125 éve, 1900. december 19-én született Féja Géza író, újságíró, kritikus, szociográfus a felvidéki, Bars vármegyei Szentjánospusztán.

Lévai gimnáziumi évei után a budapesti egyetemen magyar-német szakos tanári diplomát szerzett, bölcsészhallgatóként Eötvös-kollégista lett, és abban az időszakban Szabó Dezsőt tartotta példaképének. Tanári pályája az Esztergom-tábori Fiúnevelő Intézetben indult, itt tanított 1927-től 1932-ig, majd Pesterzsébetre került. 1922-ben jelent meg első verse a Nyugatban, irodalmi tevékenységét Bajcsy-Zsilinszky Endre Előőrs, később Szabadság című hetilapjában is folytatta. Közben folyamatosan publikált, és az 1920-as évek elejétől részt vett a falukutató mozgalomban.

Klebelsberg Kuno 1875. november 13-án osztrák származású arisztokrata családba született az Arad vármegyei Magyarpécskán. Középiskolába a székesfehérvári ciszterciekhez járt, a jogot pedig Budapesten, Münchenben, Berlinben és Párizsban végezte el, államtudományi doktori címet szerezve. Kezdetben közigazgatási bíróként tevékenykedett, illetve jogot oktatott.

Pfeiffer Zoltán 1900. augusztus 15-én született Budapesten. Jogot végzett, majd ügyvédi és bírói vizsgát tett. 1931-ben belépett az egy évvel korábban létrejött, a kormányzó Egységes Pártból kivált Független Kisgazdapártba. 1936-tól már pártfőügyészként (az etikai testület vezetőjeként) vett részt az FKgP belső életében, majd az 1939-es parlamenti választáson – a Horthy-korszak egyetlen titkos szavazás mellett megtartott törvényhozási választásán – pártja kampányát szervezte.

Háromnegyed évszázaddal ezelőtt hunyt el Bánffy Miklós gróf (1853-1950), hazánk egyik legrövidebb ideig hivatalban lévő, egyben egyik legjelentősebb külügyminisztere. A késő dualizmus színházi életét színesebbé tevő, jelentős humán műveltséggel és művészeti érzékkel rendelkező erdélyi politikus kivette a részét a századforduló legnagyobb horderejű politikai vitáiban, kulcsszerepe volt az utolsó magyar királyi koronázás megszervezésében, a régi rend bukását követően pedig egészen a Rákosi-korszak derekáig élt – igaz, már a román határokon belülre került Erdélyben.

„Kereskedésünk, mely csodaszerű térfoglalásai folytán, a világforgalom jelentékeny tényezőjévé emelkedett, oly intézményeket és formákat létesitett, melyek szabályozására létező törvényeinkben hiába keresnénk útmutatást.” (Apáthy István: A magyar kereskedelmi törvénykönyv tervezete. Budapest: Franklin, 1873. p. 1.)

1875. május 18-án hirdették ki a Képviselőházban az 1875. évi XXXVII. törvényt, amely a polgári korszak kereskedelmi jogának átfogó szabályozását tartalmazta, és amelynek legfőbb küldetése az volt, hogy betöltse a fennálló vonatkozó törvények hézagosságát, elavultságát és ezáltal megfeleljen a Magyarországon is kialakult „modern-irányú nemzetgazdászati” körülményeknek, az újabb kor forgalmi viszonyai által támasztott követelményeknek. 1945-ig a kereskedelmi törvényt száznál is több törvénnyel egészítették ki, egyes rendelkezései azonban, így például a közraktárakról szóló paragrafusok, több mint 100 évig hatályos törvények maradtak. A kereskedelmi törvény még hatályos rendelkezéseit a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény helyezte hatályon kívül, azonban a kereskedelmi ügyletek általános szabályait rögzítő paragrafusok közül néhány a mai napig hatályos jogszabályként jelenik meg.

Frank Ignácz, a 19. század első jelentős magánjogásza, a történeti jogi iskola első hazai követője, tragikus körülmények között hunyt el Bécsben 1850. március 4-én. Jog- és államtudományi tanulmányait a Pesti Királyi Tudományegyetemen folytatta, ahol 1815-ben avatták jogi doktorrá.

Jókai Mór (1825. február 18. – 1904. május 5.) neve egyet jelent a romantikus-realista magyar prózával. Már életében legendává vált, Erzsébet királyné is rajongott a képzőművésznek és kertésznek sem utolsó Jókai regényeiért, melyek nemzeti dísz-összkiadása 100 kötetben először 1898-ban, azaz még a szerző életében megjelent.