját – az 1919–21 közti időszak kivételével – egészen 1939-ig megtartotta.

Bethlen gróf az első világháború végét követő hónapokban, a Monarchia összeomlása idején a Károlyi Mihály-féle kormányzat konzervatív ellenzékének egyik kiemelkedő alakja lett: létrehozta a Keresztény Nemzeti Egység Pártját, majd később, a Tanácsköztársaság hónapjai alatt Bécsben megalapította az Antibolsevista Comitét. Meghatározó tagja volt a párizsi békekonferenciára utazó delegációnak, nem meglepő módon hozzá tartoztak az erdélyi vonatkozású ügyek.[2] Horthy Miklós kormányzóvá választását követően a pártok ellenállása miatt azonban jelentős politikai teljesítménye ellenére mégsem őt, hanem gróf Teleki Pált bízták meg kormányalakítással. Az első királypuccsot követő kormányválság az első Teleki-kormány bukását hozta magával, így 1921. április 14-én a kormányzó már Bethlen Istvánt nevezte ki miniszterelnökké.

A Bethlen-kormány 1921. április 14. és 1931. augusztus 24. között állt Magyarország élén. Bethlen István mind belpolitikai, mind külpolitikai téren az ország konszolidálására törekedett. Ami a belpolitikát illeti, egyfelől sikerült egyezségre jutnia a legerősebb baloldali ellenzéki párt, a Magyar Szociáldemokrata Párt vezetőjével, Peyer Károllyal. A korabeli közbeszédbe és a történeti terminológiába Bethlen-Peyer paktum néven bevonult egyezségben garantálták a szociáldemokraták legális működését, akiknek ellentételezésképpen le kellett mondaniuk a köztársasági propagandáról, a vidéki munkásság és a közalkalmazottak körében folytatott agitációról, továbbá a kormány külpolitikájának bírálatáról. Másfelől, az 1922-ben a Keresztény Nemzeti Egység Pártja vele tartó képviselőinek és az Országos Kisgazdapárt fúziójának eredményeképpen létrehozta az Egységes Pártot (hivatalos nevén Keresztény-Keresztyén Földmíves-, Kisgazda- és Polgári Párt), amely – később más néven ugyan, de – a Horthy-korszak végéig erős és a gyakorlatban leválthatatlan kormánypártként adta a rendszer egyik pillérét.

Külpolitikai téren a „megbékélés és beilleszkedés” irányvonalát követve sikerrel kérvényezték Magyarország felvételét a Népszövetségbe, majd onnan 250 millió korona értékű kölcsönt igényelve fokozatosan talpra állították a gazdaságot. 1921 októberében Bethlen István gróf a budaörsi csatában meghiúsította IV. Károly király második visszatérését, majd keresztülvitte a Habsburgok trónfosztását. A Bethlen-kormány regnálása során a kultuszminiszter, Klebelsberg Kuno segítségével mélyreható reformokat hajtottak végre az oktatási, kulturális és kutatási közintézmények tekintetében. Bethlen István kormányának bukását az 1929-es gazdasági világválság hazánkat is sújtó hatásai okozták: a folyamatosan zuhanó támogatottságot észlelve, 1931 augusztusában benyújtotta a lemondását.

Ezt követően sem maradt azonban tétlen: a Darányi- és Imrédy-kormány évei alatt a konzervatív ellenzék vezéralakja lett. Határozottan szembehelyezkedett szélsőjobboldali eszmékkel, elítélte a zsidótörvényeket, ellenezte az egyoldalú német orientációt. Bethlen 1939 után – mint felsőházi tag – óva intette a kormányt a hadba lépéstől, 1943-tól pedig minden befolyását latba vetve küzdött egy, az angolszász hatalmakkal megkötendő különbéke tető alá hozásáért.

A német megszállás alatt a nácik mindent megtettek azért, hogy kézre kerítsék őt. Bethlen hónapokon át bujkálásra kényszerült, ez az állapot azonban megviselte a 70 éves államférfi egészségét, így 1944 során kétszer is agyvérzést kapott. Decemberben az egykori miniszterelnököt őrizetbe vették a Vörös Hadsereg katonái, és bár felajánlotta együttműködését, Sztálin attól tartott, hogy a karizmatikus politikus a későbbiekben a jobboldali pártok vezéralakja és ezáltal a kommunista hatalomátvétel kerékkötője lehet. Az idős grófot öt hónapig házi őrizetben tartották, majd 1945 áprilisában a Szovjetunióba hurcolták. Gróf Bethlen István 1946. október 5-én, egy moszkvai kórházban hunyt el, a szovjet boncolási jegyzőkönyv szerint „nagyfokú általános érelmeszesedés miatt bekövetkező szívbénulás nyomán”.[3]

Felhasznált irodalom

• Bethlen István. In: Romsics Ignác: A Horthy-korszak: válogatott tanulmányok. Budapest: Helikon, 2017.
• OGYK jelzet: KK IV/11985
• Romsics Ignác: Bethlen István: politikai életrajz. Budapest: Osiris, 2005.
• OGYK jelzet: KK IV/14059
• Tarján M. Tamás: Gróf Bethlen István halála https://rubicon.hu/kalendarium/1946-oktober-5-grof-bethlen-istvan-halala
• Ungváry Krisztián: Horthy Miklós: a kormányzó és felelőssége, 1920-1944. Budapest: Jaffa, 2020.
• OGYK jelzet: KK IV/11986
• Zeidler Miklós: Revíziós törekvések és külpolitika. In: Gróf Bethlen István és kora. Budapest: Osiris, 2014. 211, [1] p. (Tudományos konferenciák az Országházban).
• OGYK jelzet: KK IV/11954