Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

KÓSA LAJOS (Fidesz): Elnök Asszony! Államtitkár úr! Tisztelt Ház! Különleges pillanatnak vagyunk most tanúi, mert a mai felfokozott politikai helyzetben, és akkor, amikor magasra csapnak az indulatok, egy olyan törvény, amely minden magyar állampolgárt érint, szemmel láthatólag elsöprő többséggel és támogatottsággal megy át a parlament plenáris ülésén. Ez ritka, úgyhogy én külön örülök annak, hogy közöm lehetett ennek a helyzetnek az előidézéséhez.

De talán az is segítette ezt, hogy a magyar keresztnevek, az utónévkincs ‑ és mindegy, hogy hogyan nevezzük, én keresztnévnek hívom, de egyébként a magyar utónevek összességéről van szó ‑, szóval a magyar keresztnévkincs helyzete az utóbbi időben meglehetősen nagy társadalmi vitát váltott ki, hiszen egyre-másra találkozhattunk azzal, hogy a mindannyiunk által ismert utónévkincs vagy keresztnévkincs olyan elemekkel bővült, amelyek több mint meghökkentőek.

(21.30)

És hiába tudtuk azt, hogy egyébként vannak erre hivatott tudósok, intézmények, akik, amelyek ennek a gondozására vannak kijelölve vagy ezzel foglalkoznak, a tárgyalásaim kapcsán kiderült, hogy itt alapvetően az egész rendszer erős korrigálásra szorul, annál is inkább, merthogy a rendszerrel egyébként egyik benne lévő szereplő sem volt elégedett. Úgyhogy az, amit most Fazekas képviselőtársam röviden ismertetett, egy új rendszer, a közhitelességet biztosítja az, hogy miniszteri rendeletben jelennek meg az utónevek.

Itt szeretném hangsúlyozni, ezt mondtam az általános vitában is, hogy nemcsak arról van szó, hogy az új utónevek hogyan kerülnek be ebbe a kincsbe, hanem a már felvett vagy bekerült utónevek hogyan kerülnek onnan ki. Hiszen számtalan olyan utónév van, amely ugyan bekerült ‑ hogy, hogy nem ‑ a magyar keresztnévkincsbe, de az a helyzet, hogy azoknak az elveknek is ellentmond, amit magának határozott meg egyébként az ezzel foglalkozó Nyelvtudományi Kutatóközpont. Gondoljunk csak egy példára: Gandalf, Bilbó, Frodó, Aragorn, ezek a keresztnevek. Oké, persze, A Gyűrűk Ura, Göncz Árpád fordította, mindenki szereti, nagyszerű filmet csináltak belőle, de tessék mondani, hogyan kapcsolódik ez a magyar kultúrához? Hogyan kapcsolódik a magyar irodalomhoz? Mit lehet ezzel kezdeni?

És nemcsak ilyen nevek vannak benne, hanem egyébként hemzsegnek az olyan nevek, amelyek teljes mértékben idegenek, idegen kultúrát, idegen szokásokat, a magyar civilizációs hagyományokhoz nem illeszkedő elnevezéseket tartalmaznak. Meg aztán olyanok is, ami, ha nagyon akarom, akkor persze csatlakozik hozzá, csak nehéz vele mit kezdeni: Nyenyere, Csinyere, Késav és társai. Napestig tudnám idézni ezeket a neveket, amelyekkel szembekerültem. Úgyhogy én azt szeretném hangsúlyozni, és szeretném ezt egyébként az illetékes tárcának is, amely politikai felelősséget visel ezért, javasolni, hogy ki is lehet onnan kerülni. Tehát muszáj ezt felülvizsgálni.

Csak az érdekesség kedvéért mondom: 200 olyan név van, 220 egész pontosan, ami benne van a jegyzékben, de nem viseli senki, maga a kérelmező, aki ezt felvetette, se így nevezte el a saját gyerekét. Megjegyzem, joggal tette ezt, mert egyébként nem kell mondanom, hogy az óvodában a középső csoportban mit él át az a kisgyermek, aki Tunozóba ‑ mondjuk, ez egy férfinév, adható Magyarországon ‑, tehát ilyen neve van.

Úgyhogy az emberek összessége személyében is érintett a keresztnévkincsben ‑ nomen est omen, tudjuk a rómaiaktól. De ugyanakkor azt is kell mondjam, hogy egy nemzet identitásának is alapvető része és kincse, a közös kincsünk az, hogy milyen keresztnevek adhatók Magyarországon: a férfi keresztnevek, 2062, a női keresztnevek, ha jól emlékszem, 2824, gazdagsággal tárulnak elénk.

És ha megnézzük, hogy a kor divatja vagy az ilyen nemzetközi fősodor meg ezek a divatos marhaságok hogyan befolyásolják az ember, emberek névválasztását, akkor az feltűnő. A Kevinek száma akkor növekszik meg, amikor megnézte karácsonykor a nemzet a Reszkessetek, betörők! című filmet, és akkor felszaporodik a Kevin, aminek egyébként a magyar civilizációs hagyományokhoz, társadalmi szokásokhoz ‑ you don’t know? ‑ semmi köze nincs az égegyadta világon. Csak egy példa.

Természetesen szeretném arra mindenkinek felhívni a figyelmét, hogy senkinek a nevét nem vesszük el, mindenkit úgy hívnak, ahogy keresztelték őket, ez csak a jövőbeni szabályozásra vonatkozik. De nem véletlen az, és ezzel szeretném zárni a hozzászólásomat, hogy politikai felelőst is kineveztünk ennek az ügynek az élére. Ez a kultúrával foglalkozó miniszter felelőssége. Lehet hozzá interpellációt intézni, kérdezni, támadni, konzultálni, hogy ez hogy van, hogyan tartja be azokat az alapelveket, amelyeket egyébként a törvényjavaslatom átvett a Nyelvtudományi Kutatóközponttól, tehát azok nem mondanak ellent egymásnak, csak rövidítve vannak a törvényjavaslatban, és ezt számon lehet kérni. A közhitelesség biztosított. Tehát remélem, ez egy rendezett rendszer lesz, olyan, amit tulajdonképpen nem is értek, hogy a magyar nemzet a több mint ezer évben, amit itt állami keretek között töltöttünk el… ‑ hogy nem jutott el idáig. Megjegyzem, vannak még nagy történelmi és kultúrájú nemzetek, ahol nincsen semmilyen szabály. Én ezt nem szeretném átvenni. A németeknél nincsen semmilyen szabály, így például a 27 év alatti németségnek a leggyakoribb férfineve a Mohamed, csak az érdekesség kedvéért mondom. Nálunk még nem, de ha nem álljuk ennek útját, akkor furcsa nevek be tudnak csúszni.

Végezetül szeretném még egyszer megköszönni a sok támogatást az ellenzéknek. Most ugyan nincsenek itt, de a vitában is lehetett őket hallani. Alapvetően egyetértettek a törvényjavaslattal. Azt mindig hozzátették, hogy egyébként a Fidesz nem tudom, ilyen meg olyan, meg amolyan. Tehát a vörös farok megvolt benne, mint régen a marxista időkben, ahogy már Lenin is megmondta, aztán lehetett leírni azt, hogy Leninnek miért nem volt igaza. Itt most ezt én is meghallgattam. Mindenesetre, remélem, a szavazásban is meg fog látszani a támogatottság, és remélem, akkor ezt a nagyon fontos kincsünket, vagyonunkat jó kezekbe helyeztük le. Én mindenesetre személyesen azon leszek, hogy felhívjam a mindenkori felelős miniszter figyelmét arra, hogy ezt gondozni kell, nemcsak felvenni őrültségeket, hanem ki is húzni szintén őrültségeket. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)