Az Országgyűlési Könyvtár kiemelt hangsúlyt helyez a főgyűjtőköri tudományterületekkel (jogtudomány, politikatudomány, történelem), a nemzetközi szervezetekkel (ENSZ, EU), valamint a külföldi parlamentek működésével kapcsolatos friss külföldi szakirodalom minél szélesebb körű beszerzésére.

Rovatunkban szeretnénk az olvasók, a kutatók figyelmébe ajánlani a 2025-ben beszerzett külföldi könyveink közül néhány olyat, amelyek minden bizonnyal számot tarthatnak az e tudományterületekkel foglalkozók érdeklődésére. Ezúttal a politikatudományi témájú köteteink közül ismerhetnek meg néhányat. A könyvek bibliográfiai adatait a borítóképre kattintva tekinthetik meg.

Az Országgyűlési Könyvtár kiemelt hangsúlyt helyez a főgyűjtőköri tudományterületekkel (jogtudomány, politikatudomány, történelem), a nemzetközi szervezetekkel (ENSZ, EU), valamint a külföldi parlamentek működésével kapcsolatos friss külföldi szakirodalom minél szélesebb körű beszerzésére.

Rovatunkban szeretnénk az olvasók, a kutatók figyelmébe ajánlani a 2025-ben beszerzett külföldi könyveink közül néhány olyat, amelyek minden bizonnyal számot tarthatnak az e tudományterületekkel foglalkozók érdeklődésére. Ezúttal történelmi tárgyú köteteink közül ismerhetnek meg néhányat. A könyvek bibliográfiai adatait a borítóképre kattintva tekinthetik meg.

Amennyiben szeretnének még többet megtudni az ismertetett kötetekről, érdemes rákattintaniuk az egyes ajánlók végén található linkekre, melyeken keresztül könyvbemutatókat és a szerzőkkel folytatott beszélgetéseket láthatnak, hallhatnak.

A latin nyelv évszázadokon át kiemelt fontossággal bírt Magyarországon. Az államalapítástól kezdve 1844-ig hivatalos nyelv volt: a közügyek, az igazságszolgáltatás, a törvényhozás, a végrehajtás, illetve az oktatás nyelve, melyet „apanyelvnek” (lingua paternalis) tekintettek. Elsajátítása nélkülözhetetlen volt a közéleti és egyházi funkciók betöltéséhez, illetve a műveltség kapuján való belépéshez. Ugyanakkor a 18-19. századi Magyarországon az ókorral és ezáltal értelemszerűen az ókori irodalommal való foglalkozás az általános tudományos műveltség része volt, nem pedig önálló szaktudomány.

Az Országgyűlési Könyvtár kiemelt hangsúlyt helyez a fő gyűjtőköri tudományterületekkel (jogtudomány, politikatudomány, történelem), a nemzetközi szervezetekkel (ENSZ, EU), valamint a külföldi parlamentek működésével kapcsolatos friss külföldi szakirodalom minél szélesebb körű beszerzésére. A külföldi könyvújdonságok beszerzése évről évre folyamatosan zajlik, alapvetően a tudományterületi, gyűjteményi szakreferensek javaslatai alapján és külső szakértőket is bevonva a véleményezési, javaslattételi folyamatba. Évente több száz idegen nyelvű művet vásárol a könyvtár, melyek közül minél többet igyekszünk szabadpolcon elhelyezni a Nagy olvasóteremben. Az elkövetkezendő hetekben, hónapokban szeretnénk az olvasók, a kutatók figyelmébe ajánlani a 2025-ben beszerzett külföldi könyveink közül néhány olyat, amelyek minden bizonnyal számot tarthatnak az adott területekkel foglalkozók érdeklődésére.

A 18. században a brit gondolkodást komoly mértékben inspirálták a felvilágosodás francia alkotóinak meglátásai, ugyanakkor adaptálta is azokat. Például ellentétben francia pályatársaikkal a brit történetírók többre tartották az empíriát az absztrakt sémáknál, többségük nem fordult szembe a kereszténységgel, és jellemző módon ragaszkodtak a választékos, szépirodalmi igényű stílushoz. Az imént felsorolt ismérvek mind illettek a korszak egyik legjelentősebb történészére, William Robertsonra is.

Magyarországon a 16. század végéig visszanyúló hagyománya van a Kr.u. 1-2. században élt görög történetíró és filozófus, Plutarkhosz művei magyarra fordításának. Először 1577-ben jelent meg az anyanyelvünkön egyik írása, ez a fordítás Bogáthi Fazekas Miklós nevéhez köthető. A Khairóneia nevű városban született szerző, akit a történeti életrajz első klasszikusaként jegyeznek, rendkívül termékeny alkotó volt, ám írásainak csak töredéke maradt fenn napjainkig.

A poncichter, azaz soproni német gazdapolgár családból származó római katolikus pap, egyetemi tanár, assziriológus és hebraista, Aistleitner József 1883. május 2-án született Sopronban. A Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban érettségizett 1900-ban, majd a Győri Katolikus Hittudományi Főiskola hallgatója volt, ezt követően a bécsi egyetemen tanult keleti nyelvészetet 1904 és 1906 között, közben 1905 szeptemberében pappá szentelték. 1907-ben a bécsi egyetemen hittudományi doktori oklevelet, 1913-ban pedig a budapesti tudományegyetemen történelem-földrajz szakos középiskolai tanári diplomát szerzett.

A címben feltett kérdésre nem vagyunk hivatottak választ adni, az azonban bizonyos, hogy Machiavelli műveiben szó szerint nem találkozhatunk ezzel a neki tulajdonított szállóigével, bár hasonlóan értelmezhető kijelentések előfordulnak szövegeiben. Jóllehet Niccolò Machiavelli közel öt évszázaddal ezelőtt távozott az élők sorából, neve napjainkban is a ravaszság, a kétszínűség és a politikai ügyekben tanúsított rosszhiszeműség szinonimájaként él a köztudatban. Már kortársai közül is sokan a Sátán megtestesülésének tartották, műveit betiltották, számos, a nézeteit cáfoló munka született.